A világ egyik legjobb oktatási rendszerében a gyerekek órán sem kapcsolják ki a telefont

Tanulságos oktatási konferenciát szervezett szerdán Finnország Magyarországon működő szervezete, a FinnAgora. 

Annyi magyar tanár, mint ezen a rendezvényen, ritkán sóhajt fel egyszerre. 

A Tanulás Újratöltve nevű eseményen a finn modellen és az oktatás jövőjén kívül a digitalizáció volt a fő téma. A konferencián elsősorban a közoktatásban részt vevő tanárok vettek részt, akik néha azért nevettek is, például amikor Horváth Ádám, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetője megemlítette, a digitalizáció már Magyarországon is megkezdődött, például a tankönyvek is letölthetők - PDF formátumban.

A finn modell

A finn oktatási modellt a világ talán legjobbjának tartják, a 2009-es PISA-teszten az ő tanulóik érték el a legjobb eredményeket. A mintának tekintett ország azóta hátrébb csúszott a listán, de Európában még mindig a finn példát tartják követendőnek, mert nemcsak az eredményekre, hanem a gyerekek jólétére, az oktatás elérhetőségére is koncentrál, és a jövőre, a valódi életre neveli a diákokat.

Fotó: Fotó: Sin Olivér/1foto.hu

Az oktatási rendszer sikerének titkát azért is érdekes kutatni, mert valójában nincs is egységes rendszer. 

Nincsenek sztenderd módszerek, a tanárok autonómiát kapnak, maguk döntik el, mit és hogyan tanítanak. 

Míg a legtöbb európai országban - például Magyarországon is - óriási eltérések vannak az iskolák eredményei között, náluk ez szinte elhanyagolható, ugyanakkor iskolán belül, az egyes osztályok tanulói között már kiugróan nagy különbségek vannak. Ebből azt a következtetést vonták le, még fontosabb a tanár személye, mint gondolták, így az oktatási rendszer fejlesztésében elsősorban a pedagógusokra és a gyerekekre, nem a tananyagra vagy a módszertanra koncentrálnak.

Robotokkal kell majd versenyezni

Bármennyire is bezzegország lett az oktatás terén Finnország, nincsenek teljesen megelégedve magukkal. A konferencia egyik fő témája volt, hogy vajon hogyan tudnának alkalmazkodni a pedagógusok ahhoz a megváltozott helyzethez, amit a nehezen kiszámítható jövő, a klímaváltozás, a robotizáció, és nyilván a digitalizáció hoz. Leena Pöntynen, a finn oktatási rendszer szakértője beszélt arról, hogy akármennyire is szeretnék, a pedagógusok megjósolni sem tudják, milyen állást kapnak majd diákjaik, és nem lehet megmondani, akkor lesznek-e sikeresebbek és boldogabbak, ha a biológiára koncentrálnak, vagy ha matematikára. A konferencia második előadója, Pekka Peura matematika- és fizikatanár elmesélte, pályafutása első két évét végigküszködte, aztán rájött, mit csinál rosszul. Az oktatási rendszer szerinte is szuper az országban, imádja azt az autonómiát, amit kapnak, de az első években úgy érezte, túl sok a tanítanivaló, túl kevés az idő, és nem elég jók az eredmények. 

Ráadásul amiatt is aggódott, vajon boldogok-e tanulói.

Aztán kitalálta, hogy leáll a szokásos gyakorlattal, és nem órák után ad házi feladatot, hanem hét hétre előre elküldi a tanulóknak az elvégzendő leckét. Állítása szerint ez a szabadság, hogy ezentúl maguk dönthették el, mikor mennyi időt szánnak a feladatokra, felszabadította őket. Peura nagyon hisz a fliplearningben is - röviden az a módszer lényege, hogy a gyerekek nem otthon ülnek a házi felett, hanem csoportokban, rendszerint online oldják meg a feladatokat, a tanár pedig nem a táblánál állva, autoriter személyként felügyeli a rendet, hanem a kis, közösen dolgozó csoportok segítőjeként van jelen a teremben.

Pekka Peura hisz a tanárok autonómijában és az oktatás digitalizációjábanFotó: Fotó: Sin Olivér/1foto.hu

A közös, együttműködő tanulást segítik a számítógépek, a telefonok, a tabletek is, de Peura azért sem tiltja ki ezeket az eszközöket a tanteremből, mert ő például ezeken kér visszajelzést a tanulóktól. Ha egy gyerek úgy érzi, a tanár valamit nem magyarázott el elég alaposan, vagy egyszerűen nem érti eléggé a témát ahhoz, hogy továbblépjen, telefonján jelzi, a tanulók visszajelzései alapján pedig a tanár azonnal látja, mik azok a kritikus pontok, melyekre vissza kell térni, és mi az, amire felesleges lenne még több időt pazarolni. 

A kütyük arra is jók, hogy a gyakorló, ismétlést igénylő feladatokat azokon végezzék el a gyerekek, így a tanulás ezen része nem vesz el értékes időt sem tőlük, sem a tanártól. 

Digitális analfabéták országa

Magyarországon, sokszor szülői nyomásra is, úgy kezdődik az óra, hogy a gyerekek kapcsolják ki, néhány iskolában adják le digitális eszközeiket. Ahogy Horváth Ádám, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetője megjegyezte, minden reggel úgy 40-50 milliárd forintnyi eszközt kapcsoltatnak ki minden reggel a tanárok. Pedig akár használhatnák is őket.

Horváth Ádám, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetőjeFotó: Fotó: Sin Olivér/1foto.hu

A magyar diákok 60%-a digitális analfabéta, erről szintén Horváth Ádám beszélt. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a magyar tanulók több mint fele képtelen digitális környezetben teljesíteni, akkor is, ha a tudásuk meglenne hozzá, ha papír alapon menne nekik. Vagyis hiába ül a diák gép előtt, hiába nyomkodja a telefonját, azt facebookozásra, chatelésre használja, és nem arra, hogy valós, használható tudást szerezzen, vagy hogy kontextusba helyezze a tanultakat.

Horváth Ádám (aki a kormányzat Digitális Oktatási Stratégiájának (DOS) kidolgozásában vállalt szerepet, a szerencsétlen rövidítésű program hányattatásairól már mi is írtunk) előadása közben nemcsak az derült ki, mekkora a különbség oktatás területén Magyaroroszág és Finnország között, hanem az is, hogy a magyar kormány mennyire máshogy közelíti meg a kérdést. 

A dinamikus, könnyed hangulatú, a lényegre fókuszáló előadások után elég nagy fordulatot hozott a magyar kormánystratégia ridegsége. Hiába hangsúlyozta Horváth, hogy szerinte is az a legfontosabb, hogy a gyerek boldog legyen, és hogy a digitális eszközöket nem kitiltani kell a tanteremből, hanem használni kell azokat, a tervekből nem tükröződtek vissza a finn minta legfontosabb elemei. A Digitális Módszertani Központ vezetője jelezte, hogy az átállás a digitális oktatásra nem egy opció, nem egy választható dolog. 

De vajon rendelkezésre állnak ehhez Magyarországon a feltételek? Hát persze, főleg, ha a gyerekek és a tanárok a saját eszközeiket használják!

Deutsch Tamás internetbiztos szeptemberben még azzal dicsekedett, két-három év múlva eszközellátottság tekintetében nem lehet majd a magyar köznevelési, szakképzési intézményekre ráismerni, Horváth ennél azért visszafogottabban nyilatkozott. A tervek szerint minden (állami és egyházi) iskolában lesz központi kiszolgáló és hálózat (tehát szélessávú internet és wifi), speciális eszközök, dataloggerek és megjelenítők, ugyanakkor cél, hogy ahol lehet, a tanárok és a diákok saját eszközeiket használják.

Fotó: Fotó: Sin Olivér/1foto.hu

A gyerekekről ezután kevés szó esett, de kiderült, a Központ rajta van, hogy kimondottan digitális tananyagok készüljenek tankönyvek helyett, viszont a tananyag digitalizációja már elkezdődött, PDF-ben letölthető (!). Tervben van, hogy mérik majd a gyerekek digitális kompetenciáját, elkészítik az iskolák digitális névjegyét, és további hazai és nemzetközi együttműködéseket kötnek a digitális pedagógia területén. 

A konferencia levezetéseként a tanárok kis csoportokban ismerkedhettek olyan finn és hazai szakemberekkel és szervezetekkel, akik saját területükön fejlesztik oktatási módszereiket. Így legalább kiderült, hogy a hivatalos kormányprogram mellett léteznek nagyon jól működő, a gyerekekre koncentráló kezdeményezések is, például kísérleti program az iskolai bullying megelőzésére, 25 órás minisorozat, melyben megtanítják a gyerekeket a médiakritikus gondolkodásra, illetve sakkprogram sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésére. 

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.