Népszerű, sokak által gyakorolt szórakoztató műfaj a fociedzői nyilatkozat, de Tamási Zsoltnak, az MTK bukott edzőjének, aki egyelőre még a Sándor Károly Akadémia vezetője, most sikerült kitűnnie a tömegből. De annyira, hogy amikor elolvastam, önkéntelenül kiszakadt belőlem, hogy

Ne csináljunk már Krisztusból bohócot!

A sztori előzménye, hogy miután az anyagilag stabil, éppen vadonatúj, profi stadionba költöző csapat Tamási értő vezetésével kiesett az Nb1-ből, a szabályok szerint el kellett engednie az összes légiósát, köztük az ukrán Jurij Kolomojecet is, mert az Nb2-ben nem játszhatnak külföldiek. Az időközben az ukrán Vorszkla Poltavához igazoló csatár, aki a szezon közepén, télen érkezett az MTK-hoz, ahol 12 meccsen 2 gólt lőtt, a héten kemény dolgokat nyilatkozott az ukrán sajtóban arról, hogy milyen élmény volt magyarországi légiósnak lenni. Kolomojecet a nyilatkozata szerint a következő dolgok lepték meg leginkább:

• csak napi egy, nagyon laza edzést tartottak
  
• az edző nem mindig engedte meg, hogy kint maradjon pluszban edzeni, mondván, pihenjen inkább
  
• ugyanilyen okokból kondizni sem engedték mindig, amikor szeretett volna
  
• nem a posztján játszatták
  

Erre reagált most Tamási a Nemzeti Sportban. Az edző Kolomojec több álltását cáfolta. Szerinte pédául igenis engedték kondizni és pluszban edzeni a játékost. De a poén nem ez, hanem hogy

1.) Tamási beismerte, hogy tényleg napi egy darab, mindössze 70 perces edzése volt csapatnak.

"Való igaz, hogy csak napi egy edzésünk volt, de azok nagyon intenzív, hetvenperces tréningek voltak, sok labdás gyakorlattal."

2.) Miután gyakorlatilag leügyetlenezte Kolomojecet - "sok lemaradása volt technikailag" - váratlan őszinteségi rohamában bevallotta, hogy a kiesésre álló MTK úgy igazolt magának megmentőnek szánt góllövő csatárt, vagyis kulcsembert, hogy egyszer sem nézték meg élőben, sőt még egy nyomorult videót sem tekintettek meg róla, hanem kizárólag az In stat-rendszerben rögzített staisztikái alapján vették meg.

"Panaszkodott, hogy a szélen játszattuk, nem középcsatárként. Az őszi tizenkilenc meccsünkön tizenkét gólt szereztünk csak, a szünetben muszáj volt csatárt szerződtetnünk, de idény közben ez nem könnyű. Úgy vásároltuk meg, hogy játékosmegfigyelőnk nem látta játszani, csak az InStaton néztük a statisztikáit. Láttuk, hogy harmadik az ukrán góllövőlistán, góljai nagy részét a szélről indulva szerzi."

3.) Tamási szinte bűnbakként utalt Kolomojecre, aki mintha direkte kolonc lett volna a megtáltosodott csapat lábán:

"Nagy reményeink voltak vele kapcsolatban, ám nem váltotta be őket, miközben a csapat gólátlaga és fizikai állapota is javult, sajnos azonban ez sem volt elég a bennmaradáshoz."

Én kint voltam az MTK szinte összes hazai meccsén és továbbiakat láttam tévén. A csapat fizikai állapota olyan feltűnően gyenge volt, hogy még a legutolsó, már valóban sorsdöntő meccseken sem volt képes akárcsak negyedórákra letámadni, ami egyébként a modern futball alapja. A gólátlag tényleg javult: az elképesztően gyengéről a még mindig elfogadhatatlanra. Tamási a nyilatkozata szerint arra büszke, hogy a 14 tavaszi fordulóbeli meccsen 14 gólt lőtt az MTK, vagyis elérte az egygólos átlagot az őszi kör 19 meccsén lőtt 12 gól után.

A helyzet az, hogy ennél még akkor is jobb volt a gólátlag - 30 meccs 35 gól, 1,17 gól meccsenként - amikor a csapat a 2010-11-es bajnokság végén simán, a még bentmaradótól 4 ponttal elmaradva kiesett. 

4.) Tamási még azt is mondta, hogy

"Jurij befelé forduló fiú, nem sikerült beilleszkednie, de a társai így is elfogadták, ezért sem volt szép tőle, hogy bírálta a csapategységet, mert ha valami jó volt ebben az együttesben, az a közösség, a csapatszellem.”

Az a lelátóról is látszott, hogy Kolomojec nem illeszkedett be, de abból, hogy a társai elfogadták, a meccseken annyi látszott, hogy baromi feltűnően nem passzoltak neki, ő meg az utolsó meccsén sem szokott jobban összes senkivel, mint az elsőn.

Tamási nyilatkozata azonban igazi kincs, egyben is érdemes elolvasni.