Sziasztok, ki vagytok rendelve, drágáim?

- köszöntötte egy utolsó pillanatban, lihegve befutó asszony a környékemen álló jó kéttucatnyi nőt, akikkel ezután gyors puszit váltott. Hozzájuk hasonlóan én is azért jöttem el a Berzsenyi gimázium közelében húzódó Tom Lantos sétányra, hogy megnézzem Magyarország egyik híres barátja és jótevője, a Szent István parki Lantos Tomiból a családja államilag szervezett legyilkolása után Amerikába emigráló, és ott Tom Lantos néven kongresszusi képviselővé lett politikus szobrának leleplezését. Mellékesen arra is kiváncsi voltam, hogy egy ilyen rutineseményen milyen teljesítményt nyújt a Naracstengerből piros szigetként kiemelkedő XIII. kerület polgármestere, az örökös Fidesz-verő Tóth József.

Az eseménynek megadták a módját. A fejemet balról jobbra forgatva a következő dolgokat láttam:

1. egy sátor, amiből piros és fehér szekfűket osztogattak plusz egy rakás önkormányzati esernyőt tartottak készenlétben
   
2. 80-100 nyugdíjas
   
3. a tömegen pompás, széles karimájú kalapjában éppen áttörő Martonyi János exkülügyminiszeter
   
4. egy újabb sátor, ahol egy szomszédom tippje szerint kolbászt tarthatnak
   
5. a Lantos család tagjai
   
6. jókora kivetítő, amin Tom Lantos fotói peregtek, bebizonyítva, hogy idősebb korában tényleg mennyire hasonlított Bartók Bélára
   
7. mikrofon és pulpitus
   
8. a ponyvával letakart szobor
   
9. újabb sátrak
   
10. újabb irodisták és nyugdíjasok
    
11. jó sok videós stáb
    

A ponyva alakjából próbáltam kitalálni, hogy a művész milyen pillanatot merevíthetett ki:

A látvány nagyon emlékeztetett valamire:

Vagyis:

Néztem, néztem, és elkezdtem reménykedni, sőt imádkozni, hogy a bátor alkotó tényleg azt a kevésbé ismert pillanatot mutassa meg, amikor Tom Lantost lenyelte egy óriáskígyó.

Azelőtt, hogy ez kiderülhetett volna, meg kellett hallgatni a beszédeket. Tóth József kezdte a sort. Őt még sosem hallottam élőben szónokolni, de egyből megvett a

Tisztelt Tom Lantos-tisztelők!

megszólítással. Az újrahasznosítás nagymestere ezután a nyitómondatban a saját, két évvel ezelőtt elmondott Tom Lantos-ügyi mondatát idézte, majd egy adott ponton "különösnek" nevezte, hogy Lantos szobra éppen Lantos egykori gimnáziumától 100 méterre áll. Tóth ezek szerint a mindannyiunk által annyiszor átélt, szerencsére csak pár zavart másodpercig tartó "úristen, ki vagyok én, és egyáltalán, hogy kerültem ide, nem is beszélve arról, hogy miért bámul olyan furcsán ez a rengeteg ember?" állapotban volt, pillanatnyilag nem is tudva róla, hogy ő a kerület polgármestere, az az ember, aki eldöntötte, hogy a Tom Lantos sétány éppen Tom Lantos iskolája mellé kerüljön. Tóth ettől eltekintve progresszív értelemben vett amerikai stílusú beszédet mondott.

Utána jött Joe Biden volt alelnök érzelmes videóüzenete, aztán David Kostelancik, az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége ideiglenes ügyvivőjének beszéde, majd, ha már annyi szó esett Lantos gimijéről, az iskolai ünnepségek szabályai szerint egy józsefattilaadunánál-szavalat Mácsai Páltól. Aki, szakítva az ilyen ünnepségek hagyományaival , remekül mondta el a verset. 

Szót kapott az egyik Lantos-unoka, akit, hogy Tomikának mondhassák a nevét. Tomicah-nak neveztek el, majd maga az özvegy, Anett asszony, aki pompás magyar kiejtéssel beszélő, irtó aranyos, ráadásul jó humorú néninek bizonyult.

Ekkor leplezték le a szobrot, Yengibarian Mamikon alkotását, de az emberektől még csak annyit láttam belőle, hogy Lantos egy padon ül és meglepően jó, vékony lába van, amiről szembe jutott, hogy még nem vagyunk meg az esti focira és mennyire kéne egy jó középpályás. De egy újabb szavalat után a tömeggel együtt végre odasodródhattam a mű közelébe, hogy ott kis híján fenékre üljek a meglepetéstől. Kiderült ugyanis, hogy nem akármilyen művet avattak éppen föl, hanem a magyar köztéri kutyaszobrászat egyik csúcsalkotását. 

A padról ugyanis, amin Lantos mester üldögél, két remek kutya figyeli őt olyan döbbent testtartással, szó szerint csigányira kigúvadt szemekkel, mintha az ismert demokrata macskává változott volna. A másik lehetőség, hogy Lantos valamelyik belső zakózsebében egy gondosan becsomagolt libacombot rejteget.

A szobor ettől a csoportdinamikától azonnal életre kelt, ami kevés köztéri emlékművünkről mondható el. 

Az az igazság, hogy  Yengibarian Mamikon a viccesen vastag fülű kutyákon felül is egészen jó szobrot alkotott, laza kézzel, nagyvonalúan formálva meg Lantos alakját, akit látható döbbenettel figyelnek a kutyák, akik eszerint öt perccel ezelőtt rágtak szét egy bronzcipőt, és most próbálnak úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Ezek után elégedetten pattantam motorra, hogy a szerkesztőségből telefonálva nem sokkal később egy Lantos-unokától tudjam meg, hogy Magyarország híres amerikai támogatója akkora kutyaimádó volt, hogy az irodájába is kutyával járt, ezért a szoborra a családja kifejezett kérésére került rá a két állat. Akik nem a fantázia szülöttei, hanem fényképet küldtek róluk. 

Ezek után megnéztem a neten a Tom Lantosról készült kutyás festményt, ami jelenleg is a politikus avatárja a Kongresszus weboldalán, és ami a Gigi nevű uszkárjával ábrázolja

és azzal az érzéssel fejeztem be ezt a cikket, hogy amíg készülnek ilyen bronzkutyák, minden azért nincsen veszve.