Biztonsági őrök vertek meg egy férfit a Kolorádó fesztiválon, a tettesek azóta sincsenek meg

Feri nagyon berúgott a Koloradó fesztiválon. Feri annyira berúgott a Kolorádó fesztiválon, hogy viselkedése bőven kimerítette az idegesítő részeg fogalmát. 

Az elfogyasztott alkohol egyenesen alkalmatlanná tette arra, hogy társaságban töltse el az est további részét: idegenekhez ment oda barátkozni, akik ebből egyáltalán nem kértek, miközben nemigen látta be, hogy többet ivott a kelleténél. Hiába nem erőszakoskodott, tudjuk, hogy az összefüggéstelenül jófejkedő tintás nagyon zavaró tud lenni.

Ebből Feri sem csinált titkot:

„A Csűrnél  beszélgettem a haverjaimmal, a koordinációm nem volt túl jó, és persze dülöngéltem az emberek között, illetve egy srác csajához odatáncoltam, aki beszólt – ez most így nekem nincs meg –, de nem voltam aggresszív, viszont idegesítő, az lehettem” – mesélte a 444-nek Feri.

Feri viselkedésére felfigyelt a fesztivált biztosító cég, az Eventsec személyzete is, nyilván úgy ítélték meg, hogy Feri alkalmatlan a továbbiakban a szórakozásra. Három biztonsági őr ment hozzá, hogy kiemeljék, illetve elvezessék, hogy hova és miért, arról ekkor még nem volt szó.

Eddig a történet teljesen átlagos. Egy fesztiválozó túltolta a bulibiciklit, amit a fesztivál biztonságáért felelős személyzete észrevett, és intézkedni kezdett a házirendnek megfelelően. Ami ezután történt, az viszont már kevésbé illik a megszokott kerékvágásba.

Visszaadom a szót Ferinek:

„Nem ellenkeztem. Nyilván beszóltam, hogy hagyjatok, de ennél durvábbat nem mondtam. Ám a beszólásra levágták a heti sátras jegyemet, hogy »Jó, akkor baszd meg!«, kicsavarták a karomat, és az erdei úton elkezdtek kivezetni.” 

Ám menet közben az erdei úton a sötétben hirtelen megváltozott az ügyintézés módszere: míg ketten Ferit fogták, a harmadik öklözni kezdte a fejét. Mikor kiértek az erdő szélére, – lévén a fesztivál a Nagykovácsi környéki hegyek-völgyek között bújik meg – eleresztették a következő szöveggel:

„Vissza ne merj jönni!”

Az Eventsec emberei tehát kitették a fesztiválról a nagyon részeg Ferit, akit valamilyen okból még meg is püföltek. Ott áll tehát az erdő szélén a hidegben, karszalag, pénz, ruhák, és a saját sátra nélkül, és még csak telefonálni sem tud senkinek, mert az egész környéken nincs térerő. Ezt az Eventsec embereinek is tudniuk kellett volna, hiszen erre a nulladik percben rájön az ember, ha kiér a fesztiválra. 

Ferinek nem sok választása volt: valahogy vissza kellett mennie, hogy legalább az ismerőivel tudassa, mi a helyzet, pénzt kérjen a hazajutásra, stb. 

Feri viszament az erdőn át, és egy réten megtalálta barátait, akiknek elmesélte, mi történt. Nem sokkal később azonban rátaláltak a biztonságiak, és a barátai szeme láttára teperték a földre. Amikor a barátok szóvá tették a felesleges aggressziót, és felajánlották, hogy kiviszik Ferit és taxiba rakják, őket is veréssel fenyegették a biztonsági őrök, majd amikor a Ferit kivezető biztonságiak után mentek, fenyegetően elküldték őket.

Kijjebb újra megpakolták Ferit, de sokkal több esélyt nem adtak neki az elvonulásra: ugyanott a semmi közepén találta magát. 

Itt megjegyzendő, hogy a fesztivál bejáratától pár tíz méterrel kijjebb bódék és személyzet is van, nemcsak a biztonságiak, hanem a szervezők részéről is dolgoznak ott sokan, jegyet adnak el, beengednek stb. A kitett vendéget mégsem adták át senkinek, megint otthagyták.

„Újra visszavándoroltam az erdőn át, de ezúttal annyira béna voltam, hogy ott álltak, ahol kiértem a sűrűből, és elkaptak megint. Lelöktek a földre, én védtem a fejemet. Ki hányszor ütött, mit csinált pontosan, nem tudom. Aztán megint kivittek.”

Ekkor már háromnál többen foglalkoztak Feri megverésével, többen, talán négyen-öten is lefogták, míg az utolsó a fejét ütötte. 

Ezt már nemcsak Feri elbeszéléséből tudható. Az utolsó verést teljesen véletlenül látta egyik ismerőse, aki akkor már hazafelé igyekezett a fesztiválról, a bejárattól távolabb, a kisbuszok megállóiban várakozott, amikor észrevette, hogy egy furán mozgó csoport jön elő a sűrűből, köztük Feri. 

"Ti mi az istent csináltok?!?!" - futott oda Viki, aki messziről ugyan felismerte Ferit, de csak akkor jött rá, hogy baj van, amikor a földön lefogták, és egyikük a „bal szeme felett a homlokát” püfölte. 

Viki odarohant, mint meséli, nem tudja pontosan, akkor hányan voltak, de „háromnál  többen”, mire a biztonágiak őt is elkezdték fenyegetni. Viki hamar belátta, hogy szóval nem megy semmire, ezért amikor elengedték végre, elvonszolta onnan a megvert embert.

„Teljesen sokkban voltam, én még ilyet, hogy össze-vissza vernek egy embert, testközelből nem láttam. Egyszerűen nem tértem magamhoz.”

Nemcsak Viki, Áron is látta jelenetet, de Viki után később ért oda, ezért az ütésekről lemaradt. Ugyanakkor azt Áron is megerősítette, hogy volt egy olyan érzése, ha nem veszik őket észre, akkor tovább durvul a helyzet. Feri szája felrepedt, az arcán vörös foltok éktelenkedtek, számolt be Áron.

Ferit végül ismerőseinek sikerült meggyőzni, hogy ne próbáljon meg a cuccaiért visszamenni, mert haza tudják vinni. Viki és két ismerőse ezért taxiba ültette, és hazavitték.

***

Ahhoz talán nem kell jogi diploma, hogy megfejtsük, amit az elmondás alapján a biztonsági cég emberei csináltak, az kimeríti a csoportos garázdaság fogalmát, és talán még többet is. 

Ahhoz sem kell rendőrtiszti főiskolára járni, hogy tudjuk, attól mert valaki részeg, ellenáll a hivatalos szervnek/biztonsági szolgálatnak, még nemhogy nem kell ripityára verni, hiszen azt a magyar törvények tiltják, hanem „arányos módon kényszerítő intézkedés” alkalmazásával kell vele szemben eljárni. Az arányosság elve pedig nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az intézkedés során csak annyi erőszakot alkalmazhat(nak) az eljáró személy(ek), amennyi feltétlenül szükséges.

Verés - pláne lefogott, magatehetetlen ember esetében - fel sem merülhet.

Ezzel az Eventsec embereinek személy- és vagyonőrként – ez a biztonsági őr hivatalos neve – egészen pontosan tisztában kell lenniük, hiszen engedélyüket is ennek ismeretében kapták. 

Így fogalmaz a törvény (2012. évi CXX. tv.):

„Több lehetséges és alkalmas intézkedés, valamint kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.”

***

A másik nagyon fontos kérdés, hogy ha egy ilyen eset megtörténik, akkor a fesztivál lebonyolítói, akiknek alvállalkozásában az Eventsec dolgozott, hogyan kezelik a helyzetet. Mert mint a leírtakból talán nyilvánvaló volt, ha van is protokoll az ilyen esetek kezelésére – túlságosan bekészült fesztiválózó kivezetése –, az vagy embertelen, vagy nem volt betartva.

Feri és felesége másnap, tehát pénteken megpróbálták tisztázni a történteket, és igyekeztek kideríteni, hogy kik voltak a verekedő biztonsági őrök, és valamiféle választ kapni a történtekre.

Lévén a Kolorádó fesztivál egy kezdő fesztivál (idén másodszor tartották meg), még viszonylag kevesen járnak oda, így sokan ismerik egymást. Feri és Juli is így vannak ezzel, a pesti éjszakából ismerőseiken keresztül el tudták érni a szervezőket, így bár óriási volt a felháborodásuk, jóhiszeműen fordultak hozzájuk.

Feri pénteken visszatért a fesztivál területére, hogy a cuccait összeszedje, és beazonosítsa a bántalmazókat. A fesztiválszervezők adtak neki egy karszalagot, és ígéretet tettek, hogy megtudják, kik voltak a hunyók. A házaspár ugyanis feljelentést akart tenni az elkövetők ellen.

Ám a verés óta nem sikerült megtudniuk, hogy kik verték meg Ferit. 

Hogy ennek mi az oka, nem egészen érthető, hiszen a fent hivatkozott törvény kényszerítő intézkedés alkalmazásáról és annak garanciájáról így rendelkezik:

„22. § (1) A rendészeti feladatokat ellátó személy, valamint a személy- és vagyonőr az intézkedésről, amennyiben kényszerítő eszközök alkalmazására is sor került szóban - haladéktalanul, rövid úton - jelentést tesz a munkáltatójának.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott írásbeli jelentés tartalmazza
a) annak a személynek a nevét, akivel szemben az intézkedést vagy kényszerítő eszközt alkalmazták”   

Azaz az őröknek még aznap jelenteniük kellett volna, hogy kivel szemben, miért, és hogyan intézkedtek. Ez vagy nem történt meg, vagy nem kötötték a szervezők orrára. Sőt: a Feriék által beazonosított őrök végigdolgozták a fesztivált, ugyanazon a helyszínen, ahol Ferit először kiemelték.

Mivel Feri nem kapott se neveket, se jelvényszámot - a törvény értelmében a biztonsági őröknek is egyedi azonosítóval kell rendelkezniük -, ezért bármennyire is nehezére esett, maga kereste meg és azonosította távolról a verekedő biztonságiakat. Segítettek a barátok is, sőt a testvére is szombaton, így a civil nyomozás eredményeképpen két jelvényszámot sikerült szerezniük. Ezeket is megosztották a szervezőkkel.

Feri és felesége végül kénytelenek voltak ismeretlen tettes ellen be-, majd feljelentést tenni hétfőn illetve pénteken a rendőrségen. Hogy az eljárásnak lesz-e eredménye, még kérdéses, ez mostantól a rendőrségen múlik.

***

A 444 megkereste a fesztiválszervezőket és a fesztiválon biztosító Eventsecet is.  

A biztonsági cég tulajdonosa, Faragó Ádám lapunkkal írásban közölte, hogy dolgozói valóban kivezettek valakit a fesztiválról, de aggresszióról nem tudnak: 

„Jelen esetben az Eventsec Kft. alkalmazottai senkit nem vertek meg, a látogató eltávolítása során pedig maradéktalanul betartották a törvény rendelkezéseit.” 

 A fesztivál szervezői (Csete Gábor, Vértes János) kérdéseinkre azt írták, hogy a fesztivál ideje alatt és utána sem tudtak a szerintük vitás ügyben dönteni. Maguk nem voltak az események szemtanúi, és a fesztivál dolgozói sem láttak semmit, így csak és kizárólag az Eventsec koordinátora által elmondottakra tudnak támaszkodni.

A vendég kivezetéséről egyébként a biztonsági szolgálat nem értesítette műszak végén a szervezőket, az esetről tudomást „péntek délelőtt a sértett feleségétől, a fesztivál hivatalos emailcimére érkezett bejelentéséből” szereztek.  

Az Eventsec koordinátora szerint ez történt: 

„A sértett botrányosan viselkedett, nőket molesztált, több vendég kérésére kivezették. A kivezetett később visszament, a vendégek megint jelezték a biztonságiaknak, hogy korábbi zavaró tevékenységét folytatja, kérték, hogy vezessék ki. Ekkor megint kivezették, karszalgját levágták, azonban az erdőn keresztül illegálisan visszamászott. Ekkor harmadszorra is kivitték, mivel beszámíthatalan állapotban volt és ellenkezett, ezért többen erősen fogták miközben vitték. Ütésről, verésről a biztonsági személyzetnek nincs tudomása.”

A fesztiválszervezőktől azt is igyekeztem megtudni, hogy valóban az-e a normális eljárás, hogy a kulturálatlan fizető vendéget kint hagyták a hidegben, térerő és cuccok nélkül. Mint közölték, természetesen nem ez a szabályos eljárás, de – mint azt a koordinátortól megtudták – a sértett barátai jelezték, hogy a sértett cuccait intézik, ezért helyénvaló volt csak úgy kirakni a fesztiválról.

Csakhogy minderre sem Feri, sem a vele bulizó barátok sem emlékeznek, mint ahogy azt is határozottan cáfolják, hogy Ferinek nemhogy módja lett volna még visszamenni szórakozni, de a cuccairól sem intézkedett senki.

A szervezők fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy „mi is tanultunk az ügyből, fontos, hogy bármi fajta sérelem a lehető legrövidebb időn belül, az illetékes hatóságok bevonásával kerüljön rendezésre. Fontos azért is, mert egy év alatt rengeteg szeretettel, barátsággal, segítséggel és figyelemmel jött létre a fesztivál és minden embernek ezt szeretnénk átadni.”

***

Az eseménysor akár sokkal rosszabbul is végződhetett volna. Ahogy számos esetben végződik is: a magyarországi éjszakai életben számtalan olyan történet kering, amely súlyos, a leírtaknál sokkal súlyosabb, biztonsági őrök által elkövetett bántalmazásokról szólnak, némelyik a sajtót is megjárja, a rejtélyes eltűnésekről – mint a Hajógyári szigeti helyek környékén több alkalommal előfordult – ne is beszéljünk. Ezekben az ügyekben a legritkább esetben derül ki az elkövetők személye, ha tettenérés valamilyen oknál fogva nem történik.

A bizonyítás ugyanis rendkívül nehéz, ráadásul - mint Feri esetében is láthattuk - kifejezetten vigyáztak arra a biztonságiak, hogy maradandó, feltűnő sérülést ne okozzanak (Feri összevert feje, teste, karjai, bordái az ambuláns lap szerint 8 napon belül gyógyuló sérüléseknek számítanak). Aki ebben a szakmában van, ismeri ezeket a fogásokat: 

Ferit a sötétben ütötték, ha szemtanút sejtettek, abbahahagyták az ütlegelést; a testét, karját vagy a koponyáját ütötték, nem az orrát, állát, ami könnyebben törik, bevérzik. 

Az sem túl meglepő, hogy maguknak a fesztivál szervezőinek sem sikerült a jelvényszámok, a beszámolók segítségével sem megtalálni az elkövetőket. Ez még a rendőrségnek sem szokott sikerülni. Amikor az egyik verőember – a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. alvállalkozásában álló cég alkalmazottja – eltörte az egyik demonstráló aktivista ujját tavaly nyáron, a jelvényszámok, a felvételek ellenére homályban maradt az elkövető. Vagy gondoljunk csak a Nemzeti Választási Irodánál parádézó, a Fradi-meccseken is fel-feltűnő verőemberekre, akiknek úgy sikerült megakasztaniuk a rendőrség orra előtt egy népszavazási kezdeményezést, hogy azóta is találgatja a magyar nyilvánosság, kik, miért és hogyan kerültek oda. 

A 444 rengeteg cikkezett már arról, hogy Magyarországon soha nem látott szabadságot élveznek a biztonsági cégek emberei, már-már a  törvények felett állnak.

Arról is cikkeztünk már, hogy miért van ez: hiába hatályos és szép, és számos garanciát tartalmaz a Pintér Sándor belügyminiszter által benyújtott új szabályozás (a fentebb hivatkozott törvény), valójában az egész szektor átláthatatlanná és ellenőrizhetetlenné vált; a rendőrség pedig vagy aktívan vagy passzívan, de segédkezik abban, hogy a biztonsági őrök megússzák az erőszakos cselekményeket, hiszen egyedül a rendőrség felé tartoznak bejelentéssel és elszámolással ezek a cégek és alkalmazottaik, de amikor azonosításra kerülne a sor, akkor rendre zátonyra fut a nyomozás.

A történetben a sértetti oldalt anonimizáltuk, Feri nem a valódi név.