A történelmi pillanat, amikor két vereség után Orbán Viktor lemondott

Az előző rész tartalmából: Orbán Viktort rögtön az első szabad választáson két fájdalmas kudarc érte. Pártja nem előzte meg az utódpárt MSZP-t, ő maga pedig nem tudott egyéni parlamenti mandátumot nyerni. Minden a lesorosbérencezett Orbán Viktornak sem sikerülhet.

Orbán 1994-ben az országgyűlési választáson szülővárosában, Székesfehérváron indult, hogy a négy évvel korábbi pesterzsébeti kudarc után hazai pályán nyerjen egyéni parlamenti képviselői mandátumot. De még nagyobbat égett, mint 1990-ben. 

Furcsa időszaka volt ez a Fidesznek. Orbánék nagy csalódásként élték meg, hogy az 1990-es választásokon nem tudták megelőzni az utódpárt MSZP-t, de hamar talpra álltak és 1993-ra a Fidesz már messze a legnépszerűbb párt volt. A rendszerváltás a mindennapokban nem hozott csodát, a választók ekkora végképp kiábrándultak a kommunizmus gazdasági örökségével eredménytelenül küzdő, meglehetősen amatőr konzervatív kormánypártokból, az MSZP a politikai karanténból kikerült ugyan, de nem volt nagy támogatottsága. 

Orbán ekkor még bőven vállalta liberális nézeteit, akkori gondolataiból négy idézet:

  • Aki pedig azt hiszi, hogy az országot a mai helyzetéből egy nem liberális gazdaságpolitikával ki lehet vezetni, azt gyorsan meg kell ismertetni a közgazdaságtan legfontosabb alapigazságaival.
  • A liberálisok a fiatalok esélyegyenlősége érdekében tiltakoztak és tiltakoznak az általános iskolák szétverése ellen, s szorgalmazzák, hogy mind többen folytassanak felsőfokú tanulmányokat.
  • Közép-Európa, de főként hazánk előtt is hármas út áll. A legrosszabb az lehet, amit a kommunisták szeretnének: visszafordulás Kelet felé. Elképzelhető az is, hogy országunk továbbra is köztes régió lesz Kelet és Nyugat között. A liberálisok, s főként a Fidesz a két változattal szemben azt szeretné, ha Magyarország az évszázad végéig az Európai Közösség és a NATO teljes jogú tagjává válna.
  • „Kerüljön mihamarabb magánkézbe mindaz, ami magánkézbe adható. Nem értünk egyet a jelenlegi kormánnyal abban, hogy meghatározta a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok körét.”

Miközben hivatalosan egy liberális blokk részeként készült a Fidesz a választásokra (ennek tagja volt még az SZDSZ, a Vállalkozók Pártja és az Agrárszövetség), Orbán meglepő fordulattal elkezdett közeledni a közvélemény szemében ekkora már bukott konzervatív kormányzópárt, az MDF felé, arra hivatkozva, hogy inkább őket tartja továbbra is hatalmon, minthogy visszajöjjenek a kommunisták, titkos tárgyalásokat is folytattak. Ezzel viszont azt érte el, hogy a mindenáron kormányváltást akarók az MDF-fel flörtölni kezdő Fideszt otthagyva tovább mentek az SZDSZ és az MSZP felé. 

Pontosabban a helyzet ennél is rosszabb volt, mert nemcsak az 1990 után a Fideszt megtalálókat, hanem a párt 1990-es szavazóinak negyedét is a szocialisták és a szabad demokraták táborába terelte Orbán. Csökkentette a Fidesz népszerűségét az MDF-fel közös székházbiznisze is, amiben a közpénzekből pártpénzek és (többek között az Orbán-család bányavállalkozását gyarapító) magánpénzek lettek. És az sem használt a népszerűségüknek, hogy simán meghúztak olyan, mostanra elképzelhetetlen antipopulista lépéseket, mint például egy nyugdíjemelést sürgető ellenzéki indítvány leszavazása, arra ugyanis nem volt fedezet a költségvetésben. Orbán az 1993-as lépésüket azzal védte: „a »politikai öngyilkosság« mellett döntöttünk”, pedig „mi sem egyszerűbb, mint hogy az ellenzék a társadalmi csoportok követeléseinek harcos szószólójává váljon, így gyűjtsön politikai tőkét s szavazatokat magának” 

Orbán abban bízott, hogy a Fidesz minimum megháromszorozza a mandátumai számát (22 képviselői helyet kellett volna triplázni) és a liberális szövetség önmaga is megszerezheti a többséget. Ha nem, akkor legfeljebb bevonja az MDF-et, de az MSZP-vel semmiképpen nem állnak össze. Az SZDSZ ugyanakkor az MDF-fel való koalíciót zárta ki kategórikusan. Emiatt a fordulat miatt távozott Fodor Gábor a Fideszből, és kötött ki az SZDSZ-nél.

Így aztán az első forduló éjszakáján, május 8-án Orbán Viktor ahelyett, hogy egy győztes párt elnökeként várta volna az eredményeket, elvonult egy sötét szobába és a hoki világbajnokság döntőjét nézte egyedül. Erről csak egy elég rossz minőségű felvétel maradt fent, de érdemes megnézni. Orbán ekkori jóslataiból az égvilágon semmi nem jön be, a szocialisták fölényes győzelmét nem tudták megakadályozni, és nagyon meglepődhetett, hogy nemhogy nem duplázták (vagy a korábbi reményei szerint nem triplázták) meg a mandátumaiak számát, de végül csökkent is a Fidesz-frakció, a párt majdnem kiesett a parlamentből.  

(Érdekes adat: Az Orbán által nézett döntőben Finnország szerezte meg a vezetést, de a Fidesz elnöke mégsem lehetett boldog, mert a kanadaiak előbb egyenlítettek, aztán szétlövéssel megnyerték a vilgbajnokságot. A finnek aztán egy évvel később kiléptek az örök lúzer szerepből, és világbajnokok lettek. A Fidesznek még négy év kellett, hogy először nyerjenek parlamenti választást.)

A Fidesz-frakció a megcélzott 66 helyett mindössze 20 fős lett, ezzel a Fidesz lett a legkisebb párt a parlamentben, még a KDNP-nek is több képviselője volt. 1990-ben még összejött két egyéni mandátum is Szájer Józsefnek és Kövér Lászlónak köszönhetően, négy évvel később egyéniben már egyetlen fideszes sem nyert. 

Orbán - hiába indult a szülővárosában - maga is csak harmadik lett az első körben: 

  1. Vancsik Zoltán (MSZP) - 10 422 szavazat (30,58 százalék)
  2. Szelier András (SZDSZ) - 8094 szavazat (23,75 százalék)
  3. Orbán Viktor (Fidesz) - 7259 szavazat (21,3 százalék)
  4. Kelemen András (MDF) - 3319 szavazat (9,74 százalék)

Az SZDSZ felajánlotta, hogy visszalépteti a második helyen álló székesfehérvári jelöltjét, Szelier Andrást, hogy ezzel hozza helyzetbe Orbánt a második fordulóban. A Fidesz elnöke visszautasította a gesztust. Így aztán az SZDSZ-es fehérvári jelölt versenyben maradt Orbán ellen, miközben a helyi MDF már a Fidesz-elnökének támogatására szólította fel a megmaradt híveit. 

Ilyen helyzetben húzta meg a versenyben maradó SZDSZ-es Szeiler András azt, hogy  a Fejér Megyei Hírlap 7. oldalán megjelentett egy nyilvánvalóan átverős hirdetést a következő szöveggel: 

„Én dr. Szelier Andrást támogatom. Orbán Viktor”

alatta egészen apró betűvel: 

„székesfehérvári nyugdíjas”

A Fidesz Fejér megyei elnöke, Nagy István etikátlannak, inkorrektnek, a választókat szándékosan manipulálónak minősítette a hirdetést, amit ráadásul a kampánycsend előtti utolsó pillanatban jelentettek meg, arra a lapban már nem is tudott reagálni az elvileg egyébként az SZDSZ-szel szövetségben lévő Fidesz. 

A hirdetést feladó SZDSZ-es Szelier András az MTI-nek nyilatkozva ötletesnek, korrektnek, jogilag megalapozottnak tartotta a hirdetést. Azt mondta, a Fidesz elnökének névrokona személyes ismerőse, aki azzal is megtisztelte, hogy neki adta a kopogtatócéduláját. Írásban adta beleegyezését ahhoz, hogy az újságban közölt mondat egyetlen alkalommal, kizárólag a Fejér Megyei Hírlapban megjelenhessen.

Nagy kérdés, hogy az SZDSZ-es jelölt visszalépése milyen változást hozott volna, Szelier szavazói Vancsikot vagy Orbánt választották volna. Így viszont a második fordulóban minden maradt, ahogy volt, az MDF-es szavazók semmit sem löktek Orbán eredményén:

  1. Vancsik Zoltán (MSZP) 10 859 szavazat (39,88 százalék)
  2. Szelier András (SZDSZ) 9001 szavazat (33,05 százalék)
  3. Orbán Viktor (Fidesz) 7371 (27,07 százalék)

Szemben a szintén csalódást jelentő 1990-es eredménnyel, ennek a kudarcnak a lenyeletése már nem ment annyira simán a Fideszben. Orbán négy évvel korábban villámgyorsan frakcióvezetővé választatta magát, fel sem merült, hogy bárki számon kérje. Most maga is érezte, hogy nagyobb a gond, és összevissza kezdett beszélni:

  • 1994. május 8. Orbán a választás első fordulójának az éjszakáján közölte, hogy a párt kongresszusának felajánlja lemondását a Fidesz elnöki tisztéről.
  • 1994. május 9. Deutsch Tamás azt mondta a párt elnökségi ülése után, hogy
    az már korábban, a választási szerepléstől függetlenül eldőlt, hogy
    júniusban összehívják a Fidesz kongresszusát. Hasonlóképpen már
    korábban született döntés az is, hogy mind Orbán Viktor pártelnök, mind a párt elnöksége a választási eredménytől függetlenül visszaadja mandátumát a kongresszusnak.
  • 1994. május 9. Orbán Viktor cáfolta, szavai félreértésének minősítette
    azokat a tudósításokat, amelyek lemondásáról szóltak. Nem mond le, de
    a nyári kongresszusnak módja van személyi változtatásokra, noha a
    pártelnök mandátuma eredetileg két évre szól, vagyis 1995-ben jár le.
  • 1994. május 11. „Nem kívánok távozni, semmifajta lemondási szándék nincs a fejemben”. (Orbán a Magyar Hírlapnak)
  • 1994. június 4. Lemondott tisztségéről Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. 

Orbán most nem is lett frakcióvezető, ideiglenesen Kövér Lászlóra kapta meg a feladatot. 

Ekkor történt meg, ami sem előtte, sem azóta: Orbánnal szemben indult valaki az elnökségért. Nem a pártot vezető trojka (Orbán mellett Kövér és Áder) valamelyik tagja, nem is egy elnökségi tag, hanem a viszonylag ismeretlen Wachsler Tamás. (A székházügyet és az MDF-hez közeledést bíráló Fodor Gábor ekkor már nem volt a Fidesz tagja.)

Orbán ugyan eljátszotta, hogy az utolsó pillanatig kivárt, hogy elfogadja-e újra a jelölést az elnökségért, de ekkor már nyilvánvaló volt, hogy elnök akar maradni. A súlyos választás kudarc miatti feszültséget zárt ajtók mögött beszélték ki a júliusi kongresszuson, aminek a mottója egy Nagy Gáspár versidézet volt: „Fiúk, ha megérjük, miénk a holnapután”. 

A sajtónak csak Orbán beszédét adták ki, az őt bíráló Wachslerét nem, de azért a kritikák lényegi elemei kiszivárogtak. 

Orbán Viktor szavaz 1994-ben a parlamenti választások első fordulójában az ötéves Orbán RáhellelFotó: T. ILLYES/AFP

Orbán személyes felelősséget vállalt a választási kudarcért, de aztán gyorsan hozzátette, hogy az addigi útról sem jobbra, sem balra nem kíván letérni. Wachsler azt mondta, hogy a kialakult helyzetben még ő is alkalmasabb a párt vezetésére, mint Orbán. Szerinte a párt vezetője nem képes reálisan értékelni a kialakult helyzetet, és fel kellene erősíteni a párton belüli demokráciát, illetve javítani kellene a Fidesz viszonyát az értelmiséghez és a sajtóhoz.

A küldöttek aztán üdvrivalgásba törtek ki, amikor a szavazatszámláló bizottság elnöke bejelentette, hogy a 353 érvényes szavazatból Orbán Viktor 250-et kapott, míg a másik jelölt, Wachsler Tamás csak 92-t.

Orbán újraválasztása után azt mondta, hogy a kelet-európai államok rendszerváltás utáni első kormányai az igazán hatékony nyugati segítség hiányában a második választáson bukásra voltak ítélve. „Bölcsességünk hiánya miatt nem a liberálisok váltották le a konzervatívokat” - mondta a Fidesz elnöke, majd elindult a romokban heverő konzervatív oldal felé, és rövid időn belül leváltotta a konzervatívokat.  

Az elnökséget elbukta ugyan, de Wachsler a párt egyik alelnöke lett, és olyan belső ellenzékké vált, amit csak rövid ideig tűrtek meg a Fideszben. Élesen bírálta a párt gazdálkodását, mert az szerinte szabálytalan, felhatalmazás nélkül fizettek ki hatalmas kampánypénzeket. Egy levélben azt is írta, hogy a párt pénzén, a párt által létrehozott vállalkozások önállósultak, és lényegében már nem az elnökség irányítja azokat, hanem a vállalkozások vezetői, köztük Simicska Lajos mozgatják a pártot. Szerinte összeférhetetlen, hogy Simicska Lajos úgy lehetett ekkor a párt gazdasági igazgatója hogy közben elnökségi tag volt a megszerzett Mahirban is. Áder János mindezekre azt válaszolta, hogy a párt gazdálkodása teljesen szabályos, Simicska Lajos pedig ingyen végzi a Fidesz gazdasági ügyeinek az intézését. 

Wachlser azt is nyilatkozta a Kurírnak, hogy 

„Öt évvel ezelőtt jó haverok, barátok voltunk, a hangnem is ilyen volt. Ma viszont már ott tartunk, hogy például az önkormányzati választások után az egyik fideszes polgármester érzelemtől remegő hangon köszönte meg az elnöknek, hogy győzelemre vezette a pártot”. 

Wachsler körül aztán 1995-ben már annyira elfogyott a levegő, hogy bár volt jelölése újra az elnöki posztra, nem vállalta az indulást, még az alelnökségért sem, aztán távoznia kellett a parlament honvédelmi bizottságának alelnöki posztjáról is. (1995-ben az egyedüli jelölt Orbánt 252 igen, 27 nem és 20 érvénytelen szavazattal választották újra a párt elnökévé.)

Végül 1998-ban megbocsátott Orbán Waschlernek, amikor a kisgazdáknak adott honvédelmi tárcához nevezte ki közigazgatási államtitkárnak. Wachsler legutóbb a Kossuth tér átalakítását irányította. 

Bár Orbán Viktor sokáig azt hangoztatta, hogy a Fideszben nem lesz jobboldali fordulat, az 1994-es őszi önkormányzati választásokon már együttműködött az MDF-fel és a KDNP-vel, majd felfalta a jobboldali térfelet, és a kisgazdák segítésével megnyerte az 1998-as választást. Mindezt úgy, hogy egészen 2000-ig Orbán a Liberális Internacionálé alelnöke volt. 

Az Orbán Viktor által vezetett Fidesz első öt parlamenti választása:

  • 1990 – csalódás, mert nem sikerült megelőzni az utódpárt MSZP-t. Orbán maradt a Fidesz vezetője.
  • 1994 – csalódás, mert a minimális cél a parlamenti mandátumok triplázása volt, ehhez képest nemhogy nőtt, de még kisebb is lett a Fidesz képviselőcsoportja. Orbán maradt a Fidesz vezetője.
  • 1998 – a kisgazdák segítségével kormányt alakíthatott Orbán Viktor.
  • 2002 – Medgyessy Péter legyőzte Orbán Viktort, aki a Fidesz vezetője maradt.
  • 2006 – Gyurcsány Ferenc legyőzte Orbán Viktor, aki a Fidesz vezetője maradt.

Orbán ellen a 2002-es és 2006-os, szintén duplakudarc után csak óvatos mozgolódás folyt, Kósa Lajos például azt mondta, hogy Orbán táltosnak sokkalta alkalmasabb, mint operatív irányítónak, és ezt is: „hogy lesz-e még egyszer Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt, akkor erre inkább azt mondom, hogy nem tartom valószínűnek, mert valószínű, hogy egy más felállásban kell egy következő választáson megmérettetni magunkat.” 

Kövér Lászlónak is volt egy érdekes interjúja az Infórádióban a 2006-os vereség után. Arra a kérdésre, hogy mekkora  a Fideszen belül annak a támogatottsága, hogy
2010-ben ismét Orbán Viktor legyen a miniszterelnök-jelölt, úgy válaszolt, "A Fidesz akkor lenne igazán erős, hogyha több jelölt közül választhatná ki a legalkalmasabbat a legközelebbi országgyűlési választásokra". Remélte, hogy lesznek ilyen jelöltek, bár - mint mondta - az a lehetőség is fennáll, hogy Orbán Viktor lesz a Fidesz kormányfő-jelöltje.

"Ezt ma megmondani senkinek sincsen lehetősége, erről valamiféle következményekkel járó kijelentést tenni pedig joga sincsen egyetlen egy Fidesz-politikusnak sem" - jelentette ki.

Kövér azt is mondta: az alternatívanélküliség gyengeség, „még akkor is, hogyha ezt részben Orbán Viktor kiemelkedő képességeiben láthatjuk, mint magyarázatot”.

Végül csak annyi malőr történt a 2006-os, megint csak zárt ajtók mögött tartott, vereségelemző kongresszuson, hogy óvatos tiltakozásként az 1751 kongresszusi küldött közül csak 1023-an vettek részt az Orbán által kért bizalmi szavazáson. Akik voksoltak, azoknak a 87 százaléka megerősítette a párt vezetését. 

Ezzel véget is ért az Orbánnal vagy nélküle nyílt vita. Az akkor még fideszes Magyar Nemzetben megjelent néhány álnéven írt cikk, amivel üzentek azoknak, akik szervezkedni kezdtek a párton belül, vagy akikről csak azt gondolták, hogy alternatívát szerveznek. Név szerint Pokorni Zoltánra, illetve Áder Jánosra és Schmidt Máriára pirítottak oda odafentről. 

Orbán 1994-ben egyébként ezt szűrte le Antallék bukásából az ekkor még Orbán-hívő Debrecezni József könyve szerint: főbenjáró hiba volt, hogy a rendszerváltás utáni első kormányfő nem használta ki a hatalmi pozícióját arra, hogy a jobboldal számára infrastruktúrát, médiát, lapokat, rádió- és tévécsatornákat biztosítson.

Ekkor fejtette ki Orbán azt is, hogy a „polgári politika” gazdasági bázisának megteremtése végett „meg kellett volna találni azt a nyolc-tíz nagyvállalkozót, akik majd Magyarország nagytőkései lesznek... (...) Ezekkel kellett volna személyes kontaktust kiépíteni, amelyet ők aztán jól tudtak volna használni a piacon mint versenyelőnyt. (...) Igen, az ország nyolc-tíz nagytőkés gazdasági érdekszférájává vált volna meghatározott területeken. De ezt nyugodtan lehetett volna engedni, mert így is azzá vált. (...) A bankárok előtt világossá tenni, hogy ez a mi nyolc-tíz emberünk.” 

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.