Harminc lett a Legnagyobb, egyelőre 4 BL-serleggel, 8 spanyol bajnoki címmel és öt Király kupával kidekorálva. 

Nekem akkor mázlim van, hogy már kétszer is láttam élőben a Camp Nouban, ez alapján mondom, hogy aki teheti, a következő pár évben szervezzen egy utat és nézze meg Messitg amíg lehet, mert elég valószínű, hogy ehhez hasonló élményt életében nem fog focipályán átélni. De talán a gyereke sem. 

Érdekes, hogy a legprofibb tévéközvetítés is pont azt veszi el a Messi-élményből, ami élőben a legjobb benne. Azt a világon mindenki ismeri, hogy milyen az, amikor már Messinél a labda, rágyorsított 3 lépésen belül és elkezdi jobbra-balra döntögetni a védőket. Ezt a részét egy sokkamerás-szuperlassításos közvetítésben jobban is látni. De a Messi-jelenség igazi lényege pont nem ez, hanem ami előtte történik. 

Az, ahogy egy eléggé magábafordultnak kinéző, furcsa kiscsávó csak sétál a pályán, a fűcsomókat fixírozva, látszólag unottan és érdektelenül, gyakran hátat is fordítva a történéseknek, miközben körülötte egy rakás fickó rohangál nála sokkal lelkesebben. Hogy egyszer csak, látszólag minden ok nélkül, magához térjen, és a kataton fűnézegetésből egy töredékpillanat alatt menjen át vágtatásba, kérje a labdát és csinálja azt, amit a tévéközvetítésekből mindenki ismer. Messinek ez a magányos bambulásból történő varázslatos életre kelése olyan élmény, ami miatt mindannyian örülhetünk, hogy akkor élünk, amikor. Ha szerencsénk van, lesz még 3-4-5 közös évünk.