Több áldozat és tanú is jelentkezett az Operettszínház vezetőinél Kerényi zaklatásai miatt

Ha nem lennék most igazgatóként a kellős közepén ennek az egésznek, én sem hinném el, hogy egy több mint húszéves munkakapcsolatban én ezekről nem tudtam. És ezért nem is tartom vétlennek magam” - mondta  Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház igazgatója a Fideliónak arra a kérdésre, hogy tudott-e a színházában művészeti vezetőként dolgozó  Kerényi Miklós Gábor zaklatási ügyeiről. 

Az igazgató az interjúban részletesen elmondta, hogyan zajlott le az intézményben az a folyamat, amely végül Kerényi kirúgásához vezetett. Beszélt arról is, hogy Kerényi ügyeivel kapcsolatban több áldozat és tanú is jelentkezett az igazgatóságnál. 

Az igazgató pletykákat ugyan hallot, de szerinte ezzekkel tele van a szakma. Elismerte, hogy hallotta Kerényit ordítani, színészeket megalázni, tűrhetetlenül viselkedni, és szerinte ez más rendezőknél is előfordul, ami miatt veszekedni is szoktak, de szakma szerte ennek más a megítélése: „Az eredmény felől szokták nézni, és hajlamosak megengedően viszonyulni ehhez a legtöbben, akár tetszik ez neked, akár nem.”

Középen Lőriczy György, az Operettszínház igazgatója és KerényiFotó: Facebook/Operettszínház

Elmondta, hogy az elejétől kötelességének érezte, hogy utánajárjon a Kerényivel szemben felmerült vádaknak. Elmondása szerint számára a fordulópontot az jelentette, amikor 

„Kerényi viszont nemcsak hogy mellre szívta a róla szóló bejegyzéseket, de egyre az érdekelte, hogy van-e már név valamelyik történethez”.

Az igazgató ekkor jött rá, hogy nem jó, ha az ember mindig magából indul ki, nem jó, ha azt hiszi, hogy amit magáról nem tud elképzelni, azt másról sem tudja. Elmondta, hogy 

„ezért nemigen töprengtem azon, hogy hol a zaklatás vagy bántalmazás határa, meddig kérhető számon, hogy valaki nem szegül ellen, hiszen nem vagyunk egyformák, az egyik ember leszereli az ilyesmit, a másik meg nem tudja”.

Lőrinczy György október 30-án az igazgatósági tagokkal aláíratott egy nyilatkozatot, hogy nem szerepeltek szexuális zaklatási történetben. Ezt Kerényi is aláírta. 

Két nappal később Kerényi azt mondta, hogy a színháznak kötelessége őt megvédeni, a művészek álljanak ki mellette. Lőrinczy szerint erre ők azt mondták, hogy ezt nem tudják megtenni, mert nem tudják, nem történt-e valami. Ettől kezdve a nyilatkozaton dolgoztak, és azon, hogy a társulat számára is világos legyen, hogy csak az igazság kiderítésében érdekeltek, és abban, hogy soha többé semmi ilyesmi ne fordulhasson elő.

Az igazgató beszélt arról is, hogy az elfenekelős történettel előálló Maros Ákoson kívül más tanúk és áldozatok is jelentkeztek. Ezek alapján döntötte el a színház igazgatósága, hogy felmenti Kerényit:

A kommentek, hozzászólások alapján kerestük a tanúkat, áldozatokat, és mások is jelentkeztek. Vasárnap is összeültünk - ekkor Kero már Szentpéterváron volt, mert ott rendez -, és etikai vizsgálatot tartottunk az ügyben, teljesen hivatalosan, jegyzőkönyvvel. Föltettem kérdéseket, amire egyenként kellett válaszolnunk. Az első kérdés az volt, hogy tudunk-e konkrét történeteket Kerényivel kapcsolatban. Tudtunk. A második az volt, hogy van-e felhatalmazásunk arra, hogy megnevezzük az áldozatot vagy a tanút. Nem volt. A harmadik kérdés az volt, hogy mindez október 30. után jutott-e tudomásunkra. Igen. Az igazgatóság ezek alapján egyhangúlag megszavazta, hogy megvonja a bizalmat a művészeti vezetőtől.” 

Ekkor még csak a nyugdíjazásáról beszéltek, de eldöntötte, hogy azonnali hatállyal felmenti a munkavégzés alól is, amint előkerül az első név. Ez hétfőn este meg is történt, amikor  Maros Ákos az ATV-nek elmondta, hogy Kerényi 1994-ben Szegeden büntetésből elverte a meztelen fenekét egy vállfával. Kerényi ekkor rendező volt, áldozata pedig egy 18 éves pályakezdő.

Lőrinczy György az interjúben megismételte, hogy bocsánatot kér mindenkitől, amiért korábban nem tudott ezekről az ügyekről.