Újabb példán keresztül mutatta be a Guardian, mennyire indokolatlanul kemények és kivitelezhetetlenek a svájci állampolgársági vizsgák. 

A 25 éves Funda Yilmaz török szülők gyermeke, de Svájcban született, egész életében ott élt, tökéletesen beszéli a helyi dialektust, látszólag remek állampolgára lehetne az országnak. De Svájcban nem úgy működik az állampolgárság megszerzése, mint a legtöbb európai országban. 

Az Aarau városában műszaki rajzolóként dolgozó Yilmaz ugyan az írásbeli tesztet remekül teljesítette, de a szóbelin elbukott. Azért akart amúgy állampolgárságot, mert svájci vőlegénye rábeszélte, hogy ha megszerzi, jobban kiveheti a részét az országban a közvetlen demokráciára építő intézmények működéséből. Viszont a jelek szerint épp a közvetlen demokráciára épülő állampolgársági vizsga gáncsolta el végül, és két szóbeli forduló és több mint 100 megválaszolt kérdés után a helyi önkormányzat ülésén összeverődött tanács úgy döntött, ne kapja meg az állampolgárságot. 

20-an szavaztak ellene, és csak 12-en mellette. Az egyik felmerült érv az volt, hogy a fiatal nő szemmel láthatólag nem tud eleget az önkormányzat újrahasznosítási rendszeréről, és nem tudta megjegyezni a helyi élelmiszerboltokat sem, csak az Aldit ismerte név szerint. Egy másik kifogás szerint a nő nem ismert olyan "tipikus svájci sportokat", mint a baseball és golf keverékeként leírható hornussent vagy a népies bírkozást, a schwingent. 

Yilmaz az elutasítása után nyílt levelet írt, ebben mesélte el azt is, hogy kérdezték arról is, mi a véleménye Erdoganról, aki amúgy szerinte egyre inkább egy diktátorrá válik, és kérdezték tőle azt is, hogy szülei mit szólnak ahhoz, hogy nem török a párja. Amihez amúgy semmit, a szülei nyitottak, nem kapott vallásos nevelést, soha nem járt mecsetben élete során, ellenben templomban már többször is. 

Az állampolgársági vizsga szóbeli részén olyan kérdésekre is válaszolnia kellett, mint hogy szeret-e kirándulni, vagy hogy milyen fitnesszedzést követ. 

Történetét felkapta a svájci sajtó is, az utóbbi napokban egymás után születnek a felhívások a teljesen abszurd svájci honosítási rendszer megreformálására. Jelenleg ugyanis az önkormányzati zsűrik döntenek az egyes pályázokról, ami egy, a svájci viszonyokat átlátó ismerősöm szerint nagyjából annyit jelent, hogy a helyi nyugdíjasok elmennek ezekre a gyűlésekre, és mindenkit leszavaznak. 

Az elmúlt időszakban több botrányos eset is felhívta a figyelmet a svájci rendszer problémáira: egy holland nő kérelmét például azért utasították el, mert korábban kikelt a tehénkolompok ellen, 2016-ban pedig egy régóta Baselben élő koszovói család kérelmét utasította vissza a helyi tanács, többek között azért, mert a család melegítőben ment utcára.