Képzeljék el, hogy annyi M&M-et ehetnek, amennyit csak akarnak, már ha csak és kizárólag a piros drazsékat ehetik ki a csomagból. Ez egy normál zacskó M&M-nél nem olyan nagy para, de ha csak olyan zacskókat kapnának amikben csak minden 2500. drazsé piros, akkor talán hozzá se kezdenének, nem?Akshat Rathi, a Quartz újságírója érzékeltette ezzel az átélhető példával, hogy miért is tartották mostanáig még a technológia hívei is teljesen ésszerűtlennek, gazdaságtalannak és kivitelezhetetlennek azt az ötletet, hogy a széndioxid-kibocsátás csökkentése helyett a már a légkörben levő széndioxid kiszívását a levegőből.

Mert ugyan most minden korábbinál nagyobb a széndioxid koncentrációja a levegőben, de még így is csak 0,04 százalékos, vagyis minden 2500. molekula széndioxid a levegőben.

Egy svájci cégnek, a Climeworksnek most mégis sikerült rácáfolnia a károgókra: október 11-én üzembe helyezték a széndioxidot a levegőből kiszívó rendszerüket egy izlandi hőerőműnél. Ha ez az erőmű szénerőmű lenne, az elég magyarázat lenne az ötletre. Egy szénerőmű kéményein kiömlő gázokban 10 százalék a széndioxid koncentrációja. De Izlandon a környezeti adottságok miatt senkinek se jutna eszébe szénerőműt építeni. A hellisheidi erőmű is geotermikus, ez harmincadannyi széndioxidot bocsát ki, mint egy hasonló kapacitású szénerőmű.

A Climeworks rendszere első körben ezt, az erőmű saját kibocsátását szűri ki: a széndioxidot vízzel keverve pumpálják vissza a vulkanikus kőzetbe, ahol a bazalttal reakcióra lépve a széndioxidot megkötő kalcit képződik. Másrészt pedig a gyár mellett elhelyezett széndioxidcsapdákkal a levegőből is kivonják a széndioxidot. A módszerrel pillanatnyilag évi 50 tonna széndioxidot tudnak megkötni. Ez ugyan nem sok, egy átlagos amerikai háztartás éves kibocsátása, de a Climeworks szerint a kapacitás skálázható, vagyis olcsóbban lehet növelni, mint amibe az eredeti kapacitás kiépítése került.

Persze az olcsóság relatív. Bár Jan Wurzbacher, a Climeworks igazgatójának reményei szerint száz dollárra csökkenthető egy tonna széndioxid korábban 600-100 dollárosra becsült kivonása a levegőből. Egy rivális cég, a Global Thermostat szerint akár 50 dollárra is csökkenthető ez a költség. Ha ezzel az optimista becsléssel számolunk, Rathi szerint 2050-ig évi 500 milliárd dollárt kéne széndioxid-kiszívásra költeni, hogy tízmilliárd tonnával csökkentsük a légköri széndioxid mennyiségét. Igaz, szerinte ez máris nem tűnik olyan megrázónak, ha hozzávesszük, hogy az Universal Ecological Fund számításai szerint csak az Egyesült Államoknak évi 270 milliárd dollárjába kerül a klímaváltozás, és ez tíz éven belül napi egymilliárd, évi 360 milliárd dollárra nőhet.