Védjük meg közösen az emberséges társadalom határait!

Ezzel a felütéssel tett közzé nyílt levelet öt egészen különböző ismert ember: Beer Miklós váci püspök, Veiszer Alinda tévés műsorvezető, Hajós András zenész-tévés, Gundel Takács Gábor tévés és Gégény István hitoktató, a Szemlélek blog elindítója.

A petíció nyilvánvaló reakció a legális papírokkal rendelkező menekült gyerekek rövid nyaraltatása ellen erőszakosan fellépő őcsényiek, illetve az őket támogató, az önbíráskodást mások elé példaként állító Orbán miniszterelnök esetére.

A szerzők azonnal lefektetik, hogy miért is ragadtak klaviatúrát:

Mi, ennek a petíciónak az aláírói olyan országban akarunk élni, ahol a nézeteltéréseket a párbeszéd, a jog és a felebaráti szeretet szellemében igyekszünk megoldani.

Az elmúlt napokban drámai képet kaphattunk arról, hogy az idegenellenesség, a félreértések és indulatok elhatalmasodása hová vezet: olyan társadalommá lettünk, amelyben az előbbi értékeket bármikor felválthatja az ismeretlentől való félelemből fakadó agresszió, ahol a vitás helyzeteket bicskával, téglával oldják meg az egyébként békés állampolgárok.

A szöveg egyik kulcsmondata pontosan fogalmazza meg azt, amit a legtöbb jószándékú magyar újságolvasó és tévénéző az utóbbi napokban átélt:

Ijesztő látni, ahogy normális életet élő polgárok félinformációk, számukra ismeretlen tények és meg nem ismert emberek kapcsán egymás ellen fordulnak, a jó szándékra halállal fenyegetéssel válaszolnak.

A petíció szerzői ezek után azonnal jelzik, hogy nem a menekültek ellenőrizetlen beengedése mellett vannak, sőt a szövegből az derül ki, hogy a kerítéssel sincsen problémájuk:

Mindannyiunk közös érdeke, hogy megvédjük hazánkat, hogy a határainkat ellenőrizzük, hogy tudjuk, kik jönnek hozzánk, kikkel osztjuk meg az életünket. Ugyanígy közös érdekünk, hogy megvédjük az emberséges társadalom határait. Az elmúlt napokban ezt az intézményt érte olyan támadás, amely ellenreakció nélkül önpusztító folyamatok sorát eredményezheti.

A szöveg azonban nem egyszerű nyílt levél vagy deklaráció, a befejezése arra utal, hogy az aláírók ezt egyfajta spontán, humánus civil mozgalom alapjának szánják:

Aki a továbbiakban aláírja ezt a petíciót, velünk együtt elkötelezi magát, hogy saját környezetében megkeresi, kialakítja azokat a fórumokat és eszközöket, amelyek segítségével közösen megoldást találhatunk a nemzetünket érintő súlyos kihívásokra. Ez munkával jár, de nem spórolhatjuk meg az erőfeszítést, ha nem akarjuk, hogy megsokasodjanak a hasonló esetek.

A szöveg teljes egészében így hangzik:

Védjük meg közösen az emberséges társadalom határait!

Mi, ennek a petíciónak az aláírói olyan országban akarunk élni, ahol a nézeteltéréseket a párbeszéd, a jog és a felebaráti szeretet szellemében igyekszünk megoldani.

Az elmúlt napokban drámai képet kaphattunk arról, hogy az idegenellenesség, a félreértések és indulatok elhatalmasodása hová vezet: olyan társadalommá lettünk, amelyben az előbbi értékeket bármikor felválthatja az ismeretlentől való félelemből fakadó agresszió, ahol a vitás helyzeteket bicskával, téglával oldják meg az egyébként békés állampolgárok.

Tegyük fel, mert a jövőnk érdekében mindenképp fel kell tennünk a kérdést: mi történt velünk? Merünk-e szembenézni a tükörben azzal a Magyarországgal, ahol ilyesmi előfordulhat?

Ijesztő látni, ahogy normális életet élő polgárok félinformációk, számukra ismeretlen tények és meg nem ismert emberek kapcsán egymás ellen fordulnak, a jó szándékra halállal fenyegetéssel válaszolnak.

Mindannyiunk közös érdeke, hogy megvédjük hazánkat, hogy a határainkat ellenőrizzük, hogy tudjuk, kik jönnek hozzánk, kikkel osztjuk meg az életünket. Ugyanígy közös érdekünk, hogy megvédjük az emberséges társadalom határait. Az elmúlt napokban ezt az intézményt érte olyan támadás, amely ellenreakció nélkül önpusztító folyamatok sorát eredményezheti.

Ellene mondunk az emberséges társadalom lerombolását célzó törekvéseknek! Aki a továbbiakban aláírja ezt a petíciót, velünk együtt elkötelezi magát, hogy saját környezetében megkeresi, kialakítja azokat a fórumokat és eszközöket, amelyek segítségével közösen megoldást találhatunk a nemzetünket érintő súlyos kihívásokra. Ez munkával jár, de nem spórolhatjuk meg az erőfeszítést, ha nem akarjuk, hogy megsokasodjanak a hasonló esetek.

Mondjunk nemet együtt a félelem eluralkodására! Védjük meg közösen az emberséges társadalom határait!

Beer Miklós, Veiszer Alinda, Hajós András, Gundel Takács Gábor, Gégény István