Ki lopta el a ládikómat? - kérdezte Haumann Péter a színpadon. SOROS - kiabálta be a néző
2017 november 28., 16:17
Az egyik rámarkolt Stohl Andrásra, a másik bekiabálta Bödőcsnek, hogy SOROS
Az egész sajtón végigviharzott az a kis sztori, amit három hete írtunk meg a Haumann Péternek bekiabáló nézőről. A színész azt kérdezte a színpadon, hogy Ki lopta el a ládikómat?, mire a közönségből valaki bemondta, hogy SOROS!
Az apró közjátékról szóló cikk végén arra kértem az olvasókat, hogy akinek van hasonlóan meglepő vagy mulatságos története nézőtéri közjátékokról, küldje el nekem. A beérkezett válaszok közül a kedvenceimet most közzé is teszem.
Előtte viszont fontos hangsúlyozni, hogy bár az elsőt leszámítva mindenki a saját történetét mesélte el, de ezeket nem tényközlésként, hanem anekdotaként érdemes olvasni.
Az első anekdotát két változatban is megkaptam, a szelídebbet mutatom:
Pécsen volt, valamikor a hetvenes évek végén. Vidékieket hozott a busz színházi előadásra. Késtek, már ment az előadás, jöttek befelé, és az egyik színész szerepében éppen az a mondat jött, hogy
Honnan jöttek maguk jóemberek?
A néni visszakiabált:
Somberekröl, tetszik tudni, kétszer is ledöglött a busz!
Akkora röhögés tört ki, hogy le kellett engedni a függönyt.
Szabolcs a 80-as évek derekán többször is elment a varsói Jazz Jamboree-ra a barátaival, ahol emlékei szerint „szabad volt minden, ami szeretet, ami béke, ami művészet vagy csak annak látszik.” Az alábbi történetnek egy azóta elhunyt barátja volt a főhőse, ő pedig büszke szemtanúja:
Aznap este a rég várt szenzáció, Miles Davis lépett színre, s nekünk a balkonon volt bordó bársony ülőhelyünk. Előkelő élménynek ígérkezett.
Szegény öreg Miles akkoriban oxigénpalackos lélegeztetésre és két markos legény támogatására szorult, míg zenekara nyomta a jól ismert dallamokat. Ha az orvosa engedte, Miles is fújt pár percet, ami azért igen szép teljesítmény volt tőle - nagybeteg volt, s két évre rá már nem volt közöttünk. Mindezek ellenére profi módon megtette, amit vártunk tőle, sőt többet is!
Ekkor történt, hogy kedvenc barátunk, kihasználva a néhány taktusnyi szünetet, felállt karszékéből, és az ismert melódia hangjait megtoldotta sajátosan harsány, tenorszaxofont utánzó, pofátlan, mégis minden hangjában odaillő, remekbe szabott bömbölésével. Miles Davis felnézett, oda, ahonnan a váratlan hangorkánt vélte hallani, és mi sem természetesebb, felelt is rá trombitájával. Majd a barátunk viszonozta Miles gesztusát, s ez így ment pár percig, aztán a hálás közönség az est legőszintébb, egy szívvé és egy lélekké egyesült tapsviharában forrt össze. Minthogy történetem mindkét főszereplője azóta a örök vadászmezők muzsikása, valószínűsíthetően nyomtak egy jó jam-session-t az odaát időtlenkedők számára.
István kevésbé felemelő története egy Kornis-darabhoz kapcsolódik:
1989-ben Szegeden, katonaként jutalmul elmehettünk a Körmagyar című előadásra a Szegedi Nemzeti Színházba. Kimenő egyenruhában, kábé tízen ültünk a nézőtér közepén. A darabban volt egy kiskatona, aki egy prostinak udvarolt szép szavakkal. A szereplő éppen olyan egyenruhában volt, mint mi. Amikor a prosti azt mondta, hogy
Én nem szép szavakra vágyom,
vagy valami hasonlót, Zoli katonatársam hangosan és tagoltan ezt mondta:
...hanem egy nagy faszra.
A nézőtér felrobbant, a színpadi katona pedig elismerően, helyeslően mutatott Zolira. Két perc múlva tudták folytatni az előadást. Nem kapott fenyítést egyikünk se, pedig volt velünk parancsnok.
Zsuzsanna történetében ennél is jobban elfajultak a dolgok:
Kb. 10 éve a Bárka színházban Hamletet néztünk. Talán Nagy Zsolt volt a főszereplő. Volt egy rész, amikor a főszereplő azt kérdezi a nézőktől, ki meri őt megdobni. Rámutat egy fiatal srácra, behívja a színpadra (valójában körbeültük a teret, ami a színpad volt), és a kezébe ad egy öklömnyi nagyságú fakockát, megáll vele szemben úgy 5 méterre, hogy akkor most dobja őt meg a néző. A fiú szerényen megíveli a kockát, amit a színész kifejel, majd elkezd üvölteni hogy ez nem dobás, na nincs itt senki aki meg merné őt dobni? (Valójában nem direkt kiszólások voltak ezek a nézőknek, folyamatában mondta a verses monológot, de annyira jól passzolt a helyzethez, hogy interakciót tudott belőle csinálni.)
Ekkor felállt egy izmos srác, szintén elhelyezkedtek egymással szemben, a srác megfogta a fakockát, lendületet vett és istentelen erővel hozzá baszta a színész fejéhez. Hatalmasat csattant és kipattant a kocka. Megállt a levegő a teremben, mindenkinek elállt a lélegzete. A színész állt, majd eleredt a vér az arcán... a néző leült. A színész kicsit megtántorodott, de folytatta a szöveget, majd körbejárt az első soroknál, és az a kezével az arcán csordogáló vért a nézőkbe kente... Egészen elképesztő volt... És szinte biztos hogy nem megrendezett eset volt. Elállt a vérzés, és a színész végignyomta a darabot.
Hölgy olvasónk az Átriumban ragadta meg a lehetőséget:
Az Őrült nők ketrecét néztük meg nővéremmel még jó pár hónapja. Nagyon örültem, mert a legelső sorba volt jegyünk. Mondta nővérem, hogy a darabnak van interaktív része is, nagyon fogom élvezni. Stohl András játszotta Zazát. Az interaktív részben a közönséggel "kéjeleg", kacérkodik. Leguggolt elénk terpesztett lábbal, farkasszemet néztünk a férfiasságával. Nyilván ez neki is feltűnt, majd feltette nővéremnek a kérdést:
Na, megfogod?
A nővérem teljesen zavarban volt , de én mondtam neki, fogja már meg!! Ezt hallotta nyilván Zaza is, így felkínálta nekem a lehetőséget, és én éltem is vele. Meglepődött, és mosolyogva mondta, ezt még senki nem merte, és a darab ment tovább :)
link
Forrás
A legfrissebb eset pedig már egyenesen a Haumann-cikk folyománya. Olvasónk szerint Haumann Péternek rögtön arra kellett volna gondolnia, hogy a sorosos bekiabálást viccnek szánja a néző. Engem meg egyenesen bunkónak tart a levélíró, mert egyáltalán felmerült bennem, hogy ez talán nem vicc. Hogy igazát bizonyítsa, maga is bekiabált egy stand up esten:
Én Bödőcs Tibor e heti bécsi előadásán arra a retorikus kérdésére, hogy
Sokan kérdezik, ki fizet engem?
a harmadik sorból
SOROS!
válasszal feleltem. Ő vette a lapot, és kezdődött a poénáradat.
Minden bekiabálónak köszönjük a beküldést!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.