A sajószentpéteri iskola végül fogadja a parasznyai kisfiút
2017 augusztus 23., 13:30
Egyetlen iskola sem fogadja a parasznyai kisfiút
Letső Gábor egyre kétségbeesettebben kérdezi tavasz óta az édesanyját, hogy hová megy majd iskolába, és miért nem kell ő egyik iskolának sem. Az anyja igyekszik türelmesen magyarázni neki, hogy „mert te más vagy, kisfiam”, de közben ő maga is egyre kétségbeesettebb. A jövő héten kezdődik a tanítás, és egyelőre nem tudta sehova sem beíratni Gábort.
Letsőék egy Borsod megyei községben, Parasznyán laknak. Gáborról óvodás korában megállapították, hogy hiperaktív, de ez nem jelenti azt, hogy fogyatékos volna. A pedagógiai szakszolgálatnál szó szerint azt írták az iskolaérettségét bizonyító adatlapjára, hogy "a többi tanulóval együtt, integráltan oktatható”.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármely olyan normális iskolába járhatna, amelynek az alapító okiratában benne van, hogy sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyerekeket fogadnak.
A reformátusok megváltoztatták az alapító okiratot
Letsőék tavasszal még azt hitték, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Parasznya egyetlen általános iskolája, ami a házuktól alig néhány méterre áll, ugyanis pontosan ilyen intézmény (volt). A református egyház által fenntartott Pitypalatty-völgyi iskola alapító okiratában benne volt ugyanis az integrált oktatásról szóló kitétel.
Gábort fel is vették az iskolába márciusban, a szülők megvásárolták az egyházi iskola által előírt speciális tankönyveket is. Csakhogy egy hónap múlva Gábort eltanácsolták az iskolából, anélkül, hogy akár egyetlen órát is járt volna oda. Az iskola ugyanis módosította az alapító okiratát, és kiszedték belőle az SNI-s gyerekek fogadásáról szóló részt.
A szülők fellebbeztek a református püspökénél és az oktatási ügyekben illetékes egyházi vezetőnél is, hiába. Azt mondták Gábor édesanyjának, hogy ők már előre szóltak, hogy nem örülnek Gábor jelentkezésének, és ezt igazán figyelembe vehette volna. Az iskola egyik vezetője valóban rákérdezett nála, hogy valóban oda akarja-e vinni a gyereket, de nem emelt kifogást, amikor igennel válaszolt, simán ment a beiratkozás, a család nem gondolta, hogy az iskolának aggályai lennének.
Utólag az iskola azzal érvelt, hogy nem tudnának mit kezdeni Gáborral, ha például előbb végez egy feladattal, és várnia kell a többiekre, és elkezdene türelmetlenkedni. Vagy ha nem ért valamit, akkor mit kezdenek majd vele? Szóban azt is közölték a szülőkkel, hogy már az iskolai nyílt napon látták, hogy Gábor nehéz gyerek.
Az alapító okiratot az iskola igazgatójának a javaslatára módosították tavasszal, legalábbis ez áll a református egyház fellebbezésre adott válaszában. Letsőéknek ez kicsit úgy néz ki, mintha direkt azért módosították volna az okiratot, hogy Gábort el lehessen tanácsolni.
Az iskola honlapján egy Pedagógiai Program című dokumentum azonban továbbra is letölthető, és ebben ezt írják:
„Iskolánkban az SNI tanulók oktatása – nevelése szegregáltan és integráltan is történik. (...) A beintegrált gyermekek nevelésénél oktatásánál szaktanárok figyelembe veszik az egyéni haladási ütemet, a differenciált foglalkozások céljából individuális módszereket, technikákat alkalmaznak.”
Letsőéket azonban arról tájékoztatták, hogy az iskolában ez már nincs így.
Az állami iskolának kellene fogadnia, de szóltak, hogy inkább nem akarják
Az ilyenkor szokásos magyarországi ügymenet az, hogy a szülőknek meg kell találniuk azt a legközelebbi állami iskolát, amelynek az alapító okiratában benne van, hogy foglalkoznak integrációval, vagyis SNI-s gyerekeket is felvesznek. Az ilyen iskolákról nincs országos összesített lista, hanem ahogy egy gyógypedagógus mondta a 444-nek, ilyenkor a szülőknek kell általában keresgélniük, egyenként kikeresniük az okiratokat az iskolák honlapjairól.
Elvben a területi pedagógiai szakszolgálat kijelölheti azt az iskolát, amelynek fogadnia kell az SNI-s gyereket, de a gyakorlatban nem ez szokott történni. Az a szokás, hogy a szülők megállapodnak egy iskolával a gyerek felvételéről, és a szakszolgálat utólag, már ennek ismeretében irányítja oda a gyerekeket, mondta egy szakértő a 444-nek, aki Letsőék konkrét ügyével nem foglalkozott, de több hasonló helyzetet látott már.
Gábor édesanyja is e protokoll szerint igyekezett eljárni, és kiderítette, hogy a legközelebbi integráló iskola a sajószentpéteri. Papíron egyetlen intézményről van szó, de a gyakorlatban három tagiskolából áll. Az alapító okiratában benne van, hogy a Móra Ferenc utcai intézményük foglalkozik „sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelése-oktatásával”.
Csakhogy az iskolában Gábor édesanyjának azt mondták, hogy nem veszik fel a kisfiút, mert hiába ők a területileg illetékes integráló iskola, nincs tapasztalatuk hiperaktív gyerekek nevelésében, ilyennel még nem volt dolguk, úgyhogy nem akarják fogadni.
Azt javasolták, hogy vigye a gyereket Kazincbarcikára, a Pollack Mihály iskolába, ami kifejezetten fogyatékkal élő gyerekeknek van. Csakhogy Kazincbarcikán azt mondták, hogy Gábor nem fogyatékos, tehát nem járhat oda. Nem is volna értelmes oda járnia, hiszen a pedagógiai szakszolgálat is megállapította róla, hogy integrálható.
Sehova sem kell
A család ezután a környék összes általános iskolájával megpróbálkozott, de hiába. Utoljára Alacskán mondták azt hétfőn délelőtt, hogy felveszik Gábort, már azt is megbeszélték, hogy milyen füzetekre és tanszerekre lesz szüksége, majd délután telefonáltak az édesanyának, hogy mégsem vehetik fel, "mert nem a településen járt a kisfiú óvodába".
Letső Gábor édesanyja próbált segítséget kérni a pedagógiai szakszolgálattól, ott azonban a héten még nem talált senkit, aki felvette volna a telefont. A területileg illetékes jegyző azt javasolta, hogy kérje írásban, hivatalos formában is, hogy elutasították a fia felvételét az iskolákban, hiszen a reformátusok kivételével eddig csak szóban utasították el Gábort. Ha lesz írás, akkor fellebbezhet, ki lehet vizsgálni, hogy például a sajószentpéteri, integrálásra szakosodott iskola jogszerűen utasította-e el a kisfiút. Egyelőre azonban ilyen papírok nincsenek, az édesanya a hétfő délutáni, alacskai visszautasítás után kezdte csak el a papírokat kérvényezni, az iskolákban pedig nehéz megtalálni az illetékeseket ezekben a napokban.
Az általunk megkérdezett szakértők szerint a helyi pedagógiai szakszolgálatnak kellene iskolát találnia a kisfiúnak, vagy Letsőék fordulhatnak az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is. Azonban nagyon sok idő nincs már hivatalokhoz rohangálni. Jövő pénteken elkezdődik ugyanis a tanítás.
Megkérdeztük a KLIK sajtóosztályát, hogy ők mit javasolnak a családnak. Azt ígérték, hogy utánanéznek, és szerda délután tudnak válaszolni, beszámolunk majd róla.
Friss! Szerda reggel a sajószentpéteri iskolában közölték Gábor édesanyjával, hogy felveszik a kisfiút. Részletek itt.
(A címlapkép Parasznya címerének egy részletéből készült.)