Ezen a héten kezdődött a Brexit feltételeit rögzítő törvény vitája a brit parlamentben, ami azért igazán lényeges, mert mostani formájában a törvény úgy kezdődik, hogy Nagy-Britannia 2019 március 29-én, 23 órakor kilép az Európai Unióból.

Azért akkor, mert idén március 29-én küldte el a brit miniszterelnök a kilépési szándékot hivatalosan rögzítő levelét Brüsszelbe, és az EU-s szabályok szerint innentől legalább két évet kell várni a tényleges kilépésig.

A hangsúly itt a „legalább” szón van. Ugyanis a tárgyalások a kilépési feltételekről alig haladnak, lényegi ügyekben semmit sem közelednek az álláspontok a feltételekről, és sok égető kérdést még meg sem nyitottak a felek. 

Éppen ezért egyre többen számítottak arra, hogy két év alatt ezt nem fogják lezavarni, hanem majd húzzák-vonják a tényleges kilépést, akár sok éven át. Az EU-s szabályok akármeddig engedik halasztgatni a kilépési tárgyalásokat. Ez az átmeneti helyzet persze nem túl kényelmes, főleg nem a briteknek, akik az új EU-s szabályokba már nem nagyon szólnak bele (hiszen úgyis mennek mindjárt), de közben fizetni kényszerülnek a tagdíjat, és teljesíteni a közös határozatokat (hiszen még bent vannak).

Veszélyes határidő

Ezt a gordiuszi csomót vágná át a brit kormány azzal, hogy törvényt hozat a parlamenttel a kilépés dátumáról. Ez azt jelentené, hogy ha 2019 március végéig nincs alku a feltételekről, a britek akkor is kilépnek. Ezt hívják "no-deal" vagy "cliff-edge" Brexitnek, fordíthatnánk talán "kenyértörésnek", esetleg "száraz kilépésnek".

Egy ilyen kilépés következményei beláthatatlanok, és egymásnak szögesen ellentmondó elemzéseket készítenek különböző tudományos műhelyek. Van olyan, amelyik szerint a brit gazdaság szárnyalni kezdene ha bekövetkezne, mert végre vámot tehetnének az EU-ból jövő árukra, és ezzel a hazai termelők védve volnának a versenytől. A legnagyobb műhelyek azonban éppen ellenkező hatásra figyelmeztetnek: arra, hogy nagyon ráfizetne a brit gazdaság egy alku nélküli Brexitre. Erre jutott a múlt héten az Oxford Economics nevű kutatóintézet is, ami mintegy 200 közgazdásszal vizsgálja a világgazdaság folyamatait, nagyvállalatok és az oxfordi egyetem közös intézete, és az egyik legelismertebb ilyen intézmény a világon.

A legutóbbi elemzésükben arra figyelmeztetnek, hogy ha nincs alku a Brexitről, akkor 2020-ra a brit GDP 2 százalékkal esik vissza, és kevésbé bár, de több EU-s tagállam gazdasága is megsínylené a helyzetet: leginkább Írország, aminek 1 százalékot esne a GDP-je. Rögtön utána Magyarország és Csehország járna a legrosszabbul, 0,5%-os eséssel. Németország és Franciaország viszont megúszná 0,2 százalékkal.

A jóslat nincs messze attól, amit Varga Mihály tippelt még tavaly nyáron. A magyar gazdasági miniszter akkor úgy sejtette, hogy a brit kilépés 0,3 - 0,4 százalékkal lassíthatja a magyar GDP növekedését.

Miért fáj itt is?

A Brexitnek lesznek általános hatásai a magyar gazdaságra, függetlenül attól, hogy lesz-e alku a britekkel, vagy kilépnek csak úgy. Ami biztos, hogy Nagy-Britannia a kilépés után nem fizeti majd az EU-s tagdíjat, márpedig Németország után ők a második legnagyobb befizetők. 

Ezekből a tagdíjakból jut a kohéziós támogatásokra, vagyis a szegényebb tagállamok felzárkóztatására, ezt nevezzük EU-s pénzeknek, és az innen jött ezermilliárdoknak köszönhetően tudott növekedni a magyar gazdaság az utóbbi években. Magyarország elég nagy felvevője az EU agrártámogatási rendszerének is, és a brit pénz nélkül értelemszerűen ez a keret is csökkenhet majd, vagy ha nem csökken, akkor még többet kell majd elvenni a kohéziós pénzekből.

A britek elvben azt szeretnék, ha a Brexit után megmaradnának különleges gazdaságai kapcsolataik az EU-val, így módjuk lenne maradni az EU jelentette szabadkereskedelmi övezetben, és pénzügyi szolgáltatóik is szabadon működhetnének tovább. Ezért cserébe elvben hajlandóak lennének megtűrni az EU-ból érkező bevándorlókat is, legalábbis azokat, akik már ott vannak. Azonban ha minderről nem sikerül megállapodni, akkor az EU-s országok és Nagy-Britannia kereskedelmében megjelennek a vámok, és akár az is előfordulhat, hogy a kint dolgozó magyaroknak el kell hagyniuk az országot.

Ez a magyar gazdaságot is hátrányosan érintené. A Nagy-Britanniában dolgozó magyarok jelentős összeget, évente legalább 50 milliárd forintot utalnak haza, jellemzően itthon maradt rokonaiknak. 

A magyar export körülbelül 4 százaléka megy a brit piacra. Egy alku nélküli kilépés nem lehetetlenítené el az exportot, de az biztos, hogy megnehezítené az exportőrök helyzetét. Pláne, hogy egy alku nélküli kilépés nyomán a font valószínűleg erősen gyengülne, ami a várható vámkötelezettségen felül további nehézséget okozna nekik.

Egyelőre valószínűbb, hogy a brit parlament megszavazza a kilépés dátumának kőbe vésését, de a szavazás egyáltalán nem lefutott. Több mint egy tucat kormánypárti képviselő szerint felelőtlenség a mostani formájában elfogadni a törvényt, és elég élesek a viták ahhoz, hogy ne lehessen biztosra venni, hogy a törvény a mostani formájában tényleg át fog menni.