Bangladesi halászok sétálnak el két fiatal rohingya mellett, akik a válukon átvetett bambuszrúdhoz erősítve nehéznek tünő batyut cipelnek. A vastag pokróccsomagból hirtelen egy kéz nyúl elő, vízért esedezve. A 75 éves Mabia Khatun már órák óta izzad a vastag pokrócban víz nélkül. Khatun nem így képzelte öregkorát, írja Jacob Judah, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának riportere a mianmari határról, Bangladeshből leadott jelentésében. A 75 éves rohingya asszony az elmúlt 17 napot egy bebábozódott lárvához hasonlóan pokrócba bugyolálva töltötte, hogy fiatal fiai könnyebben cipelhessék a hátukon, miközben a burmai hadsereg tisztogató osztagai elől menekülnek. "Járni nem tudok, de küzdenem kell az életemért" - mondja.

Khatun és fiatal rokonai augusztus végén kényszerültek elmenekülni otthonukból. Augusztus 25. óta vagy 370 ezer társuk hagyta el Mianmart, az 1,1 milliós rohingya népesség bő harmada. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raád al-Huszein "az etnikai tisztogatás tankönyvi példájának" nevezte a burmai hadsereg harmadik hete tartó akcióját. A hadsereg terrorellenes műveletnek nevezi, ezek szerint Khatun és több száz, hozzá hasonlóan már-már mozgásképtelen társa is veszélyes terrorista.

Khatunt fiai bugyolálták pokrócba, hogy falujuk felégetésekor gyorsabban menekülhessenek. "Szeretjük az anyánkat, ezért cipeltük magunkkal, még ha ez nehéz is volt" - mondta fia, Ali. Khatun, aki már korábban is élt át üldözést, azt mondja, a mostani erőszak durvább a korábbiaknál. "És az öregeknek a legnehezebb" - mondja, mert ők már nem tudnak futni, így fiatal rokonaikon és szomszédaikon múlik, hogy el tudnak-e menekülni.

Khatun sógornőjét, a 80 éves Aminát néhány száz méterrel lemaradva két fia támogatja. Ő még tud járni, 15 napja indult szülőfalujából. "Sokat kellett pihennem, mert öreg vagyok. Nehéz volt" - mondta.