Kardszárnyú delfinek csordái tartják rettegésben az alaszkai halászokat, írja a kanadai National Post. A lap leírása szerint a delfinek akár egész nap türelmesen várakoznak, majd, amint megfelelő mennyiségű zsákmány gyűlik össze a halászhajón, lecsapnak. "Fáradhatatlanul követik a hajókat, némelyiket egyenesen visszakényszerítik a kikötőjébe" - írja a lap.

A halászok már mindent megpróbáltak. Bevetettek zajkeltő eszközöket is, de a delfinek mára megtanulták, hogy ezektől nem kell félniük. Sőt, már-már a bőséges vacsora jelzésének veszik az elméletileg elriasztásukra szánt hangot. És már azt is megtanulták, hogy hogyan egyék le a horogra akadt halakat a zsinórról:

"Olyanok, mint egy motorosbanda. Meglátsz kettőt, és már tudod is, hogy vége. Pillanatok alatt az egész csorda körbevesz" - mondta John McHenry, az F/V Seymour halászhajó tulajdonosa. A delfinek ráadásul elég kitartóak. Az Anchorage Daily News beszámolt egy halászról, aki 18 órán át inkább motor nélkül sodródott, de így se tudta lerázni a delfineket.

A jelenség amúgy új, korábban nem tapasztalták. Részben örömteli is, mert bizonyítja, hogy milyen sikeres volt a kardszárnyú delfinek védelmében a nyolcvanas években bevezetett halászati tilalom. A halászat megtizedelte a delfinállományt, a túlélő egyedek pedig egy életre megtanulták, hogy a hajók motorzaja veszélyt jelent. Az azóta eltelt bő három évtized alatt viszont már azt is megtanulták, hogy a hajók immár nem fenyegetést, hanem táplálékot jelentenek.

A halászok így egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Jelenleg a hagyományos zsinóros-horgos, és a vonóhálós halászoknak sincs esélyük, a delfinek menet közben felzabálják a zsákmányt. Működő megoldásnak jelenleg csak a rákhalászoktól átvett csapdázós módszer tűnik, de egy hajó átalakítása csapdázáshoz akár 600 ezer dollár is lehet, és semmi se garantálja, hogy az amúgy nagyon intelligens és tanulékony, az új vadásztechnikákat a társaiknak is megtanító delfinek ne találnának módot a rácsos csapdák feltörésére. (Via National Post)