Egy este alatt életképtelenné vált a független Kurdisztán

Nem sokat kellett várni, hogy az Iszlám Állam észak-iraki uralmának megroppantása után egymásnak essenek az eddig együtt harcoló kurdok és az iraki kormányerők. A három héttel ezelőtt tartott kurd függetlenségi népszavazás miatt annyira elmérgesedett a viszony a két fél között, hogy vasárnap este az iraki hadsereg csapatai megkezdték a bevonulást a kurdok által ellenőrzött Kirkuk városába, és hétfőre el is foglalták. Az iraki miniszterelnök közleménye szerint a lépésre azért volt szükség, hogy megvédjék Irak területi egységét. 

A beszámolók szerint a harcoknak nem volt sok áldozata, mivel a kurd erők viszonylag gyorsan megkezdték a visszavonulást. Az iraki katonák pedig azonnal megszállták a város katonai bázisát, a repülőteret és a közeli olajmezőket. A kurd  zászlókat és a kurd elnök képeit pedig elkezdték letépkedni az utcákról. 

Kirkuk lakosságának többsége kurd, de élnek ott arabok és turkománok is, akik kifejezetten örültek, hogy az iraki hadsereg véget vetett a kurdok uralmának.  A bevonulás után több ezer kurd család menekült el a városból. 

Maszúd Barzani képét tépítik le egy markolóval Kirkukban.Fotó: AHMAD AL-RUBAYE/AFP

Pedig a kurdok nélkül az Iszlám Állam nyomulását sem lehetett volna megállítani Irakban. Arra számítottak, hogy az áldozataikért cserében megkaphatják az Iszlám Államtól elfoglalt területeket. Bár Kirkuk a történelmi Kurdisztán egyik legfontosabb városa volt, de 2014 előtt hivatalosan nem az Iraki Kurd Autonóm Régióhoz tartozott. A kurd erők akkor vonultak be, amikor az Iszlám Állam előretörése miatt széteső iraki hadsereg egyszerűen elmenekült a városból. Az elmúlt három évben a kurdok védték meg a területet a szélsőségesek támadásaitól. Most, hogy a kurd csapatok megkezdték a kivonulást, a még mindig jelen lévő Iszlám Állam el is foglalt két falut Kirkuktól nyugatra. 

A kulcsfontosságú város elvesztése keresztbe tehet a kurdok függetlenségi törekvéseinek, mert a Kirkuk körüli olajmezők nélkül a független kurd állam nem lenne életképes. 

Az akció után a viszony az Kurd Autonóm Régió kormánya és a bagdadi vezetés között olyan feszültté vált, hogy sokan egy újabb háborútól tartanak.

A Kirkukba bevonuló iraki csapatok.Fotó: AHMAD AL-RUBAYE/AFP

Csakhogy miközben a pesmergák főparancsnoksága azzal fenyegette meg az iraki vezetést, hogy súlyos árat fog fizetni Kirkuk elfoglalásáért, a kurdok a kudarc miatt egymást vádolják árulással. A pesmergák vezetése szerint az iraki hadsereg azért tudta ilyen könnyedén elfoglalni az olajvárost, mert a kurdok második legnagyobb pártjának, a Kurdisztáni Hazafias Uniónak (PUK) az egységei feladták az állásaikat.  A Kurdisztáni Hazafias Unió szeptemberben a függetlenségi népszavazást is ellenezte, a kirkuki vereség pedig csak még jobban kiélezte a régi ellentéteket. 

A kurdok közötti ellenségeskedés sem új jelenség. A Kurdisztáni Demokratikus Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió a 90-es évek közepén polgárháborút vívott egymással. Ez oda vezetett, hogy a mostani kurd elnök Maszúd Barzani 1996-ban Szaddám Huszein segítségét kérte, aki 30 ezer katonával foglalta vissza Erbilt a Kurdisztáni Hazafias Uniótól. 

Fotó: AHMAD AL-RUBAYE/AFP

Az Egyesült Államoknak is nagyon kellemetlen a két szövetségese között kirobbant konfliktus, főleg, hogy mind az iraki hadsereget, mind a kurdokat ők fegyverezték fel az Iszlám Állam ellen. 

A kurdok úgy érzik, hogy hiába harcolta évekig az Iszlám Állam ellen, az Egyesült Államok cserben hagyta őket, ahogy elmúlt a veszély. Ráadásul még mindig várnak arra a 300 millió dolláros támogatásra, amit Donald Trump kormánya ígért meg nekik áprilisban. Ahogy a konfliktus kiéleződött, a német hadsereg is azonnal bejelentette, hogy befejezi a kurd katonák kiképzését. 

A siíta többségű iraki kormány is inkább a szintén siíta vezetésű Iránhoz fordult segítségért Kirkuk visszafoglalásához. Irán szeretné, ha még jobban el tudná mélyíteni a konfliktust. Törökországgal együtt Irán sem akarja, hogy az iraki kurdok függetlenedni akarjanak, mert tartanak attól, hogy ez a végén még az országukban élő kurd kisebbséget is hasonló lépésekre biztatná. 

Egyes jelentések szerint az iráni forradalmi erők csatlakoztak a bagdadi kormányerőkhöz, és még maga Kasszem Szulejmani, az iráni Forradalmi Gárda Kudsz nevű katonai és titkosszolgálati egységének parancsnoka is megjelent a városban, hogy a kurdokkal tárgyaljon.

A pénz majd mindent megold 

A Barzani elnökhöz lojális pesmergáknak két olajmezőt sikerült megtartaniuk Kirkukon kívül, de nincs sok esélyük, hogy fel tudják tartóztatni a jobban felszerelt kormányerőket. Az iraki hatóságok szerint egyelőre ellenőrzésük alatt tudják tartani a helyzetet, de a következő napok nagyon veszélyesek lehetnek, ha a kurd vezetés úgy dönt, hogy bekeményít.

A feszültséget az a körülmény csökkentheti, hogy az olajexport beindításának folytatásához az iraki kormánynak szüksége van a kurdok vezetékeire, mivel az irakiak vezetékei 2014-ben megsemmisültek. A bagdadi kormánynak évekig tartana, amíg kiépítené a saját hálózatát, ezért várható, hogy kurdok kapnak egy ajánlatot, de a függetlenségről valószínűleg le kell mondaniuk.