Donald Trump csütörtöki döntésével háromra emelkedett azoknak az országoknak a száma, amelyek nem részesei a klímaváltozást okozó szennyezéskibocsátás önkéntes mérsékléséről szóló párizsi egyezménynek. Az Egyesült Államokon kívül csak a polgárháború dúlta Szíria és az egyezményt túl engedékenynek tartó, szigorú szabályozást követelő Nicaragua nem része a megállapodásnak, a világ többi 194 országa igen. Ezek pedig, bár nyilvánosan elítélték Trump döntését, maguk között inkább lehetőséget látnak ebben.

"Az elmúlt évtizedek egyeztetései során Kyotótól Párizsig az amerikaiak általában a rontópál szerepében voltak" - mondta például Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke.

Vagyis terjed az a nézet, hogy Trump döntésével egy problémás partner távozott csak, ami lehetőséget teremt a hátramaradók szorosabb együttműködésére. Miközben a világ Trump döntésére várt, Brüsszelben kínai-európai csúcstalálkozót tartottak, melynek fontos témája volt a klímavédelem. "A mai bejelentés inkább felvillanyozott, mint gyengített minket, a most keletkezett vákuumot szélesebb és elkötelezettebb vezetés töltheti majd ki" - mondta például Miguel Arias Cañete európai energetikai és klímaügyi biztos.

Európai szempontból érthető az optimizmus. A Politico gyorselemzése szerint  korábbi tárgyalásokon az EU harmadhegedűs szerepbe kényszerült a két gazdasági szuperhatalom, Kína és az Egyesült Államok mögött. Az Egyesült Államok kiesésével az EU előtérbe kerülhet. És bár a világ legnagyobb kibocsátójának távozása az egyezményből nyilván csapás az egész keretrendszerre, az egyik legnehezebben meggyőzhető és legvonakodóbb résztvevő kiesésével akár könnyebbé is válhat a további lépések leegyeztetése.

Trump döntésében Emmanuel Macron is meglátta a lehetőséget. Televíziós beszédében, amelyben egyrészt visszautasította, hogy az Egyesült Államok visszacsalogatása érdekében gyengítsék az egyezmény tartalmát, azt ajánlotta az amerikai klímakutatóknak, hogy települjenek át Franciaországba.