A magyar kormány – vagy legalábbis a kormánypropaganda – legfőbb ellensége, Soros György amerikai milliárdos véleménycikkel jelentkezett a Project Syndicate-en.

A Kiállni Európáért című írásban – ami magyarul is elolvasható a hvg.hu-n – Soros ezeket a főbb állításokat teszi:

• Európát olyan hatalmak veszik körül, amik ellenségesek az értékeivel szemben: Putyin Oroszországa, Erdogan Törökországa, al-Sziszi Egyiptomja és az az Amerika, amit Trump próbál létrehozni.
  
• Belső fenyegetés, hogy az EU olyan egyezmények talaján áll, amik a 2008-as válság után elvesztették az értelmüket. Ahogy az európai intézmények működése egyre bonyolultabbá vált, maga az EU is részben működésképtelenné lett.
• A válság után az eurozóna úgy alakult át, hogy a hitelező államok diktálhatták a feltételeket az adósoknak. De a megszorítások erőltetése lehetetlenné tette a gyenge országoknak, hogy kinőjék gondjaikat.
• Az EU-t radikálisan újjá kell építeni, hogy az EU-s intézmények az alulról induló kezdeményezésekkel együttműködve visszaszerezhessék a választók bizalmát.
• A brexitre biztosan pusztító hatással lesz mindkét félre: az Egyesült Királyság elszakadásának rendezése elvonja az EU figyelmét a saját válságáról, ráadásul az erre szánt két év inkább öt lesz, ami ilyen forradalmi időkben örökkévalóságnak tűnik. De még az is lehet, hogy a britek rájönnek, jobb az EU-ban maradni.
• Az EU-ban az eurozóna a mag, míg a többi tag alacsonyabb rendű, de ez nem maradhat így, az euró megoldhatatlan problémái nem verhetik szét az uniót.
• Jóval nagyobb baj, hogy egyre több ország nyíltan visszautasítja a szorosabb európai integrációt.
• Jobb lenne, ha „többsebességes” Európa helyett „többsávos” Európáról beszélnénk, amiben a mostaninál a tagállamoknak szélesebb demokratikus mozgástér jutna. Most az államok inkább a saját szuverenitásukat erősítik ahelyett, hogy többet adnának fel belőle.
• Három területen szükséges az előrelépés: 1. a területi szétesés (pl. brexit), 2. a menekültválság, 3. a megfelelő gazdasági növekedés hiánya.
• A menekültválság kezelése egyre rosszabb, Angela Merkelnek igaza volt: a menekültválság elpusztíthatja az EU-t. De nem szabad feladni.
• A holland nacionalista Geert Wilders meggyőző veresége és az EU-párti Emmanul Macron francia elnök győzelme után olyan folyamat kezdődhet, ami az EU felülről szerveződő politikáját jobb irányba fordíthatja, és Soros nyugodtabb a szeptemberi német választásokat illetően is.
• A legnagyobb veszély most az Olaszországot fenyegető pénzügyi és menekültválság.
• Soros bízik az olyan alulról jövő kezdeményezésekben, mint a Frankfurtból induló „Pulse of Europe” mozgalom, a brit „Best for Britain” meg azokban, akik a lengyel Jog és Igazságosság uralmával meg a Fidesszel szemben szállnak síkra.

És itt reagál a magyarországi helyzetre:

„A magyar ellenállás valószínűleg éppúgy meglepi Orbánt, ahogy engem. Orbán azon van, hogy politikáját a velem folytatott személyes konfliktusra fűzze fel. Célpontja lettem kormánya kíméletlen propagandakampányának. Saját magát a magyar szuverenitás védelmezőjének állítja be, engem pedig spekulánsnak, aki valami homályos, ám gonosz összeesküvés keretében azon dolgozom, hogy Európát illegális bevándorlókkal árasszam el.”

Pedig, mint írja, az igazság az, hogy ő a CEU büszke alapítója, aminek a támogatásával lehetővé tette, hogy megőrizze a tanszabadságát minden befolyással, így a magyar kormánnyal vagy éppen Sorossal szemben is.

Soros két dolgot tanult ebből. Egyrészt azt, hogy a nyílt társadalmak megőrzéséhez nem elég a jogállamban bízni, hanem ki is kell állni azért, a CEU és az alapítványai is így tesznek, amiknek a létük a tét. A másik tanulság pedig az, hogy:

„megtanultam, hogy a demokráciát nem lehet külföldről szállítani. Azt a népnek magának kell kivívnia és megvédenie. Csodálom a magyarok bátorságát, amivel szembeszállnak Orbán maffiaállamának szemfényvesztésével és korrupciójával. És reményt ad az európai intézmények energikus válasza a Lengyelországból és Magyarországról érkező kihívásokra.”