A XX. század elejéig rengeteg rák élt a Balatonban, és a rákhalászat is fontos iparág volt a környéken. A két világháború és a rákpestisnek nevezett járvány azonban sok egyedet kipusztított, és a rákászás is kezdett feledésbe merülni. A Balatonban élő kecskerákok számára az újabb csapást az angolnabetelepítés jelentette: 1962 és 1991 között 83 millió angolnaivadékot telepítettek a Balatonba. Az angolna nagyon kelendő áru volt akkoriban, és a Balatonon jelentős angolnahalászat folyt egészen a 90-es évek elejéig, amikor máig tisztázatlan okok miatt egy rakás angolna elpusztult a tavon.

Az angolnákkal azonban az volt a baj, hogy a parti kövek közé bebújva elpusztította a védtelen, fejletlen kecskerákokat.

Az utóbbi időben azonban újra egyre több kecskerákot látni a tóban, főleg a nyugati medencében, a déli parton.

Dr. Kiszely Pál szakértő a hajózás.hu-nak adott interjújában elmondta, hogy a Balaton vízminősége szempontjából ez kifejezetten örömteli fejlemény, a rákok ugyanis tisztítják a vizet.

Az emberre azonban teljesen veszélytelenek, úgyhogy senki ne bántsa őket! Különben is, ezek a rákok védettek, így aki bántja őket, még komoly bírságra is számíthat. Amíg újra igazán megnő a számuk, az persze még sok időbe telik, hiszen a kecskerákokat a védettségük miatt tenyészteni sem lehet, így marad a természetes szaporulat. Ez viszont az angolnák eltűnésével egyre nagyobb lesz, az angolna jelentette ugyanis a legnagyobb veszélyt a lassan növekedő (4 év is beletelik, mire eléri a 10 centis hosszt) kecskerákokra.