Macron ünnepel, Magyarországot leszavazták

  • Hétfőn egy politikailag érzékenyre felfújt ügyben a cseh és a szlovák kormány cserben hagyta a V4-es szövetséget.
  • A kiküldött munkavállalókra vonatkozó új, szigorúbb szabályokat elsősorban a francia elnök erőltette, már a kampányában megígérte, hogy tesz valamit az olcsó keleti munkások ellen.
  • Az új szabályok valódi hatása nem lesz túl nagy, és a magyar kormány félig-meddig el is érte azt, ami ebben az ügyben a legfontosabb volt számára.
  • A hétfői szavazás ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a németek és a franciák simán le tudják nyomni a fősodorral szembe menő lengyeleket és magyarokat, és nem törekszenek már mindenáron konszenzusra velük.

Macron nagy kampányfogása

Emmanuel Macron francia elnök már a kampányában azzal hergelte a választóit, hogy fellép majd a „szociális dömping” ellen. Nyugat-Európában a politikai kampányokban így hívják azt, hogy a keleti tagállamokból érkezők kevesebb pénzért is hajlandók dolgozni, mint a helyiek. 

Nyugati szakszervezetek tüntetnek a „szociális dömping” ellen Brüsszelben, 2017. április 26-án.Fotó: Alexandros Michailidis/SOOC

Ez a Brexit-kampánynak is fontos eleme volt, csak Nagy-Britanniában nem szociális dömpingnek, hanem migráns munkásoknak nevezték az ellenséget. A kontinens többi részén azonban a migráns szót inkább az EU-n kívülről jövőkre használják, és a politikai korrektségre egyébként is kényesebb országokban kényelmesebbnek bizonyult egy elvontabb fogalom, mintsem emberek egy csoportjának megnevezése. De a választók és a politikusok ettől még ugyanazt értik alatta: ne jöjjenek ide annyian keletről.

Macron elnökké választása után rögtön intézkedni kezdett európai szinten, hogy minél hamarabb eredményt tudjon felmutatni, és egy kampányígéretét úgy tudja teljesíteni, hogy közben európai szinten is potens szereplőként mutatkozhassék. Hétfő éjjelre ez össze is jött neki: az EU-s tagállamok munkaügyi miniszterei 12 órás kőkemény vita után, minősített többséggel megszavazták a kiküldött munkavállalókra vonatkozó irányelv módosítását. Macron rögtön twittelt is, hogy végre igazságosabb lesz Európa.

Csakhogy nem véletlen, hogy a keleti munkások elzavarása, vagy akár a szociális dömping jelszó jobban hangzik, mint „a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv módosítása”. A hétfőn elfogadott új szabály ugyanis valójában elég kevés embert érint, és az ügyet leginkább a francia politika fújta fel annyira, hogy a kulcsszóra keresve (posted workers) cikkek százait lehet találni az európai sajtóban az utóbbi hónapokból, például rettenetesen kiélezett vitákról Párizs és Varsó között. Ezen a héten pedig már olyan címek jelentek meg, mint például a „Macron első nagy győzelme az európai reformok útján”.

Ez nem pont az

Macron egy 2016 óta formálódó reformba kapaszkodott bele, ami arról szólt, hogy akiket a munkaadójuk egy másik országba küldött dolgozni, azok ugyanolyan jogosultságokat kapjanak, mint a fogadó országuk dolgozói. A reformot a nyugatiak erőltették, ugyanis a kiküldöttekre vonatkozó szabályozást még 1996-ban fogadták el, amikor az EU-nak a keleti országok még nem voltak tagjai. Márpedig az olcsó munkaerő leginkább ezekből az országokból áramlik hozzájuk.

Csakhogy az ebben a konstrukcióban dolgozók létszáma nem túl nagy, főleg nem nagy ahhoz képest, hogy hányan költöztek ki dolgozni a keleti tagállamokból a nyugati országokba. Még a leginkább bátor becslések is bőven 1 százalék alá teszik a kiküldött munkavállalók arányát az EU munkaerőpiacán. Egyes becslések szerint 2 millió, de óvatosabb, és statisztikai adatokkal jobban alátámasztott szakértői jelentések szerint inkább csak 1,2 millió emberről van szó. Ráadásul nagyjából csak a harmaduk olyan munkavállaló, akit egy keleti tagállamból (leginkább egyébként Lengyelországból) irányítanak át a munkáltatói valamelyik drágább bérszínvonalú nyugati országba (jellemzően Németországba, Franciaországba, Belgiumba és Hollandiába). És legalább ugyanennyien lehetnek olyanok a kiküldött munkavállalók közül, akiket egyik nyugati gazdag országból küldtek a másikba. Vagyis az egész reform leginkább izgalmas, Macron által felfújt része kb. 400 ezer munkavállalót érinthet. Ez elenyésző töredéke a nyugaton dolgozó keletiek létszámának.

A mostani szabályozást úgy reklámozzák a nyugati politikusok, hogy végre ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kell adni például az építkezéseken, és nem lesz az, hogy a lengyel vagy a magyar melós olcsóbban betonoz, mint a francia vagy a német kollégája. (Érdekes együttállás, hogy a Jobbik is ezt követeli Bérunió nevű programjával, csak fordítva: a magyarországi melós keressen ugyanannyit a nyugati cégek által fenntartott gyárakban, mint az anyaországban dolgozó kollégáik kapnak ugyanazért a munkáért.) 

Csakhogy több kutatás is kimutatta (ezek egy részét egyébként a lengyel kormány finanszírozta), hogy a kiküldött munkavállalók jellemzően nem keresnek rosszabbul, mint a fogadó ország állampolgárai, sőt, az utaztatásuk és esetleges elszállásuk miatt a munkaadóknak sokszor még többe is kerülnek, mintha helyben toboroznának munkaerőt. Sokkal inkább a szakmunkások hiánya miatt fordulnak a kiküldetéshez a melósok esetében. (A másik eset, amikor a multik a menedzsereiket küldözgetik külföldi leányaikhoz, de ők meg olyan sokat keresnek mindenütt, hogy az irányelv szigorítása az ő szempontjukból teljesen mindegy.) 

Ráadásul az 1996-ban elfogadott és 1999 óta hatályban lévő, és most módosított irányelv már eleve előírta, hogy legalább a helyi minimálbért ki kell fizetni a kiküldött munkavállalóknak. Az egyenlőség új követelménye ezért inkább a kedvezmények és túlórapénzek kiadásában lehetnek jelentősek, nem az alapbéreket fogják érdemben módosítani. 

És ez is majd csak 4 év múlva lesz érvényben, mert ennyi türelmi időt kaptak a tagállamok, hogy beépítsék hazájuk jogrendjébe a változtatásokat.

Úgyhogy nem ez lesz az a szabály, ami érdemben változtat az EU munkaerőpiacán. De azért jó nagy feneket kerítettek neki. Macron élete első EU-csúcsa előtt júniusban külön tárgyalt róla a V4-es miniszterelnökökkel, és utána augusztusban még külön találkozott a cseh, a szlovák, a román és a bolgár miniszterelnökökkel is, akiknél hivatalosan szintén ez volt az egyik fő téma. A rendszer reformját egyébként a lengyel kormány ellenezte leginkább, és Macron végül a magyar és a lengyel kormányfővel nem is találkozott augusztusi kelet-közép-európai turnéján.

Macron a cseh és a szlovák miniszterelnök között a júniusi brüsszeli csúcs előtt. Innen nem látszik, de Orbán Viktor szemben ül vele.Fotó: EMMANUEL DUNAND/AFP

A magyar kormányt a fuvarosok izgatták

A magyar kormány is ellenezte elvben a reformot, de a magyar pozíció a valóságban elég rugalmas volt: a budapesti kormányt leginkább az érdekelte, hogy a teherautósofőrökre ne vonatkozzon a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv. Vagyis ne kelljen a magyar szállítmányozási cégeknek akkora bért fizetniük, mint amennyi abban az országban jár, ahol éppen a volán mögött ülnek.

A visegrádiak úgy mentek el a hétfői szavazásra, hogy csak akkor szavazzák meg a kiküldött munkavállalókra vonatkozó szigorítást, ha a fuvarozók megkapják az általuk összeírt kivételeket és kedvezményeket. Ez azonban csak félig jött össze: a tanács végül egy olyan szöveget fogadott el, ami a fuvarozókat általában kiszedi a kiküldött munkavállalókra vonatkozó irányelv alól, viszont a rájuk vonatkozó szabályok elfogadását későbbre halasztották.

Ezzel sikerült a V4-eket felszalámizni, hiszen a csehek és a szlovákok megszavazták a változtatást. A magyarok és a lengyelek viszont ellene szavaztak, és csatlakoztak hozzájuk a lettek és a litvánok is. Tartózkodtak az írek, a britek és a horvátok.

Nem is az ügy, hanem a módszer a lényeg

Az ügyben nem a konkrét eredmény a legizgalmasabb. Mint láttuk, az egész szabályozás politikai szempontból volt inkább érdekes, és bár a magyar álláspont ellenében döntöttek, de azért a fuvarozók helyzete nyitva maradt, vagyis Budapest elérte azt, amit legjobban akart.

A konkrét határozatnál sokkal fontosabb két jelenség:

  1. Fontos politikai téma már az EU nyugati felében a keleti tagállamokból érkező munkások elleni fellépés.
  2. A minősített többséggel való szavazás politikailag kényes témában megint előjött a tanácsban, és a két leginkább renitens kormány (a lengyel és a magyar) nem volt képes összeszedni a blokkoló kisebbséget.

Utoljára 2015. szeptemberében fogadtak el minősített többséggel határozatot a tanácsban politikailag nagyon kiélezett ügyben, akkor a menekültek kvótaalapú kötelező szétosztásáról volt szó. A magyar kormány akkor is hiába szavazott nemmel, és hiába rendezett népszavazást meg fordult az EU bíróságához, jogilag semmit sem ért el ezekkel, és jelenleg is eljárás van a magyar kormány ellen az akkori határozat be nem tartása miatt.

2017 tavasza óta (még egy évekkel korábban megszavazott szabály értelmében) formailag még egyszerűbb minősített többséggel átverni egy-egy ügyet a tanácson, vagyis a tagállamok kormányait tömörítő szervezetben, mint előtte. 

Most már a többségi akarat blokkolásához legalább 13 tagállam összefogása kell, vagy ha kevesebben vannak (de legalább négyen), akkor az ellenállóknak közösen fel kell tudni mutatniuk legalább 170 millió lakost. Idén tavaszig a tagállamok kérhették, hogy egy-egy szavazásnál a régi, könnyebb blokkolást lehetővé tevő rendszerben szavazzanak, ám ez a lehetőség mára elveszett.

Az új rendszerben a fősodorral leginkább szembe menő két kormány, a lengyel és a magyar nehezebb helyzetbe került. 

A tanács működésében a konszenzusos döntések a jellemzők, vagyis addig keresik a kompromisszumot, ameddig csak lehet. Viszont a most hétfői szavazás azt mutatja, hogy ha valami a nagy tagállamoknak igazán fontos, akkor készek élni a többségi szavazás módszerével. Ez eddig inkább udvariatlanságnak számított, de simán lehet, hogy egyre gyakrabban élnek majd vele, főleg annak tükrében, hogy az udvariatlan gesztusokkal a magyarok és a lengyelek sem fukarkodnak, amikor európai partnereikkel vitatkoznak.

Ráadásul most abba is sok energiát fektettek a javaslatot erősen támogató németek és franciák, hogy a V4 szövetséget felbomlasszák, még akkor is, ha a szlovákok és csehek ellenszavazata is kevés lett volna most a javaslat blokkolásához. Ez előre jelzi, hogy ha tényleg muszáj lesz a szavazatuk megszerzése, és még sokkal nagyobb nyomást helyeznek Prágára és Pozsonyra. Ugyanígy intő jel a Budapest–Varsó tengelynek, hogy a román és a bolgár kormány is a nyugatiak számára fontos javaslat mellett szavazott.

Így a hétfő éjszakai döntés legfontosabb jelentősége az, amit a Bruxinfo.hu-nál így fogalmaztak meg: „A leszavazások réme fenyegeti Magyarországot”.