Utolsó soraimat írom le újságíróként, mert az történt velem, ami a legenda szerint Picasso apjával, amikor meglátta a fia egyik rajzát: rájöttem, hogy a tökéletesség fényében nincs értelme folytatni. Pár perccel ezelőtt ugyanis az Origo közölte a Perfekt Írást.

Szűkkeblű, kicsinyes elemzők felfoghatják úgy is, hogy itt van még egy minden egyes karakterében hazug, forrás nélküli, a hihetőség leghalványabb látszatára sem ügyelő, egészen nevetséges propagandacikk, ami azt akarja elhitetni a Fidesz egyik fontos választói csoportjával, hogy Vona Gábor egyik nyuggerező Facebook-bejegyzésének hatására szabályos pogromok indultak el az országban a rettegő nyugdíjasok ellen. Mindezt olyan kitalált sztorikkal, kamuforrásokkal és fantasztikus, soha élő ember által nem használt, az íróasztalnál kitalált gyalázkodásokkal fűszerezve, hogy olyat még tényleg nem láttál.

De aki így olvassa a Rettegnek az idős emberek Vona Gábor nyugdíjasgyalázása óta című cikket, annak szomorú az élete. Ez ugyanis nem tucat propagandatermék, hanem egy önmagán túlnövő és túlmutató mestermű.

Túlzás nélkül állati indulatokat szabadított el Vona Gábor Jobbik-elnök, amikor néhány hete döbbenetesen ocsmány stílusban szidta az idős embereket.

Az indítás túlzás nélkül erős és lendületes, de még nem egészen készít fel arra, ami nemsokára következik.

Budapesten és több vidéki városban közismert, hogy elvakult Jobbik-szimpatizánsok bíztatásnak veszik Vona szavait, az idős emberekben a Jobbik ellenségeit látják, és hogy Vona facebook-os sorait idézve trágárul szidják a nyugdíjasokat, rosszabb esetben veréssel fenyegetik őket. Az egyik lakótelep liftjéből egy Jobbik-szimpatizáns kidobott egy idős embert.

Itt már mocorog valami, ugye?! Csodálatos sztorik, idézetek és anekdoták sorakoznak ezután.

• "A jobbikos legények megértették vezérük parancsát, azóta szabályosan vadásznak ránk." Ezek pedig egy idős budapesti ember szavai. Aki fél.
  
• Több helyről is hallani, Jobbik-szimpatizánsok veréssel fenyegetnek idős embereket - pusztán azért, mert idősek.
  
• Elképesztő gyűlölettel fordulnak tehát a nyugdíjasok ellen jobbikosok, hetek óta keringenek már erről történetek, buszon, fodrászatokban, vagy családon belül hetek óta mesélnek felháborodott emberek.
  
• „A fiatalok meg középkorúak egy része néhány hete úgy néz rám, mintha az ellenségük lennék"”, egy 72 éves, nyugdíjas pesti mérnök szerint.
  

Ezen a ponton elolvashatunk egy hibátlan mikronovellát, ami az egyik kedvenc részem, ha ezen a színvonalon ez a jelző egyáltalán értelmezhető:

Gyakran sétál a tömbök közti kis parkban, a padokon rendszeresen ülnek huszonévesek, nem is mind visel bakancsot, a tetoválás vagy kopaszra nyírt fej sem mindre jellemző, de tudja, hogy jobbikosok. Hogy honnan? „Addig másszál vén f.sz, amíg a Vona hagyja.” Ezt mondta neki az egyik. Amikor elment előttük, kiköpnek a földre - örülhet, hogy nem leköpik -, aztán jönnek az olyan megjegyzések, hogy „ne mozogj, vén szar”. Először hátrafordult, nem hitte el, hogy neki szól. És ez egy hónapja van így. Mostanában ritkábban megy sétálni.

Ezt az igaz gyöngyöt ez a minimum három forrásból ellenőrzött gyémántanekdota követi:

Egy másik idős ember egy bankban sorszámot akart húzni, kereste, hogy a hat-nyolc gomb közül melyiket kell megnyomnia, majd megszólalt a mögötte álló, ötven körüli férfi: mi az, nem találod a gombot? Nem értette először, hogy ki és miért tegezi, megfordult, de kérdést sem kellett feltennie: majd a Vona rendet rak az ilyen hullák között.

Nehéz dolog idézhető részt választani a cikkből, hiszen te például ennek melyik részét tudnád kivágni?

Egy másik férfinek pedig ki kellett menekülnie a liftből egy kisvárosban, ez már egy 69 éves egykori mozdonyvezetővel történt. Beszállt mögötte a negyediken lakó srác három barátjával, körülállták, és úgy néztek rá, hogy izzadni kezdett, aztán az egyik csak annyit mondott, „na takarodj, ne várd meg, míg kirúglak, vén barom”. Főleg azért ijedt meg, mert a lépcsőházban egy másik idős embertől azt hallotta, hogy bár akkor csak ketten voltak, de persze így is könnyen elbántak vele: tehát őt szabályosan kirángatták a liftből, és azt üvöltötték, hogy „vidd fel gyalog a bevásárlószatyrodat, te vén szennyvízláda”. Egyébként nem volt nála semmiféle szatyor, hiszen csak a postaládáját ment megnézni.

Ebben a szövegben minden bekezdésre jut egy összevert nagymama:

Nehéz elhinni, hogy a Jobbik elnöke nem gondolt arra, hogy legelvakultabb hívei a nyugdíjasgyalázásban is követni fogják, sőt, ahogy azt már a túlzott és ostoba szervilizmus diktálja, túl is akarják majd szárnyalni. A nagyapák és nagymamák fenyegetésében és megalázásában. Vagy összeverésében.

Hogy a való életben természetesen egyetlen nagymama ősz haja szála sem görbült? Kit érdekel a való élet, amíg létezik az Origo!

És hogy az ismertelen szerző századjára is megmutassa, micsoda virtuóz, sikerült olyan zárómondatot írnia, ami a maga szikár perfekcionizmusával befejezésül sikeresen megnevettetett, ezen a délutánon vagy huszadik alkalommal:

Az ügyre hamarosan részletesen visszatérünk az Origón.