• Vitafórumot rendeztek a hazai pszichológus társadalom szereplői, mert szerintük egy jogsértő és értelmetlen kamarát akar a nyakukba erőltetni a kormány.
  
• A kamarának évek óta egy igazán elszánt támogatója van, és az sem lehet véletlen, hogy a törvénytervezet alapján a leendő elnök óriási hatalmat kapna a hazai pszichológus szakma fölött. 
  
• Hamarosan nemzeti konzultáció is indul a kérdésről, ami a pszichológusok szerint teljes félreértéseken alapul.
  
• A vitafórumra eljött az Emmi helyettes államtitkára is, de inkább úgy döntött, hogy csak megfigyelőként lesz jelen, és nem mond semmit. 
  

Az Igazságügyi Minisztérium és a Miniszterelnökség jogászai is visszadobták azt a törvénytervezetet, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma révén bukkant fel újra és újra. A törvénytervezet a pszichológus kamara megalkotásáról szól, ahova kötelező lenne a belépés, hogy így vegyék fel a harcot az „álpszichológusok” ellen. 

Az Emmi szűnni nem akaró próbálkozását jelzi, hogy a törvénytervezet ismét előkerült, sőt, hamarosan még egy online nemzeti konzultációt is indít a kormány, hogy megkérdezze a magyarokat, mit gondolnak a kérdésről. 

Csakhogy a pszichológus szakma szerint borzasztóan irányított kérdésekkel, melyeknek semmi köze nincs ahhoz, ahogy ma a pszichológusok praktizálnak. Többek között ezekről a felvetésekről tartottak szakmai fórumot a hazai pszichológusvilág befolyásos szereplői, hogy utána közösen jelentsék ki, nem kérnek sem ebből a kamarából, sem a manipulatív „társadalmi párbeszédből”.

Ebből senki nem kér

A szerdai rendezvény annyira szakmai volt, hogy a felszólalók egyszer sem nevezték meg azt a személyt, aki már évek óta keményen lobbizik a pszichológuskamara megalapításáért a kormánynál: Császár Noémiról, Bagdy Emőke lányáról van szó, aki évek óta járja a kormányközeli sajtót, hogy ott elmondja, rengeteg a kuruzsló és a sarlatán Magyarországon, és a betegeket csak egy kamara védheti meg. 

De ezt a szakma döntő többsége nem így gondolja: a kezdeményezés mögött a hazai pszichológustársadalom nagyon kis szelete sorakozott csak fel, és ugyan a szerdai rendezvényen is voltak olyanok, akik arról beszéltek, hogy egy érdekérvényesítő közösség megalkotása hasznos lenne a pszichológusok számára, de a kamara jelenlegi tervezetét mindenki elvetette. 

Mint a felszólalásokból kiderült, a legfontosabb probléma a kamarai tervezettel, hogy nem tevékenység, hanem diploma szerint fogná össze és kötelezné belépésre a tagokat. Ez azért problémás, mert egy-egy pszichológus a pszichológia alapszak elvégzése után egy bölcsészdiplomával a kezében borzasztó sok irányba mehet tovább: vannak, akik orvosi egyetemen folytatják, és a megfelelő szakvizsgák megszerzése után klinikai szakpszichológus válik belőlük. 

De ott vannak azok is, kutatói területen tanulnak tovább vagy tanítás felé orientálódnak, és akkor a rengeteg alkalmazott területről még szó sem volt: a HR-től a tanácsadáson át a reklámiparig, a sportpszichológián át a drámapedagógiáig számos irányba lehet továbbtanulni és elhelyezkedni. 

Ezekben a területekben az egyetem első pár évében megszerzett alapdiplomán kívül nem sok közös van, a törvénytervezet most mégis egységes kamara alá terelné be őket. 

Ennek a lépésnek egyik nagy vesztesei a klinikai szakpszichológusok lennének. A rendkívül nehéz orvosi szakvizsga után klinikusként elhelyezkedő szakpszichológusok jelenleg ugyanis tagjai a Magyar Orvosi Kamarának. A szerdai rendezvényen elhangzott, hogy sok évnyi kemény lobbizás eredménye volt, hogy 2011-től tagok lehessenek. Ez jóval magasabb presztízst, jobb bérpozíciót, jobb munkakörülményeket jelent a számukra, jobban beépültek a hazai egészségügyi hierarchiába. 

Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy hogyan maradhatnának a MOK tagjai, ha közben kötelezően beterelnék őket az új kamarába is: a kettős kamarai tagság rengeteg potenciális problémát hordozna magában, például két különálló szervezetnek kéne vizsgálnia az esetlegesen felmerülő etikai vétségeket, és elképzelhető, hogy eltérő eredményre jutnának, ami az orvos és a páciens számára is súlyosan visszás helyzet lenne. 

Ezeket a kifogásokat Urbán Éva, a klinikai szakpszichológiai és pszichoterápiás klinikai szakpszichológiai szakterület minőségügyi szakmai vezetője foglalta össze. Szerinte e jogbizonytalanság miatt a törvénytervezet alaptörvény-ellenes, ráadásul az egész javaslat már ott kisiklik, hogy nem sikerült benne világosan meghatározni a pszichológus tevékenység kereteit. Ezt Urbán elmondása szerint egy parlamenti válaszában Rétvári Bence államtitkár is elismerte, amikor arról beszélt, hogy az új törvénytervezet nem változtatna a pszichológus tevékenység tartalmán vagy keretein. 

A kamara mellett érvelő pár szereplő rendszeresen úgy festi le a helyzetet, mintha itthon teljesen vadnyugati állapotok lennének a pszichológusok világában, de ez a fórum résztvevői szerint nincs így: jelenleg is számos jogszabály alapján végezhetik csak tevékenységüket, a klinikai szakpszichológusoknak van működési engedélye, melyet online le is lehet ellenőrizni, a pszichológus címhasználat pedig jelenleg is jogszabályok által kijelölt módon történhet csak meg. 

Ehhez képest viszont a résztvevők szerint az a narratíva, hogy itt az „álpszichológusok” ellen kell fellépni, csak a pszichológusok szakmai tekintélyének rombolására alkalmas, hiszen az a látszat keletkezhet így a társadalomban, hogy van a pszichológuspiac, amin ál- és igazi pszichológusok dolgoznak egymás mellett. De egyszerűen jelenleg nem ez a helyzet Magyarországon. 

Azt a problémát pedig, hogy tényleg vannak auragyógyítók, különféle sarlatánok és kuruzslók a piacon, ez a jogszabály nem oldaná meg, hiszen ők pont nem lennének a kamara tagjai, így szankcionálni se lehetne őket. 

Urbán röviden kitért még arra is, hogy a törvénytervezet más kamarák működéséhez képes példátlan módon korlátlan hatalmat adna leendő elnökének az etikai ügyelk elbírálásában. Más felszólalók arról beszéltek, hogy a törvénytervezet 60 oldalas szövegében több mint 230 alkalommal szerepelnek büntetéssel, fegyelmezéssel kapcsolatos kifejezések, míg betegérdekekre vonatkozó kifejezések mindössze három alkalommal, inkább egy hatóságnak látják a tervezet alapján az új kamarát, semmint közös érdekvédelmi fórumnak. 

Harmatta János, a Pszichoterápiás Tanács Szövetség elnöke arról beszélt, hogy túlterjeszkedő ez a törvénytervezet, szakágazatonként lenne értelme kamarákat létrehozni, hogy például a jog világában is történt: nem egységes jogászkamara van, hanem tevékenységek szerint alakítva van külön ügyvédi, bírói, ügyészi kamara. 

Harmatta szerint most ugyanaz a törvénytervezet bukkant fel újra, amit 2011 óta már többször megpróbáltak keresztülvinni az országgyűlésen, és nem látni, hogy a korábbi szakmai észrevételekből bármi átragadt volna a törvény szövegére. Úgy látja, hogy a szakmai párbeszéd helyett inkább egy roham történik, aminek eleme a kamarát ellenző szakemberek ellen intézett személyes támadások sora, a politikai döntéshozók befolyásolása, valamint a tömegnyomás elérésre: úgy beállítani ezt a törvényt, mint ami mögött széleskörű szakmai és társadalmi konszenzus áll. 

Bugán Antal, a Magyar Orvosi Kamara Diplomások Területi Szervezetének elnöke többek között arról is beszélt, hogy az a cél teljesen abszurd, hogy az álpszichológusok ellen meghatározva magukat jöjjön létre egy kamara: aligha van a világon még egy szakmai érdekérvényesítő szervezet, ami egy külső eredetű dologgal szemben határozva meg magát indulásakor. 

Azt is látni, hogy a kamara pártfogói megpróbálják meggyőzni a döntéshozókat arról, hogy mekkora kárt okoznak az álpszichológusok, de emögött sincs valóságtartalom: ma már egyetlen intézményben sem dolgozhat valaki diploma nélkül, jól szabályzott területről van szó. 

Ezzel együtt több felszólaló is érvelt amellett, hogy lenne mit javítani a hazai pszichológus-társadalom érdekérvényesítő képességén, vannak előttük szakmai tennivalók (nemrég írtunk például arról, hogy a pszichoterápia mennyire nehezen hozzáférhető OEP-finanszírozással), lehet még fokozni az együttműködést a különféle ágak között, összehangolni a képzéseket, de abban mindenki egyetértett, hogy ezeket a célokat sem a kamara terve, sem a nemzeti konzultáció nem fogja előrevinni. Számos területről érkező szakemberek, többek között tanácsadók, HR-esek, igazságügyi szakértők, pszichodráma-vezetők és klinikai szakpszichológusok közösen mondtak nemet a tervre, amit a végén egy közös nyilatkozat aláírásával koronáztak, ezt a tervek szerint a kormánynak is elküldik majd. 

A csendes helyettes államtitkár 

A szerdai fórum legnagyobb hőse a jelentős késéssel érkező Szentes Tamás, az Emmi helyettes államtitkára volt, aki előbb mondott valamit az 1904-ben elfogadott egészségügyi költségvetésről meg a magyarok és a lelki problémák kapcsolatáról, majd közölte, hogy ő inkább csak megfigyelőként van jelen, és érdemi kérdésekről már nem beszélt. 

Később a közönség soraiban valaki még egyszer megpróbálta megtudni, Szentes mit tekint a nemzeti konzultáció céljának, de ekkor válaszában valamit Mária Teréziáról mondott röviden, majd megerősítette, hogy ő csak megfigyelőként van most itt.