Bár a Billboard az első, húsz éve Backsteet Boys címen megjelent albumukról ült le beszélgetni a századelő legendás boybandjével, a sok tréfás sztori közül a legjobb egy későbbi slágerükről, a Black & Blue albumról single-ként is megjelentetett The Callról szól.

A számban 2:22 körül kezdődik a legbackstreetesebb rész, amikor a srácok, illetve közülük is Howie Dorough csak pampog. "Pam pam pam, pam pam pam pam" - szól a slágeripar egyik megkérdőjelezhetetlen és örökérvényű sora, amit egy, a szám producerére, May Martinra nagyon is jellemző basszus díszít.

Na, ez utóbbi basszusról árulta el most AJ McLean, hogy valójában nem Martin egyik jellegzetes basszusfutama, hanem Howie fingása. "A stúdióban voltunk Maxszel és a számon dolgoztunk. Howie volt a fülkében, épp az átmenetet rögzítettük, pam pam pam, pam pam pam pam. Max megadta Howie-nak a harmóniát, ő meg annyira levegősen énekelte a vokálját, hogy egyszercsak elfingta magát. De nem szimplán ütemre fingott, a hangnem is stimmelt. Így Max végül addig-addig csavargatta, mígnem olyan lett, mint a jellegzetes basszusai. Fel is került a lemezre" - mesélte.

A Billboard persze megkérdezte Dorough-t is a történetről, aki először az amerikai alkotmány ötödik kiegészítésére hivatkozott - ez alapján nem kötelesek magukra terhelő vallomást tenni a gyanúsítottak -, végül megerősítette a sztorit. "Sok üdítőt ittunk akkoriban. Olyan ez... annyi idősen mindenki - különösen Nick [Carter] - állandóan fingot. Így hát véletlenül, amikor én kerültem sorra, nagyon hevesen lélegezve énekeltem a részemet, és hát gondolom egy kis extra levegő is kijött belőlem" - ismerte be.