Emberek, én tavaly megtörtem, minden személyes ellenszenvemet és San Francisco 49ers-rajongásomat félretéve megtanultam együtt élni azzal, hogy a világ valamiért Tom Bradyt tartja a valaha volt legnagyobb irányítónak. De ha ő a legnagyobb, akkor Aaron Rodgers micsoda?

A fickó tavaly egymaga vitte be a rájátszásba a Packerst, ahol aztán a csoportkörben Dallasban 12 másodperccel a vége előtt, 3. és 20-nál a saját 35 jardosánál 8 másodpercen át menekült a dallasi védők előtt, hogy aztán egy tökéletes passzal a dallasi 33 jardosig vigye a csapatát, ahonnan egy könnyű mezőnygóllal már a győzelmet is megszerezték. A vége 34:31 lett.

Most 1:12-vel a vége előtt, hárompontos hátrányban kapta meg a labdát, de 1:02 is elég volt, hogy 75 jardot haladva megfordítsa a meccset. A vége 35:31 lett.

A magam részéről ennyit tettem volna csak a forduló meccsének ellemzése elé, de a Rams-Seahawkst elemző First Down blog főnöke, a Pittsburgh-szurkoló Dezső megkért, hogy inkább én küldjem el helyette kedvenc vasasait a fenébe. Hát legyen. Hahó, Pittsburgh, lol! Hát ti komolyan azt gondoltátok, hogy öt labdavesztéssel nyerhettek a Jags ellen, pláne úgy, hogy hagyjátok 181 jardot futni a hájphoz felnövő Leonard Fournette-t? Apropó, Fournette, a teljesítménye remek alkalmat ad rá nekem, hogy egy egykori alabamait sztároljak. Cam Robinson nélkül Fournette se tudna így ficánkolni, nem véletlen, hogy a Jags edzőjének, Doug Marrone-nak is mindig Robinson jut eszébe, ha Fournette-ről beszélnek neki.

Most pedig következzék a kiemelt meccs, a

Los Angeles Rams – Seattle Seahawks 10-16

A múlt héten a Baltimore Ravens gyengélkedéséről írtam, ezen a héten a Los Angeles Rams lett a soros, és az ő szurkolóiknak sem hoztam szerencsét. Bárkit képes vagyok belehajszolni a vereségbe. A Rams nem játszott olyan rosszul, mint előző héten a Ravens, de a hibáikon látszott, van még mit javulniuk. A támadóegység, amit maga a vezetőedző, Sean McVay irányít, a Seahawks ellen nem sikerült megismételnie az elmúlt hetek kiváló teljesítményét. A tavalyhoz képest hatalmasat fejlődő Jared Goff ugyan most is tudta mozgatni a láncot, de háromszor is eladta a labdát. Az elkapói is cserben hagyták, Sammy Watkins egy labdát s tudott behúzni Richard Sherman mellett, az újonc Cooper Kupp pedig öt másodperccel a vége előtt ejtett el egy passzt az endzone előtt.

A seattle-i védelem dolgát persze könnyítette a Rams egydimenziós játéka. Hiába övék a liga jobb futói közé tartozó Todd Gurley, ha 47 passzra csak 22 futást hívnak. Pláne, ha abból a 22-ből 6 jet sweep Tavon Austinnak. Jó, egy bejött, 27 jardos tédé lett belőle. A többi öt viszont összesen 0 (nulla) jardot hozott.

A bajnokság kezdete óta a támadók termelték, a védők nyelték a pontokat. Ez a rossz sorozat most megszakadt, hiszen Russell Wilsonék mindössze 16 pontot szereztek. Ez még akkor is szép teljesítmény, ha amúgy a Seahawks támadófala legendásan pocsék. De azt is mutatja, hogy a Ramsnak is van hova fejlődnie, Aaron Donaldtól nemcsak a szurkolóik várnak sokkal jobb játékot. Tény, hogy a Rams védelme tartalékosan állt fel, de a két kezdő safetyt helyettesítő Cody Davis és John Johnson is szerzett labdát. A védőfal és a paszsiettetők tették a dolguk: a 3 sack ugyan nem sok, de még 11-szer ütötték a labdától már megszabaduló Wilsont. És működött a futóvédelem is, Eddie Lacy és Thomas Rawls is kevesebb, mint 3 yardot átlagolt futásonként. Nem a védelmen múlt.

Hanem a labdavesztéseken. Gurley a Rams első drive-jában az egy jardoson vesztette el a labdát, Tavon Austin egy seattle-i puntot ejtett el a saját harmincasán. Hálát adhat Johnsonnak, hogy egy labdaszerzéssel megakasztotta a seattle-i támadást. Goff már nem volt ilyen szerencsés, amikor a saját 35 jardosán vesztett labdát. Azt Sheldon Richardson a Rams 20 jardosáig vitte, onnan pedig legalább egy mezőnygólig eljutott a Seahawks. Asbóth Tamás

Vagy igen, vagy nem, de az biztos!

Nagyjából ennyi a tudatosság abban, amit a Seattle Seahawks támadásban mutat immáron hétről-hétre. Így vagy úgy, de Russell Wilsonról szól a mérkőzés és az aktuális ellenfelek is ezt akarják elérni. Nem képesek épkézláb futójátékra, a támadófal blokkjai finoman szólva sem sikeresek, Chris Carson kiválásával eltűnt az egyéni faktor, amiből lehetett volna valami. Eddie Lacy nem ehhez a blokkolási sémához szokott, ritkák az irányváltásai, dinamikája régóta nincs.

Thomas Rawls még tudná ezt a rendszert, de ritkán egészséges, és a sérülése óta sokat vesztett a dinamikájából. Talán a jövőben ez Carsonra nem lesz igaz. Futójáték híján a Rams ellen is maradt Wilson, aki szinte folyamatosan agresszív blitz-csomagokkal találkozott, és most sem sikerült igazán mit kezdenie velük, ami az 5. héten már aggasztó. A játékhívások nem segítik a fejlődést, mindig ugyanazt próbálják, de a kivitelezésbe folyton hiba csúszik, ami egy jó védelem ellen az adott támadójáték halálát jelenti. Tanner McEvoy labdaeladása tökéletes példa a „rossz játékhívás, még rosszabb végrehajtással” variációra. Wilson nem volt a helyzet magaslatán, labdái pontatlanok voltak, alul- vagy túldobta az elkapóit. Tegyük hozzá, hogy gyakran volt nyomás alatt.

Jimmy Graham sem acélos, de még a jobbak közé tartozik a kevés értékes elkapásával. A hazaiak ötször adták el a labdát, ennek ellenére a Seahawks „csak” 16 pontot szerzett. Elmondható, hogy nem a támadókon múlt a győzelem. Jól jön majd a pihenőhét Seattle-ben, nagy kérdés, hogy képesek-e ilyen rövid idő alatt gyökeres változást elérni. Ha nem, akkor hasonlóan nyögvenyelős idényre számíthatunk, aminek a végén még a rájátszás is összejöhet a rájátszás.

Közeleg a tél!

A védelem már sokkal stabilabb lábakon állt, és főként ennek köszönhető, hogy nyertek a csoportrangadón. Az első negyedben még akadtak gondok, a földön és a levegőben is tudott fogást találni a védelmen a hazai támadóegység, és csakis Earl Thomas zsenialitásának köszönhető, hogy nem vezetett rögtön az első támadás után a Rams. Gurley már nyújtotta a gólvonal felé a bogyót, mikor Thomas remek ütemérzékkel csapott a karjára, aminek az eredménye touchback lett. Később Tavon Austin égette a fiúkat 27 yardos tédével. Ezután a védelem rájátszás-formába került, a Rams futójátéka megsemmisült, Goff kissé magára maradt.

Jöttek is a hibák a játékában, két eladott labdával megúszta, de több is lehetett volna. Annak ellenére volt képes nyomást gyakorolni a Hawks, hogy érdemi siettetés csak a szélről jött, de Frank Clark egyre inkább tűnik sztárjátékosnak. Sheldon Richardson az irányítóra kevésbé, de a labdára annál inkább volt veszélyes, kettő labdaszerzés is szerepel a neve mellett. Középen a Bobby Wagner és K.J. Wright páros hozta a megszokottat, de ők képesek magasabb fokozaton is játszani, és lehet, hogy még nem kell arra a fokozatra kapcsolni. Hátul akadtak lyukak, továbbra sem működik a harmadik kísérletek kivédekezése. Amikor kellett a védelem összeszedte magát és ez főleg a kulcsfontosságú labdaszerzésekben mutatkozott meg. Thomas a védelem vezére, a Sherman-Griffin hátvédpáros hosszú távú megoldás lehet.

Hiányérzetet talán Kam Chancellor játéka kelthet, gyakran tűnik bizonytalannak és lassúnak, nem domináns a futás ellen, ahogy azt várnánk tőle. Neki javulnia kell, nem tudom, mi lehet a probléma. Összességében jól teljesített védelem, de tudnak ennél többet is, főleg egyénileg, azt elmondható, hogy a Rams támadókból kiválóan felkészültek. A speciális egységnél brit tudósok még mindig vizsgálják, hogy miként lett visszahordó a támadófal emberből, Ethan Pocicból. Barcsik Norbert

További eredmények:

• TNF Tampa Bay Buccaneers – New England Patriots 14-19
  
• Miami Dolphins – Tennessee Titans 16-10
  
• Philadelphia Eagles – Arizona Cardinals 34-7
  
• Cleveland Browns – New York Jets 17-14
  
• Dallas Cowboys – Green Bay Packers 31-34
  
• Detroit Lions – Carolina Panthers 24-27
  
• Indianapolis Colts – San Francisco 49ers 26-23 h.u.
  
• New York Giants – Los Angeles Chargers 22-27Pittsburgh Steelers – Jacksonville Jaguars 9-30
  
• Cincinnati Bengals – Buffalo Bills 20-16
  
• Oakland Raiders – Baltimore Ravens 17-30
  
• SNF Houston Texans – Kansas City Chiefs 34-42
  
• MNF Chicago Bears – Minnesota Vikings 17-20
  
• Pihenőhét: Atlanta Falcons, Denver Broncos, New Orleans Saints, Washington Redskins