David Farrier új-zélandi újságíró három éve belefutott egy videóba, amin fiatal fiúk Adidas egyensportcuccban csikizik egymást. A comptetitive endurance tickling nevű, versenyszerű csikizésnek látszó sport elsőre viccesnek tűnt, ezért írni akart róla.

Csakhogy a médiafigyelem nagyon nem tetszett a sport mögött álló, 28 ezer lájkos Facebook-oldallal rendelkező Jane O'Brien Mediának, ami Los Angeles-i repülőjegyet, egy jó hotelben lévő szállást és 1500 dollár költőpénzt biztosított a csikizős sportba beszálló srácoknak. Interjút nem adtak, helyette azt írták, hogy nem akarják, hogy a sportnak bármi köze legyen a homoszexuális (valójában biszexuális) újságíróhoz. Farrier ezután még több buzizós levelet kapott tőlük, miközben a szervező erősködött, hogy ez kizárólag heteroszexuálisoknak való sport.

Farrier nem hagyta annyiban, és egy haverjával, Dylan Reeve-vel nyomozni kezdett. Kiderült, hogy a Jane O'Brien Media a Nederdietsen nevű, német cégé volt, ami pedig közel 300, csiklandozáshoz kötődő domainnel rendelkezett. Ezt annyira érdekesnek találták, hogy blogoltak róla, a hír pedig a Redditet és az amerikai sajtó egy részét is bejárta, így elhatározták, hogy dokumentumfilmet készítenek a csiklandozós sportról. De ekkor egy menő New York-i ügyvéd perek tucatjait indította el ellenük, hogy álljanak le. Innentől vált komollyá a helyzet.

A tavaly bemutatott Tickled sztorija persze nem olyan súlyos, mint mondjuk a Jynxé vagy a Making a Murdereré, de az ártatlan kiindulási ponttól így is viszonylag félelmetes mélységbe jutnak el. (Vigyázat: innentől rengeteg csavar és spoiler jön, érdemes előtte megnézni a filmet.)

link Forrás

Szűretlen csiki

A láthatóan nagyon gazdag nő jogi lépései ellenére sem álltak le, de a videókon szereplő srácok nem akartak nyilatkozni. Kivéve T. J. Gretzner amerikaifoci-játékost, aki elmesélte, mibe került neki ez az egész. Mivel a családjának nem nagyon volt pénze, ezért elment egy forgatásra, ahol hozzá hasonló sportolók, testépítők és színészek vállalták a csikizést 1500 dollárért. Amikor megkérdezte, mire jó az egész, azt kamuzták, hogy azt tesztelik, lehet-e használni katonai taktikáknál a csikizést(!).

Mindenesetre túl volt rajta, és hagyta is volna az egészet, de egy napon rákeresett a saját nevére, hogy megnézze, mit írtak róla, mint amerikaifoci-játékosról, és meglátta a Youtube-on a saját csikizős videóját. Mivel abba sosem egyezett bele, hogy a felvétel kikerüljön a netre, írt a szervezőknek, de nem kapott választ, így a Youtube-bal szedette le a videót. Ekkor a Jane O'Brien Mediától egy rakás gúnyolódó levelet kapott, amikben azt írták, fogalma sincs, kivel kezdett ki, és meg fogják szégyeníteni mindenki előtt. Aztán minden videomegosztóra kitették a csikizős videóit.

De itt sem álltak meg: külön oldalon hazudoztak róla olyanokat, hogy meleg, csikizésfetisiszta, drogos és pedofil, minden személyes adatát kitették, majd erre hivatkozva írtak a középiskolának, ahol edzősködött, hogy rúgják ki. T. J. azt mondta, volt olyan focicsapat, ahova azért nem vették fel, mert bár jó játékos, a média egyből botrányt csinált volna a videók miatt.

A stáb ezután egy floridai férfihoz ment el, aki szintén csikizős fétisvideókat készít, de nyilvánosan, korrekten, bullying nélkül. Ő mesélte el, hogy a 90-es években látott először csikizős videót, amit egy, az ilyen fórumokon nagyon aktív Terri Tickle álnevű (állítólag valójában Terri DiSisto nevű) nő készített. Az újságírók ennyi év után is megtalálták a neten a nyomait, és eljutottak David W. Starrhoz, aki 1999 és 2006 között válogatta neki a csikizős videók 18-23 éves szereplőit. Egy idő után tömegesen gyártották a videókat a „versenyszerű csikizésről”. Starr akkor is forgatott Terri Tickle útmutatásai alapján, amikor a nő fél évre kórházba került mononukleózissal.

Starrnak akkor lett elege, amikor Terri Tickle honlapokat csinált, amikre a szereplők hozzájárulása nélkül kitette a róluk készített csikizős videókat, és emailekben zaklatta őket, mondván, nyilvánosan le fogja őket leplezni. Starr többé nem dolgozott a nőnek, – akivel egyébként sosem találkozott, és – aki elvonási tüneteket produkálva hetente bombázta Starrt és az édesanyját zsidózó, buzizó levelekkel, képeslapokkal és beszélő szoftverrel készített telefonos üzenetekkel, amiben a férfi halott testvérét is gyalázta.

Hal Karp egykori újságíró, aki a 90-es években írt a csikizésről, annak idején utánament Terri Tickle-nek. A módszerei hasonlóak voltak a Jane O'Brien Mediáéhoz: 1000 dollárt és ajándékokat küldött a szegény, veszélyes környékről jövő fiatal főiskolásoknak, akik elmentek a forgatásra, majd amikor többször nem akartak részt venni a projektjében, jött a fenyegetőzés és a cyberbullying. Volt, hogy egy 19 éves philadelphiai egyetemista kollégiumi szobájában megjelent a Secret Service, miután Terri Tickle a srácra terelve a gyanút megtámadta az egyetem számítógépes rendszerét, és a Fehér Házat is bombázta emailekkel a fiú IP-címéről.

A csikizés Wall Street-i királya

Aztán az egyik áldozat segítséget kért a neten, hogy szembe tudjon szállni Terri Tickle-lel, és így kapott valakitől egy .zip-fájlt, mondván: ha ezt elküldi Terrinek, a nő békén fogja hagyni. A fájlban Terri Tickle számítógépéről származó dokumentumok voltak, és ezekből kiderült, kicsoda valójában a szadista bully: egy David P. D'Amato nevű középiskolai igazgatóhelyettes.

Az is kiderült, hogy a férfi a csikizős üzleteihez elhunyt emberek társadalombiztosítási számait használta, ami szövetségi bűncselekmény. Az FBI egy héttel később lecsapott rá, és bíróság elé állították, de mivel a férfi az apja volt a Wall Street egyik legnagyobb ügyvédi irodája, a D'Amato and Lynch társalapítója, így Davidet a legjobb ügyvédek védték. A 39 éves férfi nagyon enyhe ítélettel megúszta: a börtön helyett a büntetését egy rehabilitációs intézetben tölthette volna, és közben az apja alma materében, a Fordham Egyetemen is tanulhatott volna jogot, ráadásul még az internet-hozzáférését sem korlátozták. Számítógépes csalás és visszaélés vádjában találták bűnösnek, és az ítéletben egy szóval sem említették a csikizős zsarolásait vagy a személyazonosság-lopásait.

Végül az egyetem az elítéltet mégsem vette fel, így D'Amatónak börtönbe kellett vonulnia. Ám a csiklandozás nem ért véget: kiderült, hogy 2002-ben Terri Tickle.ként valójában a börtönből küldte azokat a forgatásokra vonatkozó útmutató leveleket David Starrnak, amik szerint éppen kórházban feküdt mononukleózissal. David D'Amato 2006-ban látszólag eltűnt, nem tevékenykedett tovább Terri Tickle-ként, de pont ekörül indult el a Jane O'Brien Media.

Amikor a film készítői posztoltak erről az összefüggésről, D'Amato két magánnyomozót és egy új-zélandi ügyvédet is felfogadott, hogy közöljék, semmi köze a Jane O'Brien Mediához, úgyhogy álljanak le. A Jane O'Brien ügyvédei is elhatárolódtak a másik féltől, tehát már két oldalról jöttek a perek.

Egész Amerikában titokban csikizik egymást a fiatal fiúk

De David Farrier és Dylan Reeve folytatta a nyomozást, és elmentek a michigani Muskegonba – ami az USA 100 legveszélyesebb városa közé küzdötte le magát –, hogy beszéljenek Jordan Schillacival, aki szintén részt vett a Jane O'Brien Media csikizős forgatásain. Mások is kamera elé álltak volna, de elálltak ettől, miután ismeretlenek egy jamaicai telefonszámról azzal fenyegették meg őket, hogy meghalnak, ha beszélni mernek.

Az MMA-s férfi dolga volt fiatalokat toborozni a csikizésre, és az olcsó szállodákban felvett felvételeken azzal az ürüggyel csikizték egymást, hogy azt tesztelik, harci helyzetben ki lehet-e azzal bújni egy szorult helyzetből. (A szabályok egyébként ezt nem tiltják, de ember legyen a talpán, aki egy MMA-meccsen ezt meg meri próbálni.) Jane az ázsiai és a vörös hajú szereplőkért bónuszt ígért, de volt olyan srác, akiért egy 2014-es Chevy Cruise-t meg 30 ezer dollárt ajánlott, ha Schillaci ráveszi a szereplésre.

Schillaci azt mondta, az egész USA-ban voltak az övéhez hasonló központok Los Angelestől Ohión, Michiganan és Floridán át New Yorkig. Hiába borult ki egyre több srác (köztük még fiatalkorú középiskolások is), miután kikerültek a videók a netre, a Jane O'Brien Media mögött ugyanis nem volt senki, akit be tudtak volna perelni. A csikizős videókat viszont továbbra is gyártották, és elképesztően sok pénz áramlott ebbe a titkos birodalomba, nemcsak Amerikán belül, hanem Angliából, Ausztráliából és Olaszországból is.

Utánamentek annak, hogyan tudta ezt finanszírozni David D'Amato, hiszen nem látszik, hogy az üzletből bármennyi pénzt is ki tudott volna venni a heti több 10 ezer dollárnyi költségek mellett. A D'Amatóhoz egykor közel állók mind azt mondták, hogy nem mondhatnak semmit, de jobban teszik, ha elengedik a sztorit. A film készítői végül – a saját ügyvédeik és finanszírozóik tanácsa ellenére – személyesen is megkeresték David D'Amatót, és rövid autós követés után a New York-i otthonától nem messze, egy Starbucks előtt próbáltak vele beszélgetni, eredménytelenül.

Az újságírók ezután átnézték a Jane O'Brien több száz domainjét, és az egyiken találtak egy My Documents nevű mappát. Ebben David D'Amato véletlenül több száz privát dokumentumát tette ki a netre, amikből kiderült többk között az, hogy:

• ő maga jegyezte be a német Nederdietsent,
  
• a Jane O'Brien Media egyik címe ugyanaz, amit David D'Amato az újságírókra ráállított magánnyomozóknak is megadott,
  
• Jane O'Brien és egy másik nő nevét is használta a bizniszeihez, sőt az előbbinek még saját hitelkártyát is szerzett.
  

A filmesek végre arra is válasz kaptak, D'Amato miből tudta finanszírozni a birodalmát: közel 6 millió dollárja volt, és a költségeit az apja által létrehozott letéti számláról szerezte, illetve milliókat örökölt az anyjától is.

A film végén sikerült telefonon utolérni D'Amato egyetlen élő rokonát, a mostohaanyját, aki elárulta, hogy a férfi – akitől félt – gyerekkora óta furcsa volt, a végére talán skizofrén is lett. Nem tudni, homoszexuális vagy aszexuális volt-e, de sosem volt barátnője, és az iskolában sokat gúnyolták. Ezen kívül annyi derül ki róla, hogy az anyja mindig nagyon féltette, az apja pedig azt mondta, hogy kiborulna, ha megtudná, hogy az egyetlen fia meleg. (Ezekért az állításokért később D'Amato 40 millió dolláros sérelemdíjért perelt.)

Bár a Tickled végig szinte egy finom dokumentumfilm-paródiának tűnik, amire ráerősít, hogy Stephen Fry brit komikus is a producerek között volt, de a sztori olyannyira igaz, hogy a készítők még a torrentoldalakra is odakommentelték, hogy mivel egy csomó pénzük rámegy az ellenük indított perekre, jó lenne, ha a letöltők valamilyen formában tudnák őket támogatni. (Egyébként az is kiderült, hogy az állítólagos ügyvédek nagyjától csak kamulevelek érkeztek, és D'Amato végül csak egy szövetségi pert indított ellenük.)

A Tickled egyik Los Angeles-i bemutatóján felbukkant a filmben szereplő egyik ügyvéd is, majd kiderült, hogy a közönség soraiban ott volt David D'Amato is, aki megint jogi lépésekkel fenyegetőzött. Ezek a jelenetek a The Tickle King című, folytatásnak szánt HBO-s rövidfilmben láthatók.

link Forrás

A Tickled végén kiírják, hogy miután New Yorkban kamerával elkapták D'amatót, több levél nem jött a férfi ügyvédeitől, de a Jane O'Brien Media továbbra is gyártja a csikizős videókat. Ám David D'Amato nem sokkal a The Tickle King bemutatása után, idén márciusban 55 évesen váratlanul meghalt.