Ha valakinek eddig netán kétségei lettek volna afelől, hogy egyre inkább szorul a hurok Donald Trump nyaka körül, most erős bizonyítékot kapott erre. Trump republikánus szövetségesei olyan heves támadásba lendültek, hogy abba az amerikai alkotmányos rendszer is beleremegett. Devin Nunes, a képviselőház hírszerzési bizottságának republikánus elnöke, Donald Trump hűséges szövetségese hétfőn keresztül verte bizottságán a kérést, hogy hozzanak nyilvánosságra egy, kizárólag a bizottság republikánus szakértői által írt, mindössze három oldalas jelentést, melynek leglényegibb állítása, hogy az FBI 2016-ban pártpolitikai nyomásra kezdett nyomozást a Moszkvában székelő bankár, Carter Page, Donald Trump egykori kampánytanácsadója ellen. A jelentés másik célpontja az FBI mellett az a Rod J. Rosenstein, akit ugyan Donald Trump nevezett ki igazságügyiminiszter-helyettesnek, de elkövette azt a bűnt, hogy miután főnöke, Jeff Sessions érintettsége okán átadta neki az oroszügyi vizsgálat felügyeletét, különleges ügyészt nevezett ki a nyomozás lefolytatására.

Ezektől függetlenül, de a történtekkel párhuzamosan sikerült lemondatni az FBI igazgatóhelyettesét, az oroszügyi nyomozást is vezető Andrew G. McCabe-et, Trump twitteres dührohamainak egyik állandó célpontját.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ilyesmire utoljára a Watergate-botrány csúcsán, a szombat esti mészárlás idején volt példa, amikor Richard Nixon addig mondatta le az igazságügyi minisztérium vezető tisztviselőit, mígnem talált egyet, aki hajlandó volt kirúgni a Watergate-nyomozást vezető különleges ügyészt, Archibald Coxot.

Question Everything,

vagyis kérdőjelezz meg mindent, hangzik az orosz állami hírtévé, az RT szlogenje, amit most csak azért idézek ide, mert tökéletesen leírja Trump szövetségeseinek kommunikációs stratégiáját. A képviselőház hírszerzési bizottságának republikánus többsége legalábbis az igazságügyi minisztérium tiltakozása és fenntartásai ellenére döntött úgy, hogy nyilvánosságra hoz egy, a dokumentumot ismerők szerint nagyon egyoldalú, a tényeket szelektíven válogató, a történések lényegi kontextusát elhallgató jelentést arról, hogy az FBI milyen bizonyítékok alapján kért és kapott engedélyt Donald Trump egy volt munkatársa, a lehallgatások kezdetén a kampánystábból már visszavonult Carter Page megfigyelésére. A jelentést a bizottság elnöke, Devin Nunes rendelte meg.

Nunes Donald Trump hűséges katonája, tagja volt az elnöki átadás-átvételi stábnak is. Ő az, aki már a kezdetektől fogva a trumpi narratívát követte, például ő volt az első republikánus képviselő, aki Trumpot visszhangozva boszorkányüldözésnek nevezte az oroszügyi vizsgálatot. És ez csak a kezdet volt, Nunes Trump elnökségének kezdetén folyamatosan azon dolgozott, hogy megakadályozza a nyomozást. Így például bizottsági elnökként megtagadta a mindössze három hét munka után lemondásra kényszerült, az oroszoktól pénzt is elfogadó, az orosz nagykövettel titokban egyeztető és ezekről az egyeztetésekről beismerten hazudó Michael T. Flynn nemzetbiztonsági főtanácsadó meghallgatását.

Az amerikai alkotmányos rend egyik alapja a hatalmi ágak szétválasztása. Az amerikai rendszerben a végrehajtó (elnöki) hatalom, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás egymástól teljesen független, elkülönült hatalmi ág, melyek tagjai kényesen ügyelnek is erre a függetlenségre. Nunes viszont nem. Tavaly áprilisban kénytelen volt mentesíteni magát az oroszügyi vizsgálat felügyelete alól, miután egyértelműen kiderült, hogy a Fehér Ház kérésére, a Fehér Háztól kapott, minősített adatokat is tartalmazó információk alapján próbálta elhinteni, hogy Obama kormánya törvényellenes megfigyelést folytatott Trump kampánya és átadás-átvételi stábja ellen. Később kiderült, hogy mindezt megalapozatlanul terjesztette, állítását még a Fehér Háztól kapott, szemezgetett dokumentumok sem igazolták. Közben az is előfordult, hogy előbb osztott meg információkat a bizottsági nyomozás részleteiről a Fehér Házzal, mint a bizottsága tagjaival.

Na, de mit csinált Amerika Németh Szilárdja?

Nunes hetek kitartó munkájával keresztülverte a bizottságán, hogy hozzák nyilvánosságra a kizárólag a republikánusok szakértői által írt háromoldalas jelentést, amit Nunes eredetileg még egyeztetni se volt hajlandó az igazságügyi minisztériummal. A bizottság szigorúan pártvonalak mentén meg is szavazta ezt, egy olyan törvényi rendelkezés alapján, amivel eddig még soha sem éltek. A múlt héten a minisztérium egyik vezetője, Stephen Boyd "rendkívül felelőtlennek" nevezte az irat nyilvánosságra hozatalát, és jelezte, hogy a minisztériumának nincs tudomása semmilyen gyanús körülményről a nyomozással kapcsolatban. Nunes végül a szavazás előtti napon legalább az FBI igazgatójának, Christopher Wraynek megmutatta a jelentéstervezetet. Ő nyilvánosan nem kommentálta azt, a bizottság rangidős demokratájával, Adam Schiffel viszont megosztotta aggályait.

De mit állít ez a dokumentum? A fő állítása az, hogyaz FBI kizárólag a Trump-dossziét összeállító brit exkém, Christopher Steele információira alapozva szerzett felhatalmazást Carter Page megfigyelésére;

miközben eltitkolták, hogy Steele a demokraták, Hillary Clinton kampányának megbízásából dolgozott.

Az amerikai törvények alapján amerikai állampolgárokat csak bírói engedéllyel lehet megfigyelni. Ezeket a kérelmeket egy különbíróság, a FISC bírálja el. A FISC-hez benyújtott kérelmet ismerők szerint a republikánusok jelentése félrevezető, mertvalójában Steele értesülései magukban elégtelenek lettek volna a megfigyelés engedélyezéséhez, azokat más forrásból szerzett hírszerzési információk is megerősítették.

Ezeket az egyéb hírszerzési forrásokat a jelentés egyáltalán nem említi, és a bizottság demokrata tagjai se hivatkozhatnak rájuk, mert a hírszerzési módszerek és források védelmében titkosak.

Az FBI nyilván nem a tisztakezű szentéletűek gyülekezete, épp ezért elég erős garanciarendszert építettek ki az ilyen kérelmek köré - a rendszert eleve a Watergate-botrány után vezették be, pont azért, hogy a titkosszolgálatok ne tudjanak csak úgy megfigyelgetni amerikai állampolgárokat. Mielőtt egy beadvány eljut a FISC-ig, előtte láttamozza egy, az igazságügyi minisztérium alkalmazásában álló, hírszerzésre szakosodott ügyvéd, és még egy, a szenátus támogatásával kinevezett minisztériumi vezetőnek is jóvá kell hagynia, a mefgigyelés szükségességét pedig az FBI igazgatójának kell igazolnia.

Való igaz, hogy a FISC általában jóvá szokta hagyni a megfigyelési kérelmeket, de ennek a legfőbb oka az, hogy a FISC nem normál bíróság: a kérelmezőnek nem azt kell bizonyítania, hogy a célszemély bűnös, hanem csak azt, hogy alapos ellene a gyanú. Carter Page-re illik a leírás, a moszkvai székhelyű bankár a Gazprommal és más orosz energetikai vállalatokkal üzletelt, évek óta az FBI látókörében volt, mielőtt Steele külön is szólt volna róla az amerikai titkosszolgálatoknak. "Carter Page Oroszországban üzletelt, és olyan orosz diplomatákkal állt kapcsolatban, akiknek közük lehetett az Egyesült Államok elleni orosz hírszerzési akciókhoz. Game Over" - kommentálta ezt a New York Timesnak a Syracuse Egyetem a FISC működését tanulmányozó jogprofesszora, William C. Banks.

A sajátjaik sincsenek biztonságban

Nunesék jelentése tehát elsősorban az oroszügyi vizsgálatot megalapozó titkos megfigyelés jogosságát próbálja megkérdőjelezni, de más fronton is támad. A szabályok szerint a titkosszolgálatoknak 90 naponként meg kell újítaniuk az engedélyt. Ez már Trump elnöksége alatt is megtörtént, a minisztérium részéről a már Trump által kinevezett igazságügyminiszter-helyettes, Rod Rosenstein hagyta jóvá a kérelmet. A kérelem megújításának feltétele, hogy új, már a megfigyeléssel szerzett értesülésekkel is igazolják a jogosságát - magyarán még Trump kormánya is indokoltnak tartotta Page megfigyelését.

Márpedig Rosenstein kulcsfigurája a nyomozásnak, mert amióta érintettsége miatt Jeff Sessions kénytelen volt háttérbe vonulni, Rosenstein felügyeli a nyomozást. Ő nevezte ki Robert Mueller különleges ügyészt, és ő is válthatja le. Trump épp ezért egy ideje már fontolgatja a leváltását, mert kirúgásával új felelőst nevezhetne ki a nyomozás élére. Olyat, akinek már nem lenne ellenvetése Mueller kirúgása ellen.

A bizottság minden aggály és tiltakozás ellenére tehát úgy döntött, hogy kezdeményezi a jelentés nyilvánosságra hozatalát. Papíron, a törvények szerint most Donald Trumpnak kell döntenie az ügyben, erre öt napja van. Kétség viszont nincs affelől, hogy Trump szíve szerint hogy döntene, az elmúlt hetekben többször is nyilvánosan követelte a jelentés nyilvánosságra hozatalát. Elvben persze most is előfordulhat, hogy a stábja lemondással fenyegetőzve megakadályozza ezt, ahogy egyszer már megakadályozta Robert Mueller kirúgását is.

Nem az igazság a lényeg, hanem a kétely

Bizonyos szempontból persze lényegtelen, hogy Trump végül hogy dönt. A bogarat már elültették a közvélemény erre fogékony részének a fülében, akiknek a gyanakvására csak ráerősíthet, hogy a bizottsági drámával párhuzamosan váratlanul lemondott az FBI igazgatóhelyettese, a Comey leváltása után az átmenetet garantáló Andrew McCabe. Ő ugyan végül maga döntött így, de túlzás lenne ezt önkéntes döntésnek beállítani. Trump hetek óta már-már zaklatásszerűen támadta őt a twitterén, és ismerősei szerint végül még az FBI igazgatója, Christopher Wray is nyomást gyakorolt rá - egy minisztériumi felülvizsgálatra hivatkozva más beosztásba helyezte, gyakorlatilag lefokozta volna igazgatóhelyettesét, aki így inkább a távozás mellett döntött. Az 1996 óta, egész karrierje során az FBI-t szolgáló McCabe amúgy már eleve a visszavonulását tervezte, mert idén márciusban már jogosult lett volna a nyugdíjra. Végül legalább ezt nem vették el tőle, hivatalosan most csak szabadságolta magát, és március 18-án nyugdíjba vonul.

A McCabe elleni hadjárat célja ugyanaz volt, mint a bizottsági jelentés nyilvánosságra hozatalának: az FBI eredeti motivációjának megkérdőjelezése. McCabe igazgatóhelyettesként az oroszügyi vizsgálat mellett a Hillary Clinton elleni nyomozást is felügyelte. Ez utóbbi esetében még az FBI-on belül is felmerült, hogy mentesítenie kéne magát, tekintettel arra, hogy neje demokrata politikus, aki egyik kampányához egy Clintonékhoz közel álló csoporttól is jelentős, félmillió dolláros támogatást kapott. Ez amúgy nem volt titok, McCabe annak idején maga tájékoztatta róla az FBI-t és egyeztetett a cég jogászaival is, akik végül nem láttak okot rá, hogy mentesítést kérjen. Most Trumpék mégis annak bizonyítására próbálják ezt használni, hogy az FBI a demokraták nyomására kezdett alaptalanul nyomozni Trump stábja ellen, miközben Clintonnal kesztyűs kézzel bántak. Az igazság ezzel szemben az, hogy ha csak egy okra próbáljuk visszavezetni Clinton vereségét, akkor az pont az FBI ellene folyó nyomozása, James Comey a tárgyban írt, a választás hajrájában nyilvánosságra került, a nyomozás újraindításáról szóló levele volt.