Valami hihetetlenül bizarr közleményt írt Áder János köztársasági elnök, miután pár napja híre ment, hogy kifütyülték az utasok a déliben.

Innen szó szerint idézem a közleményt:

Derűs történet

Nyári hír: a valóság

Nyári hír:

„Áder János egy biztonsági őr kíséretében érkezett meg a Déli pályaudvar peronjára. (…)

Az államfő ezután végigsétált az egyik Balatonra készülő (…) vonat mellett, és akivel lehetett, váltott néhány szót (…)

A köztársasági elnök váratlan gesztusa nem nyerte el az utazóközönség tetszését: többen fütyülni kezdtek (…)

Áder (…) sűrű anyázások közepette inkább visszavonulót fújt.”

A valóság:

A vonat nem indult, hanem érkezett.

Nem sétáltam végig a vonat mellett, hanem a peron végén vártam.

Nem beszéltem egyetlen utassal sem, csak néhány – szintén a gyermekére váró – szülővel.

Füttyszó – még a kalauzé sem – nem hallatszott.

Az édesanyák emlegetésének sem szem, sem fültanúja, sem érintettje nem voltam.

A történet minden további elemében igaz.

Nemcsak manapság fordulnak elő ilyen furcsaságok, arra jó példa Deák Ferenc esete. Egy pesti újság 1870-ben a következő tréfás történetkét közölte.

„Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a városligetnek. Legújabban azonban az állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát. Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medve-ketrecet: esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyujtja be pártfogoltjának. A minap ismét egy nagy darab zsemlyét tűzött az esernyő végére; hanem a mackó ez úttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe, s darabokra szakgatá. Az „öreg úr” jóízűt nevetve mondá:

– Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni! És esernyő nélkül távozott.”

Eddig a történet. Deák Ferenc, mikor baráti körben felolvasták előtte, ezt mondta rá:

“ – A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öreg asszonysággal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot; de hogy valamit szólt volna, azt nem hallottam… Egyéb részleteiben az egész történet való… – végezte alig észrevehető mosolygással.”

Áder János