Máris trükköznek a Pappa Pia nézőszámaival

  • Az egyetemes magyar filmművészet Nagy Kérdése most, hogy el lehet-e adni egy bűnrossz filmet a magyar nézőknek?
  • A Pappa Pia nem nyitott rosszul az első hétvégén, de felbukkantak baljós jelek is.  
  • A megtérüléshez szükséges kb. 1,5-3 millió nézőből mindenesetre hetvenezer már megvan az egymilliárd forintnyi adópénzből finanszírozott filmnek. 

„A PAPPA PIA (már a mozikban) az első héten robbantotta a mozis nézettségi toplistákat. A hétvégén több mint 70 000-en látogattak el a hazai mozikba, hogy elsők között nézhessék meg a magyar zenés vígjátékot”

- közölte tegnap országgal-világgal a Pappa Pia c. magyar musical kommunikációs ügynöksége.

Ez alapján úgy tűnik tehát, bejött az alkotók elképzelése, miszerint az igénytelenség csúcsra járatása – ezt nem én mondom, hanem a magyar filmértők – a magyar nézőknek bejön. 

A 70 ezres első hétvégés nézőszám Magyarországon bitang jónak számít magyar film esetében a hazai mozikban, de még egy hollywoodi produkciótól sem közepes eredmény.

Talán nem véletlenül fűzte hozzá a sajtóközlemény azt a tényszerűséget sugalló formulát, miszerint:

„Szinte mindenki dalolva távozott a moziteremből a vetítés után.”

De vissza a 70 ezres nézettséghez, a hír ugyanis természetesen elkezdett terjedni a magyar sajtóban.

A magyar filmgyártás legújabb korszakában (2010, tehát a Filmalap felállítása óta) a Pappa Pián kívül csak a Kincsem ért el hasonló eredményt: Herendi Gábor kosztümös filmjét 72.089-en látták az első hétvégén, legalábbis ezt kommunikálta a forgalmazó.

A hasonló közönségfilmes próbálkozások (Coming Out, Megdönteni Hajnal Tímeát, Swing, Dumapárbaj, Mancs, Argo 2.) ettől a számtól bőven elmaradnak:

Táblázatunk alapján tehát a Pappa Pia majdnem rekorder lett, hiszen a Kincsemet is majdnem megelőzte.

Az első hétvége

Az első hétvégés nézettségi adat fontos adat, ez általában elég pontosan mutatja meg, hogy egy film és annak hírverése mennyire vonzotta be a nézőket. Magyarországon csütörtöktől, az USA-ban péntektől vasárnapig mérik ehhez az adathoz a nézettséget.

Ám fontos adalék, hogy a Pappa Pia első hétvégés nézettségébe beleszámoltak plusz két napot, azaz nem 4, hanem 6 napos nézettséget mértek, hiszen a film bemutatója kedden és nem csütörtökön volt.

Azaz ha a 70.658-nak csak a kétharmadát vesszük, csupán 47.340 néző marad. Ami ugyancsak nem rossz eredmény, de a Kincsemmel már nem összevethető. (Amit szintén 5 napon át mértek 4 helyett, így a Kincsem első „hétvégés nézettsége” arányosan négy napra bontva 57.671. – ez a számítás is csalóka, hiszen nem minden nap ugyanúgy néznek filmet a mozibajárók, hétvégén nyilván a legtöbben mennek el, hét elején kevésbé.)

Félreértés ne essék, nem én keresem a kákán a csomót – meg se találnám –, az Intercom által forgalmazott film kommunikációs csapata harsogta már a harmadik napon azt, hogy a „Pappa pia máris a Kincsem elé vágott”, hiszen az első két napon (kedd és szerda) többen látták, mint a Kincsemet annak idején (előbbit 19 439-en, utóbbit 18 702-en).

Ez a különbség tehát nemhogy elolvadt volna a két film között, hanem négy nap alatt a Kincsem végül lelépte a Pappa Piát (47 ezer vs 58 ezer), és hol van még a vége?

Hány teremben vetítik?

Persze sok minden múlik még egy film nyitánya: nem mindegy, hogy milyen filmekkel együtt mutatják be. A Pappa Piát jól időzítették, hiszen az uborkaszezon kellős közepén, komoly külföldi versenytársak nélkül kezdhetett.

Aztán az sem mindegy a kezdeti nézettség szempontjából, hogy mekkora hírverés van egy film körül – tévében, rádióban, újságokban megjelennek-e interjúk, kritikák, tele van-e plakátolva a mozik előtere, az utca stb. Ebben a tekintetben a Pappa Pia megkapott minden marketinglehetőséget, amit ma egy film megkaphat.

Fontos szempont még, hogy hány moziban, hány teremben játsszák a filmet. Az Intercom semmi sem bízott a véletlenre, a Pappa Piát hipersok helyen adják, 78 teremben megy folyamatosan, ami hihetetlen nagy szám. 

A Kincsemet is hasonlóan sok (77) teremben játszották, de a korábbi évek közönségfilmjei (Coming Out, Swing, Megdönteni...) csak 53-59 teremben futott az első hetekben, míg egy magyar rétegfilm 15-30 kópiával (teremben) megy.

A vetítőtermek számából egyébként kiderül, hogy a Pappa Piára átlagosan egy teremben a hat nap alatt 906-an ültek be (a vetítések számáról nincs adat sajnos), ami egyébként nem a legjobb eredmény a héten, bár kiemelkedő: a Nut Job 2 (A mogyoró-meló 2.) családi mozi 1300 feletti eredményt ért el (de csak 15 teremben futott). 

A Pappa Pia a hat nap alatt gyűjtött 70 ezer nézőjével egyébként 93.223.156 forintnyi bevételt hozott, azaz az egymilliárdos költséget akkor hozza be, ha 758 ezren látják moziban átlagosan 1319 forintért. 

És még akkor sem, hiszen a mozibevételnek jó esetben a negyede-fele jut el a finanszírozóig, a mozik lehúzzák a bevétel felét, és a forgalmazó is fog valamennyit. 

Tehát minimum 1,5-3 milliót embernek kellene megnézni a Pappa Piát

, ha csak a mozis bevételek alapján akarna megtérülni a musical, de persze egyéb bevételeket (nemzetközi forgalmazás? DVD? tévés eladások?) még behúzhat.

70 ezer légy nem tévedhet?

Nézőcsalogatásra még bőven van ideje a filmnek, hiszen több hétig fogják műsoron tartani, de beszédesek lesznek a heti nézettségi számok. Egy jó, tehát csalódást nem okozó film az első hetekben hetenként nagyjából 25%-ot veszít a nézettségéből. 

Más a helyzet, ha egy film „el van marketingolva”, azaz amikor a nézők túl jónak vagy túl rossznak találnak egy alkotást, és a professzionális, a premierhétig nyomatott reklámozás után beindul a pletykamarketing („Te nézd meg azt a filmet, nagyon jó!”, „Nehogy megnézd, bűnrossz!”). Ilyenkor a nézőszámok is máshogy alakulnak: az elég hamar kultfilmmé vált VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmet például annak idején többen látták a második héten, mint az elsőn, annyira tetszett a nézőknek és ajánlgatták egymásnak. Ha viszont egy film túl rossz, 25%-nál meredekebben esik a nézettsége hétről hétre.

Ahhoz tehát még nem telt el elég idő, hogy biztosan megválaszolható legyen a kérdés, miszerint valóban megeszi-e a szart a magyar, ha szélesvászonba és „Zene nélkül mit érek én”-be van csomagolva, de a 444 úgy tudja, jobban esik a nézettség, mint kéne.

Az mindenesetre beszédes adat, hogy az egyik budapesti plázamoziban információink szerint a filmre hétvégén már kevesebb jegyet váltottak, mint az előrehozott premiernapon (kedden) és másnap. Kíváncsian várjuk a jövő heti nézettségi adatokat, akkor még okosabbak leszünk.

Ps.: Majd elfelejtettem! A film kommunikációját intéző cégtől azt is megkérdeztem, hogy mi alapján állítják, hogy „szinte mindenki dalolva távozott a vetítésről”. A válasz annyira cuki, hogy egy az egyben közlöm:

„A stábunk ott volt az első vetítéseken, ahol a nézőktől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Emellett nyomon követjük a film közösségi média felületeit, ahol rengeteg lelkes komment és üzenet érkezik. Ezekre a tapasztalatokra alapozzuk a nézői reakciókról írt mondatot.”