Elképesztően profi módon űzi az ipart az a nő, aki több mint egy évtizede él vissza a jó szándékú emberek bizalmával. Buda környékén stoppol egy gyerekkel, aztán ha felveszik, rendkívül meggyőzően adja elő történetét nehézségeiről és kátyúba került életéről. Sztorija valószínűleg féligazságokat tartalmaz, kivéve azt a részt, amivel lehúzza gyanútlan áldozatait. Múlt héten, egy olvasói levél nyomán írtunk róla először, azóta rengeteg email érkezett, melyekben további áldozatok írták meg, őket hogyan verte át.
Ezeknek a mikrosztoriknak köszönhetően tökéletesen összeállt a szélhámos profilja, nemcsak az lett szinte egyértelmű, történetéből mi igaz, és mi nem, hanem kiderült - többek között - a neve is.
A rejtélyes, gyerekkel stoppoló nő, aki már nem is olyan rejtélyes, mindenkinek majdnem ugyanazt a történetet adja elő családja megpróbáltatásairól. A sztorit a következő elemekből állítja össze:
A nőről, aki elsősorban Budán, a II. kerületben stoppol, de felbukkan a 11-es út környékén és Solymáron is, olvasóink mind ugyanazt a személyleírást adták. Az általunk ismert esetek egyikében sem kért pénzt, csak azt, hogy vigyék el egy darabig, a többség mégis úgy érezte, segítenie kéne, és vagy ételt vettek a nőnek és a kisgyereknek, vagy pénzt is adtak nekik.
„Persze én is megsajnáltam nagyon, bementünk a Westendbe, vettem ki pénzt az automatából, és adtam a nőnek, a kislánynak meg adtam kakaós csigát.”
„Legalább háromszor láttam, egyszer karácsony előtt vittem is őket, és a sztori hatására meghívtam őket a Hűvösvölgyi úti Subwayban egy kurva kiadós kajálásra. Ja, és a két otthon maradt (Győr megyében levő) kiskorúnak (akik egyedül maradtak otthon) küldtem még egy-egy szendvicset. Plusz vonatpénzt. Karácsony előtt volt, megszakadt a szívem.”
„Elvittük Veszprémig, és természetesen adtunk neki pár ezer forintot buszjegyre, hogy onnan tovább mehessen. Úgy emlékszem, hogy nem is kért, csak úgy adtunk, nem tudom, hogy végül kért volna-e, mert már tényleg az utolsó pillanatban adtunk neki. Nem mondom, hogy valami nagyon hátul a fejemben nem motoszkált, hogy ez így kicsit fura, de nem foglalkoztam vele. Aztán két nap múlva, szakadó hóban, rettenet szar időben jöttünk visszafelé, és valahol út közben egyszer csak megláttuk az út szélén kedves ismerősünket, ahogyan éppen visszafelé, Budapest felé stoppol... Nem álltunk meg, csak egy jót röhögtünk - magunkon.”
„Nem adtam neki pénzt, mert 500 Ft se volt nálam, de ha lett volna, kapásból adok neki 30 ezret. Nagyon meghatott a sztori. Valahol remélem, hogy kamu volt, mert ilyen szörnyű sorsot senki sem érdemel, de ebben az esetben a gyerekek helyzete nagyon ijesztő.”
Az esetek leírásából kiderül az is, a csaló törekszik a lehető legrövidebb idő alatt lezavarni a dolgot, és ha úgy látja, nem tud hasznot húzni a fuvarból, inkább idő előtt ki is száll a kocsiból. Levélíróink többsége a gyerekről is hasonlókat írt, bár volt, aki csecsemővel látta stoppolni a Pasaréti téren, a többség most is 6-10 év körüli gyerekről számolt be, függetlenül attól, öt éve vagy pár hete találkozott velük. Míg az anyát ápolatlannak és zaklatottnak látták, a kisgyerek mindig ápolt, tiszta, volt, viszont aggasztóan csendes és egykedvű.
„Én kétszer is találkoztam vele. Egyszer még vagy 15 éve Budakesziről stoppolt az autópályák felé. Akkoriban is kövér volt, és meglehetősen ápolatlan. Abszolút sárkányos történetet adott elő, amiben a gyerekéhez ment vidékre, és 20 perc után már ott tartott, hogy a gyereke olyan beteg, hogy már félig a szeme is kifordult. Na ezen a ponton jöttem rá, hogy csaló, és váltottam kedvesről mogorvára. Körülbelül 5 perc múlva vette az adást, és kiszállt a kocsiból.”
Az anya az egyik sofőrnek azt mondta, korábban szociális munkásként dolgozott, másnak azt, hogy szülésznőként. Több történetből kiderül, hogy valószínűleg tényleg gyerekekkel foglalkozhatott, jól ismeri a gyámügy és a gyermekvédelmi hivatalok működését, és feltehetően igazat mond abban is, hogy ő maga is állami gondozott volt.
Nemrégiben egy nyugdíjas házaspár vette fel, akiket nagyon megérintett a története, és sokkal többet akartak tenni a családért, mint hogy csak elfuvarozzák őket. Nem csak elvitték őket a pályaudvarra, hanem megvették nekik a jegyeket Győrszentivánra, megvacsoráztatták őket, és megígértették a nővel, hogy ha albérlete ügyében visszatér Budapestre, felhívja őket, mert szeretnének ebben is segíteni. A nagyon bonyolult történet vége az lett, hogy a házaspár, aki a gyerekek budapesti beiskolázásában is segíteni akart, gyanút fogott, és miután elkísérték a nőt a hotelbe, ahol állítása szerint átmenetileg húzná meg magát gyerekeivel, nagyon rossz hangulatban váltak el.
Bár azért mentek vele, hogy kifizessék helyette a szállásért kért több tízezer forintot, végül gyanút fogtak, és úgy döntöttek, ezen a ponton kiszállnak a történetből.
A nő ekkor már agresszív volt, így jóakarói egyre jobban kételkedtek a sztorijában, és elkezdtek aggódni a gyerekekért - feltételezve, hogy tényleg léteznek. A kaput az tette be, hogy nem sokkal később egy ismerősükön keresztül megtudták, a közelmúltban egy krízishelyzetbe került családoknak segítő alapítvány látóterébe került a nő, de amikor segíteni próbáltak a családnak, a hivatalos gyámhatóság arról értesítette őket, a nő körözés alatt van kiskorúak veszélyeztetése miatt, mert a gyerekek nem járnak iskolába.
Bár különösebb erőfeszítéseket nem tettünk, olvasóink segítségével nagyjából mindent megtudtunk a nőről, ami alapján meg lehetne találni. Persze csak ha valaki akarná, például a gyámhatóság vagy a rendőrség. Azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az alapítvány által említett személy, aki körözés alatt áll, azonos azzal a nővel, akinek profilját olvasóink segítségével állítottuk fel, de azt a személyt nem is ebben az ügyben keresik.
Bár többen is megírták nekünk, a nő hogyan mutatkozott be, de ők maguk is úgy vélték, az nem az igazi neve. Azonban egy másik történet nyomán minden kétséget kizáróan kiderült, hogy tényleg a sajátját használja. Az általa említett településekhez biztosan van kötődése, mert nagyon sokat tud róluk, és valószínű, hogy egy időben dolgozott a váci kórházban. Jótevőinek éppen aktuális telefonszámát is megadta, és a telefont később valóban ő is vette fel.
A lehúzott sofőrök közül csak egy jelentette az esetet a solymári gyermekvédelemnél. Megkeresésünkre a nagyközség polgármestere, Dr. Szente Kálmán válaszolt, ő azt ígérte, a szociális gondozó vezetőjénél érdeklődik a dolog felől, és ha érdemi információt kap, jelzi. A Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese sem tudta megmondani, érkezett-e az ügyben feljelentés, illetve van-e folyamatban nyomozás a nő ellen, mondván, „a Budapesti Rendőr-főkapitányság a bejelentésekről és feljelentésekről külön statisztikai kimutatást nem vezet, így erre válaszolni nem tudunk.”
Olvasóink egyike elmondta, ő biztosan feljelentést tesz, mert nagyon aggódik a gyerekekért.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.