Augusztus hatodikán lépett fel az Arcade Fire a chicagói Lollapalooza fesztiválon, a koncert pedig teljes egészében is megtekinthető.

És érdemes is, mert ennél jobb koncertje nem sok zenekarnak lehetett idén nyáron.

Pedig az előjelek nem voltak kifejezetten biztatóak: a kanadai zenekar idei lemeze, az Everything now gyakorlatilag befejezetté tette a már korábban elkezdett diszkós-szintipopos fordulatot, amit még a rajongók is idegenkedve fogadtak. Az új számok nagy része pedig, ha nem is kifejezetten rossz, valószínűleg senkit nem érdekelne, ha nem az ő számuk lenne. Így pedig, bár az Arcade Fire több helyen is fellépett a környéken a nyár első felében (például Horvátországban), azt gondoltam, nem érdemes már elutazni ezért.

Aztán megnéztem ezt a felvételt, és rájöttem, hogy az idei nyár legnagyobb hibáját követtem el ezzel.

Az Arcade Fire életművében most már simán van annyi tízpontos szám, hogy csak azok minden üresjárat nélkül simán megtöltenek egy több mint másfél órás koncertet. De ami ennél is megrázóbb, hogy a koncerten kiderült, a lemezen idegenül hangzó diszkós világ a szívből ordított indie rock-himnuszok között egészen máshogy működik, a különböző stílusok szerves egésszé állnak össze (erre a legjobb példa rögtön a koncert elején, ahogy az Everything now átfolyik a Rebellionba), és világossá válik, hogy az Arcade Fire valójában ugyanaz a zenekar maradt.

Ahogy egy komment írja a videó alatt:

2017-ben volt egy rövid időszak, amikor menő volt utálni az Arcade Fire-t. Aztán elkezdtek turnézni.