Jövő őszig nem játszik tétmeccset a magyar válogatott, szabadon választhatunk hozzánk passzoló, legyőzhető ellenfelet. Hogy ne kelljen sokat utazni, maradjunk Európában. 

Valószínűleg ezért esett a választás most Luxemburgra is. Voltak mostanában figyelemre méltó eredményeik, de senki ellen nem volt olyan pazar mérlege a magyar csapatnak, mint csütörtökig Luxemburg ellen. Sokszor játszottunk, de mindig nyertünk, 10 meccs, 10 győzelem. Aztán jött a csütörtök, és az 1-2. 

Nyugat felé ne induljunk

Azzal, hogy idén Andorra és Luxemburg is legyőzte a magyar válogatottat, Feröer pedig döntetlen játszott a professzionális nemzeti 11-ünkkel, egyetlen egy olyan csapat maradt Európa nyugati részében, ami ellen százszázalékos a mérlegünk. 

Egyedül San Marino elleni vagyunk hibátlanok, igaz, velük hat éve játszottunk utoljára. Óvatossan tervezzük tehát a jövő évi programot. 

Olyan futballóriással szemben, mint Liechtenstein, 1999-ben botlottunk, Eb-selejtezőn játszottunk velük 0-0-t. Izland többször vert minket, már akkor is, amikor tényleg félprofik, amatőrök játszottak náluk. Málta 2006-ban verte a magyar csapatot Eb-selejtezőn, korábban játszottunk velük döntetlent is. Ciprus 2007-ben kapta el a válogatottat. 

Gibraltár eddig csak két selejtezőn indult el, velük még nem játszottunk. Nem minden kockázat nélküli meccs lenne, ikszeltek már a szlovákokkal, verték Máltát.

Keleten tudjuk még pusztítani a renomét

Ha Európában Nyugaton már a miniállamokat sem tudjuk leckéztetni, próbálkozhatunk Keleten. Bármilyen hihetetlen, de Ukrajna ellen százszázalékos a mérlegünk, velünk játszották az első meccsüket 1992-ben Ungváron, a meccset megnyertük, aztán még abban az évben legyőztük őket Nyíregyházán is. Az elmúlt 25 évben - okosan - nem találkoztunk velük. Azerbajdzsán ellen öt meccs, öt győzelem a mérleg, Kazahsztánt és Örményországot egyből egyszer vertük. Előbbi kettőnél a meccset össze lehetne kötni miniszterelnöki látogatással is.