Nagyon-nagyon kemény dolog lehet egy egyház tulajdonában lévő sajtóterméknél dolgozni, miközben az ember bulvármagazinlakó. Ez világlik ki abból a Hajdú Péter-interjúból is, ami még meg sem jelent, de amiből a szerzője, a 24.hu-s László Pál néhány részletet már kiposztolt a Facebookra.

Például azt, amiben a következő kérdést szegezte Hajdúnak:

Mondják, ön ma az ATV harmadik legfontosabb embere. Ki a második?

Mire a Bulvár Bíborosának válasza a következő:

Németh Sándor.

Erre László:

És az első?

Mire Hajdú:

Isten.

Én csak egy kis porszem vagyok.

Mindannyian azok vagyunk.

Itt egy újabb push up teoógus, egyesen a Story magazinból, Aquinói Szent Barnítókrém, légy velünk! 

(Update: kiderült, hogy a Facebook-posztban félreérthetően idézett interjúrészletet sajnos félre is értettem, a fentiekkel szemben ugyanis a következőket kérdezte a kérdező és válaszolta az interjúalany:

LP: Mondják, ön ma az ATV harmadik legfontosabb embere.
HP: Ki a második?
LP: Németh Sándor.
HP: És az első?
LP: Isten.
HP: Én csak egy kis porszem vagyok.
LP: Mindannyian azok vagyunk."

Szóval így beszélgetett igazából László riporter és Hajdú "Porszem" Péter. A hibáért elnézést kérek! ) 

Hajdú Péter teológus-létfilozófus a 444 tudomása szerint egyébként olyan közel került az Igéhez, illetve a földi lét megvetéséhez, hogy a napokban a következő verset írta az ATV büféjében:

Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!

     Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.

     Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.

     A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.

     És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.

     Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.

     Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.

     Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.

     Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.

     Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!