Rendkívül érdekes és főleg nagyon vicces helyszíni riportot írt Will Storr, a világutazó író/újságíró a Kolumbiában virágzó "válassz magadnak online kolumbiai feleséget!"-bizniszről a brit Telegraphba. A szerző magát feleséget kereső brit kuncsaftnak adta ki, hogy testközelből tapasztalhassa meg, hogy sima kurvázásról/palifogásról van-e szó vagy valami másról.

Az angolul International Marriage Brokernek (IMB) nevezett üzletág igazi XXI. századi, kifejezetten felfutóban lévő biznisz, amivel világszerte úgy 600 netes cég foglalkozik. A séma mindenütt hasonló. A kuncsaft - szinte mindig férfi - egy online adatbázisból kiválaszt magának néhány rokonszenves kolumbiai/orosz/thai/ukrán feleségjelöltet, majd az adott országba utazik, ahol egymás utáni, rapidrandi-szerű találkozókon élőben is megismerkedik a menyasszonyjelöltekkel, a többi pedig rajtuk múlik.

A vonatkozó netes hirdetéseket látva egészen biztos voltam benne, hogy ez a sima kurvázás szerepjátékkal kombinált vállfaja lehet, ahol a házasság csak üres hívószó. Ehhez képest kifejezetten meghökkentő volt azt olvasni Storr szuper cikkében, hogy ez mennyire nincs így. Az USA bevándorlási hivatala ugyanis még 1998-ban, a jelenség elterjedésének idején részletes elemzést készített az IMB-ről, amiből az derült ki, hogy

• a kuncsaftok 94 százaléka fehér, politikalilag és ideológiailag konzervatív, anyagilag befutott férfi
  
• akik "hagyományos értékeket valló" nőket keresnek
  
• akikkel az IMB révén a klasszikusnál sokkal tartósabb házasságokat kötnek: a neten megtalált külföldi feleségekkel kötött házasságok 80 százaléka bizonyul ugyanis tartósnak, szemben a "rendesek" durván 50 százalékával.
  

Ettől persze még kurvázhatnak is, de az biztos, hogy nagyon sokan tényleg feleséget keresnek, és ami meglepő, találnak is ezzel a módszerrel.

A legviccesebb ebben az, hogy a siker titka egyszerűen annyi, hogy a gazdag, tájékozatlan, fehér férfiak - az összes kuncsaft 40 százaléka amerikai - milyennek képzelik az adott országból származó nőket. Az egyik legnépszerűbb ilyen célország ugyanis Thaiföld, mivel az amerikai, brit és egyéb nyugati férfiak kedvesnek, szolgálatkésznek és alkalmazkodónak tartják a thai nőket.

Miközben Thaiföldön törvényt kellett hozni a feleségimport korlátozására, mivel a thai férfiak szilárd meggyőződése, hogy a thai nők követelőzőek, akik "túl sokat várnak a férjüktől".

Storr Kolumbiában nagy meglepetésére egy rakás olyan nővel randizott, akik a jelek szerint nem pénzért akartak dugni, hanem tényleg külföldi férjet kerestek. (Amit mindannyian azzal magyaráztak, hogy a helyi fickók hűtlenek.) De a legmeglepőbb nem is ez volt, hanem az, amikor Juan Carlos, a helyi házasságközvetítő ügynökség tulajdonosa elmesélte neki, hogy a Medellinbe érkező ügyfelek többsége ugyan 30 és 50 közötti amerikai férfi, de aznap épp egy magyar politikust fog behozni a reptérről, akiknek ez már a harmadik feleségkereső Kolumbiai turnéja lesz.

Vajon ki lehet ez a nőtlen - vagy magát annak mondó - magyar férfi politikus? Kevés dolgot szeretnék ennyire tudni. A legendás szívóssággal minden nőre rárepülő, de mindig koppanó ellenzéki képviselő? Egy sikeres, fiatal, konzervatív NER-győztes? Egy perverz KDNP-s tata? Egy vén progresszív kecske? Ha van tipped vagy tudsz valamit, írd meg a szilyl kukac 444.hu címre MEDELLIN subjecttel!