Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény Magyarország. Ez a szegény Magyarország élt, éldegélt magában, boldog volt azzal a kevéskével is, amit néki juttatott az élet. Igen ám, de egy napon a messzi Brüsszelből rászabadították szegény Magyarországra
a Soros-tervet.
Jajongott a szegény Magyarország:
„Jaj, jaj, most mi lesz?”
- kérdezte zokogva.
„Ki segít most rajtam?”
A szegény Magyarország próbált segítséget kérni mindenkitől, de senkit nem talált, aki kiutat kínált volna a nagy bajból, a Soros-terv meg csak közeledett és közeledett.
Egy szép napon azonban feltűnt Orbán Viktor, és azt mondta:
„Szegény Magyarország, én megmentelek a Soros-tervtől. Nem kell egyéb, csak 2 millió 300 ezer magyar ember véleménye. Én azt kiviszem Brüsszelbe, ott megmutatom, és a Soros-terv remegve takarodik vissza oda, ahonnan jött. Akkor nem kell félned többé.”
A szegény Magyarország nem tudta, honnan szedje elő ilyen gyorsan 2 millió 300 ezer ember magyar ember véleményét, ezért nagyon elkeseredett. De Orbán Viktornak erre is volt megoldása.
„Tartsunk gyorsan egy nemzeti konzultációt!” - mondta.
„Tartsunk!” - rikkantotta vígan a szegény Magyarország is.
Így szerezte meg Orbán Viktor 2 millió 300 ezer magyar ember véleményét, amit berakott a hátizsákjába, és el is vitte Brüsszelbe. Ott aztán bemutatta a 2 millió 300 ezer magyar ember véleményét, a Soros-terv pedig remegve takarodott vissza oda, ahonnan jött.
Itt a vége, fuss el véle.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.