Valahogy úgy szokott lenni, hogy pontozásos sportágakban egy hazai versenyező, ha kell, kis hátszéllel, eljut a döntőig vagy szerez legalább egy érmet, a közönség boldog, a rendezvény támogatói szintén örülnek, a kormány is tud mire mutogatni, hogy miért érte meg pár milliárd közpénzt áldozni az eseményre.

A budapesti cselgáncs világbajnokságon aztán tényleg minden adott volt ehhez. Az igaz, hogy itt nehezebb érmet nyerni, mint az olimpián, mert egy országból több versenyezők is indulhat azonos súlycsoportban, nagyon sűrű a mezőny. De magyar dzsúdósok számos érmet nyertek már korábban vébéken, nem tehetségtelen sportolók útját kellett volna egyengetni, igaz a legutóbbi, 2015-ös kazahsztáni világbajnokság az öt darab hetedik hellyel kudarc volt. 

Világösszeesküvést is nehéz emlegetni, ha a nemzetközi dzsúdószövetség elnöke, a Romániában született, különböző források szerint vagy magyar vagy román származású, de magyarul mindenesetre kiválóan beszélő Vizer Máriusz Budapesten él. 

A magyar szövetség elvárása is egy érem volt. Ez mégsem jött össze, három ötödik helyet szereztek a magyar dzsúdosok (Bor Barna, Csoknyai László és Tóth Krisztián), több versenyző kicsit bírózott. 

Így aztán a magyarok leginkább onnan értesülhettek a hazai rendezésű dzsúdó világbajnokságról, hogy Vlagyimir Putyin beugrott megnézni, emiatt pedig Orbán Viktor is elkezdett ismerkedni a szabályokkal. Az orosz elnök egyébként nem hoz sok szerencsét a versenyzőinek: Budapesten az oroszok érmeket ugyan igen, de aranyat nem tudtak nyerni. Ahogyan 2014-ben, a hazai rendezésű világbajnokságon, Cseljabinszkben, majd egy évvel később Kazahsztánban sem.