Alyssa Crittenden, a Las Vegas-i Nevada Egyetem kutatója 13 éven át tanulmányozta a tanzániai Hadza törzset, különösen a gyűjtögető-vadászó életmódot folytató törzs tagjainak alvási szokásait. A hadzák ugyanis a szabadban alszanak, többnyire a földön, nem alakítja az alvásukat sem légkondi, sem sötétítő, de még többnyire még tető sem. Így ebben a tekintetben valószínűleg ők hasonlítanak leginkább a korai emberekre, ezzel pedig rajtuk keresztül tanulmányozni lehet, hogyan fejlődhettek ki az emberi alvásminták.

Crittenden és a társai azt figyelték meg, hogy egy 20 éjszakás időszakban, amikor karkötőkkel figyelték a hadzák alvását, mindössze 18 darab, egyenként kb. egy perces időszak volt, amikor a törzs minden tagja aludt.

Ezen kívül éjjelente, bármelyik adott pillanatban a törzs tagjainak 40 százaléka volt ébren vagy az alvás és az ébrenlét határán.

Ez a nagy éberség elsősorban a törzs idősebb tagjainak köszönhető, ugyanis ahogy a világon mindenhol, a hadzáknál is rosszabbul alszanak az idősek, mint a fiatalok. Így a törzsnek lényegében vannak éjjeli őrszemei, pedig a hadzák nem foglalkoznak ilyen posztok kijelölésével.

Crittenden és kutatótársai ebből azt a következtetést vonták le, hogy valóban igaz lehet az úgynevezett őrszem-elmélet, ami szerint az idősebbek azért alszanak rosszabbul, hogy alkalmasabbak legyenek az éjjeli őrködésre, ezzel pedig segítség a csoport túlélését. Így a fiatalabbak, akik fizikailag védelmezni tudják a törzset a támadásokkal vagy a vadállatokkal szemben, biztonságban kialhatják magukat, de a törzs így is észleli, ha éjjel közeleg a veszély.

Ezt az elméletet most tesztelték először a gyakorlatban, hiszen a nyugati alvásklinikákon nem igazán lehet olyan embercsoportokat találni, akik összehangoltan és természetes körülmények között töltik minden napjukat.

A csoportok idősebb tagjainak szerepéről szóló kutatások egyre gyakoribbak az embereknél és az állatoknál is. Míg korábban a kutatók nem igazán tudták, milyen gyakorlati haszna lehet evolúciós szempontból az idősebb egyedeknek, addig már egyre többet megtudunk erről is. A mostani kutatáson kívül például fontos volt az is, amiben néhány kutató azt tanulmányozta, ahogy néhány bálnafajnál a nagymamák segítenek az utódok gondozásában, hogy addig a fiatalabb, szülőkorú nőstények több időt fordíthassanak a szaporodásra. (Popsci)