Hétfő délután jelent meg a törvényjavaslat arról, hogyan változtatná meg a választási rendszert a Közös Ország Mozgalom, és a velük együttműködő ellenzéki pártok. A főbb pontokat itt leírtunk tegnap, az egyik leginkább lényeges, hogy a törvényjavaslat szerint egy párt legfeljebb olyan arányban lehetne jelen az országgyűlésben, amilyen arányban országosan a szavazatokat kapta - miközben a Fidesz 44 százalékos eredmény mellett kapott  kétharmadot 2014-ben.

Megkérdeztünk három politológust, Török Gábort, Róna Dánielt és Tóth Csabát arról, hogy mit gondolnak a javaslatról.

Két fontos pontban mindhárman egyetértettek:

• a javasolt rendszer arányos lenne, és sok szempontból előrelépést jelentene a mostani helyzethez képest
  
• megvalósulásának pedig nincs semmi politikai realitása.
  

Ettől még érdemes megvizsgálni, ha már egy fontos, a magyar demokrácia viszonyait alapvetően meghatározó kérdésben született egy ilyen konkrét javaslat.

Török Gábor: Teljesen megváltozna a politika

„Ez egy szép arányos rendszer, amely alapjaiban módosítaná a magyar politika ma ismert mechanizmusainak számos elemét. Megszűnne a választások előtti összefogás-diskurzus, a szavazóknak nem kellene azon gondolkozniuk, hogy adják-e a szavazatukat az esélyesebbnek gondolt politikai erőre, és ami a legfontosabb: a magyar politikának fel kellene készülnie arra, hogy vége az ideológiai azonosság alapján szerveződő kormányoknak. Egy ilyen rendszerben bizony a mai politikai határokat átívelő koalíciókra lenne szükség ahhoz, hogy kormányozni lehessen az országot. Egy ilyen rendszerben ma nem az lenne a kérdés, hogy a Fidesznek lesz-e kétharmada, hanem azon kellene töprengeni, hogy a DK-val, az MSZP-vel, az LMP-vel vagy a Jobbikkal lépjenek-e koalícióra, és nagy valószínűséggel akár több partnerre is szükség lenne. Azaz: teljesen megváltozna a magyar politika, ha ebben a keretben választanánk” - értékelte a törvényjavaslatot Török Gábor, viszont hozzátette azt is:

„De nem látom értelmét arról fantáziálni, hogy mi lenne, ha ez lenne - mert ahhoz olyan politikai szituáció kellene, amelyben egy ilyen tervezetnek esélye lenne. De egy olyan politikai szituációban már nem biztos, hogy azok, akik ma mellette vannak (tét nélkül), akkor is mellette lennének. Ha azok a pártok, akik most támogatják, többségben lennének, akkor a mai rendszer megtartásában lennének érdekeltek” - mondja Török. 

Róna Dániel: A mostani választókerületek nem egyszerűen a győztesnek, hanem kifejezetten a Fidesznek kedveznek

Róna Dániel politológus pontról pontra vette a javaslat pozitív és negatív elemeit, ezt egyben közöljük:

„1. Nincs nagy tétje, hogy milyen a most benyújtott javaslat: úgyse fogadja el a Fidesz, és éppen emiatt a tétnélküliség miatt tudtak viszonylag hamar megállapodni az ellenzéki pártok. Szimbolikusan persze van jelentősége.

2. Legfontosabb változás, hogy egy nagyon arányos rendszert hoznának létre a jelenlegi nagyon többségihez képest. Ez megnehezítené, hogy a Fideszt belátható időn belül egyharmad alá szorítsa az ellenzék (nem mintha erre 2018-ban reális esélye lenne). A javaslat tehát elméletileg is kizárná, hogy a Fidesz nélkül, a Fidesz ellenében új alkotmányt és új politikai rendszert lehessen kialakítani. Ez persze az arányos rendszer hívei szerint éppenhogy kívánatos: csak árkokon átlépve, konszenzusos döntésekkel lehet új országot építeni. (Ezzel a gondolattal egyébként én is azonosulni tudok.)

3. Ami egyértelműen pozitívum:

Pártsemlegesebb választókerületi határok: a jelenlegi rendszerben a kormánypárti választókerületek átlagosan valamivel kisebbek, mint az ellenzékiek, ezért egy kormánypárti szavazónak valamivel több mandátumot befolyásoló ereje van. A jelenlegi rendszer a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a baloldali-liberális ellenzéknek kb. három százalékponttal több szavazatot kell szereznie ahhoz, hogy ugyanannyi mandátuma legyen. Fontos tehát látni, hogy a jelenlegi választási rendszer egyfelől a győztesnek kedvezett, másfelől a Fidesznek – akkor is, ha nem az a győztes. (Róna Dániel részletes posztja erről it olvasható.) 

A választókerületi egyenlőség elvének szigorúbb követése, a konkáv választókerületek tiltása és a – némileg homályos – „független szakértőkből álló testület” bevezetése tudja biztosítani, hogy ne lehessen olyan manipulatívan – egy párt számára előnyösen – meghúzni a választókerületi határokat, mint ahogy az most történt. Persze boundary commission van az Egyesült Királyságban is, csak ezt jobban is ki lehetett volna fejteni. Plusz az a tény is segíti az arányosítást, hogy 106 helyett 110 EVK lenne, és főleg, hogy múltbeli választási eredményt ne lehessen figyelembe venni. Még jobb lett volna úgy megfogalmazni, hogy ne lehessen szignifikáns korreláció a választókerületek mérete és az egyik párt népszerűsége között sem (jelenleg van, a Fidesz esetében).

Külföldön élő, magyarországi lakhellyel rendelkezők levélben is szavazhatnának. Ezzel több százezer, Nyugaton dolgozó magyar választási jogát könnyítené meg a javaslat. A 2014-es EP-választás szerint a külhoni voksok valamivel kisebb arányát szerezte meg a Fidesz (45 százalék), mint a belföldiek esetében (51 százalék), így ezzel egy jelentős kormánypárti versenyelőnyt semlegesít a javaslat. (Az eltérés mértéke és iránya persze változhat, ha sokszorosára nő a külhoni voksok száma.)

A javaslat a „kamupártok” pénzszórásának elkerülése érdekében előírja, hogy ha egy országos lista 1 százalékot sem ér el, a kampánytámogatást vissza kell fizetni. Ezzel a javaslat elejét veszi, hogy valós eszmeiség nélküli, csak a pénzre hajtó pártok meggazdagodhassanak, csökkenti a közpénz pazarlását, és, ami még fontosabb, növelheti a választási rendszerbe – és így a demokráciába – vetett bizalmat, mert kiszűri a komolytalan szereplők jelentős részét. Nem tudhatjuk biztosan, hogy a kamupártok szavazói kire szavaztak volna, ha a kamupártok nem indulnak - de valószínűsíthető, hogy a Fidesz-szavazók márkahűsége a legerősebb, így a változtatás feltehetően ismét egy kormánypárti versenyelőnyt semlegesítene.

A javaslat a kampányfinanszírozás- és szabályozás témájában is semlegesít jelenleg létező kormánypárti versenyelőnyt: megtiltja az álcivil szervezetek és a kormány politikai hirdetését a plakátokon (csak nyilvántartásba vett jelölő szervezeteknek lenne erre lehetőségük)

A győzteskompenzáció megszüntetése: kompenzálni a vesztest kell, nem a győztest. Ez elvileg nemcsak a Fidesznek kedvezhetett, de a jelenlegi politikai erőviszonyokban mégis a kormány számára volt előnyös.

Fontos megjegyezni, hogy az ebben a pontban leírt változások nemcsak a kormánypárti versenyelőny megszüntetése miatt előremutatóak, hanem a demokratikus elvek (információáramlás szabadsága, egyenlő választójog, választásba vetett bizalom) érvényesülése és erősödése miatt is. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a Fidesznek még ezek megsértése sem volt drága azért, hogy előnybe kerülhessen.

4. Ami ízlés kérdése:

• Női kvóta.
  
• Bejutási küszöb 5 százalékról 4 százalékra csökkentése.
  
• Határon túli választókerületek. A 2018-as választáson már valószínűleg lesz annyi határon túli – magyarországi lakcímmel nem rendelkező – szavazat, hogy két mandátumot is befolyásoljon. A javaslat alighanem éppen ezért maradt a két mandátumnál. Különbség, hogy a határon túliak nem a magyarországi pártok jelöltjei, hanem külföldi lakóhellyel rendelkező független jelöltek közül választhatnak. 
  

5. Ami szerintem negatív:

Közös lista állítása esetén nem emelkedik a küszöb: ezáltal valós támogatottság nélküli pártok könnyebben bekerülhetnek az országgyűlésbe, ha szövetséget tudnak kötni más pártokkal. Nagyon felaprózódhat a parlament.”

Tóth Csaba: A lázadók nem a Halálcsillag ellen küzdenek, hanem a rés méretén vitatkoznak

„A javaslat, amellett, hogy persze teljesen irreális a megvalósulása, jelenlegi tudásunk szerint azt jelentené, hogy az aláíró pártoknak jó ideig esélyük sincs a kormányváltásra. Ha a Jobbik nélküli ellenzék aggregált támogatottságát nézzük, akkor egy tisztán baloldali-liberális kormányhoz nagyjából 10-15 százalékot kellene erősödniük a mostani rendszer mellett. Egy arányos választási rendszerben ennek majdnek a dupláját” - mondja Tóth Csaba, a Republikon intézet politológusa. 

Utóbbival egy fontos pontra mutat rá: a választási rendszer átalakításáért egy civil mozgalom kezdett küzdeni, de csatlakoztak hozzá ellenzéki pártok is, a parlament elé az LMP, az MSZP, illetve az Együtt, a PM és a Liberálisok képviselői terjesztik. Egy civil mozgalomnak viszont egészen más érdekei lehetnek, mint a pártoknak. Előbbinek lehet egyszerűen az a szempontja, hogy a pártok arányosan képviseltessék magukat, utóbbiak viszont mégiscsak a hatalomért küzdenek. Tóth így írta le a benyújtó ellenzékeik helyzetét:

„Olyan mintha a Star Wars lázadói ahelyett hogy megszerzik a Halálcsillag tervét, pilótákat képeznek ki, és haditervet alkotnak, elkezdték volna Palpatine-t győzködni, hogy legyen nagyobb a rés, amibe az X-wingnek be kell találni, mert így túl kicsi, és túl nehéz a feladat.”  

Szerinte a 4 százalékos küszöb továbbra is fenntartaná a bizonytalanságot a kisebb pártok esetén, így nem szüntetné meg az összefogás-kérdést.

„Mai tudásunk szerint egy ilyen választási rendszer valószínűleg egy Fidesz-Jobbik, Fidesz-MSZP, vagy a Fidesz és pár baloldali kisebb párt koalícióját jelentené.”

Ez utóbbi egyébként gyakori ellenérv az arányos rendszerekkel szemben, vagyis, hogy könnyen állhatnak elő életképtelen konstrukciók, kormányozhatatlanná válhat egy ország ilyen feltételek mellett. A törvényjavaslat erre külön kitér az indoklásban, ezt írják:

„Bár számos európai országgal ellentétben Magyarország alaptörvénye nem teszi kötelezővé az arányos képviseletet, azonban egyrészt társadalomtudományi kutatások szerint a hatályos, többségi jellegű választási rendszer is csak a „centrális erőtér” fennmaradásáig képes az egyértelmű parlamenti többség biztosítására, másrészt pedig jelenleg Magyarországon nem a kormányozhatatlanság, hanem a túlzott hatalomkoncentráció jelenti a demokráciára leselkedő fő veszélyt.”

Címlapkép: Tiltakozás a parlamentben a CEU-törvény ellen, MTI Fotó: Kovács Tamás