Járt már nálunk egy's más elektromos alternatív városi közlekedési eszköz témában. Roller, airboard, gördeszka, egykerekű hogyishíják, meg persze megosztott autó is, minden, ami füstmentesen, de többé-kevésbé kényelmesen és gyorsan juttathatja el a polgárt A-ból B-be, rövid távon. Viszont eddig még mindig azonnal látszott, hogy amin épp ülünk vagy állunk, az játék, ténylegesen használható jármű, vagy micsoda. De hogy ez mi, még nem bírtam rájönni.

Használtam én a faluban rohangászni a dolgaim után. Használták a lányaim, csak úgy. Használta egy budapesti kollégám fővárosi közlekedésre. És egy emlékezetes alkalommal egyszerre ketten is használtuk, amikor az egyik gyerekem állt a lábtartón, én meg vezettem a masinát. És rendkívül eltérően vélekedtünk erről az izéről.

Szerintem semmi értelme. Ha lemerül, nem lehet lábbal hajtani, mint a villanyrollert, vagy pedállal hajtani, mint egy biciklit. A magas váz és az ülés miatt jóval nagyobb, terebélyesebb, nehezebben kapható fel, rakható be egy kocsiba, mint egy roller vagy egy egykerekű izé (bár jóval kompaktabb, mint egy egymás melletti kétkerekű Segway vagy Segway-klón). Emelkedőn nagy tömeggel (és nekem olyan van) belassul. Ja, és mindenki kiröhögött, aki látott vele gurulni, mert így nézek ki rajta:

Gyerekeim viszont imádták. Nem csoda: kicsi, könnyű dolgok ezek a gyerekek, alattuk jóval dinamikusabban viselkedett a gép, mint az én száz-pár kilóm alatt (amúgy az elméleti terhelhetőség határ 120 kg). A lányok úgy nyilatkoztak, hogy tartsuk meg, mert ez sokkal jobb, mint a rollerek meg a többi. Kisebbik lányom így fest a P1F-en:

Fővárosi kollégám a 13 kilós, gyorszáras, lehajtható kormánnyal pillanatok alatt váltott közlekedésmódot, simán felugrott a géppel a villamosra, berakta a kocsiba, szerinte az üléses, lábtartós cucc jóval kényelmesebb és praktikusabb, mint az állva gurulós rollerek és ő nem érezte magát közröhej tárgyának sem. És állítólag volt már olyan vevő is a forgalmazónál, aki eredetileg egy drága villanyrollerért jött, de végül ezzel gurult ki, annyira megtetszett neki.

Az Inmotion, mint márka cuccai az elektromos kis kerekes izék kínai iphone-jai, hogy úgy mondjam. A P1F a cég többi termékéhez hasonlóan igényes, átgondolt, szépen dizájnolt holmi. Anyagminőség, illesztések, festés: kiváló. A hatótávolság átlagos testsúlyú utassal 20-25 kilométer, a 8,7 Ah-s akku töltési ideje kb. 5 óra a konnektorból.

A gép végsebessége 30 km/h, amit a gép képes önállóan is tartani. Ha felgyorsulva pár másodperc után visszaengedjük a gázkart, a bicikli csak fékezéskor kezd el lassulni, amíg nem nyúlunk a karokhoz, tartja a tempót.

Az Inmotion P1F érdekes színesítője az elektromos kisjármű-kínálatnak. Hogy mennyire felel meg nagyvárosi hibrid (autó-tömiközli-kis egyéni izé) közlekedési eszköznek, ízlés kérdése. Kinek a pap, kinek a papné, kinek a roller, kinek a Segway, kinek a P1F. A dolog fogyasztói ára az importőrnél 249 ezer forint, nagyjából annyi, mint egy hasonló akkukapacitású, jó minőségű villanyrolleré.