Nem kellett sokat lapozgatnom az ENSZ migrációs egyezményének tervezetét (.pdf), hogy rátaláljak a pontra, amely annyira kiborította a magyar kormányt, hogy a tárgyalások otthagyásával fenyegetőzzön. A 2018. február 5-én nyilvánosságra hozott "nulladik változat" második oldalán, az összesen 46 pontból álló jelentés nyolcadik pontja szerint

"Biztosítanunk kell, hogy a mostani és jövendőbeli migránsok teljes tájékoztatást kapjanak lehetőségeikről, jogaikról és kötelességeikről, miközben biztosítanunk kell azt is, hogy polgáraink félrevezető narratívák helyett objektív és tiszta tájékoztatást kapjanak a migráció hasznáról és arról, hogy milyen kihívást jelent".

A tervezet szerzőinek a szeme előtt aligha a magyar kormány a migrációt a terrorizmussal összemosó, a bevándorlást a magyarságot létében fenyegető jelenségként leíró kampánya lebegett. Mondjuk az is igaz, hogy a jelentésük "a rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok példa nélküli, teljesen transzparens áttekintésén", vagyis tényeken és a valóságon alapul, ami innen nézve egészen úttörő próbálkozásnak tűnik.

Nézzük, mire jutottak ezzel a módszerrel a megállapodástervezet előkészítői.

A javaslat kiindulópontja, hogy az elidegeníthetetlen emberi jogok mindenkit, még a migránsokat is megilletik. Ugyan azt is már rögtön az elején tisztázzák, hogy ez a megállapodás jogilag nem kötelező érvényű, attól még úgy vélik, hogy "egyetlen állam sem képes egymaga megoldani a migráció problémáját". Innen már sejthető, hogy hova akarnak kilyukadni.

Például oda, hogy a világ országai közösen lépjenek fel a migrációt előidéző folyamatok ellen, melyek egyáltalán rákényszerítik az embereket szülőföldjük elhagyására. Célként fogalmazták meg azt is, hogy ha valaki már migrációra kényszerül, annak tartsák tiszteletben, mi több, védjék az emberi jogait, és gondoskodjanak a segítésükről és ellátásukról is.

Persze mit várhatunk egy olyan jelentéstől, melynek a szerzői szerint "a migráció a történelem során mindig is része volt az emberi létnek... sokkal inkább összeköt minket, mintsem elválaszt", és összességében úgy értékelik, hogy "a migráció mindenkinek jó, ha megfelelően tájékozott, tervezett és megegyezésen alapul".

A tervezetnek vannak olyan pontjai, amelyek határozottan cáfolják a magyar kormány érveit. Például "vezérelvként" fogalmazzák meg, hogy "a nemzetállamok szuverén joga migrációs politikájuk szabályozása". Magyarán, nem akarnak senkit rákényszeríteni az együttműködésre és a migrációs politika megváltoztatására, még ha amúgy úgy is gondolják, hogy ezt a kérdést csak együttműködve lehet megoldani. Ha végigvesszük a megoldási javaslataikat, belátható, hogy miért gondolják ezt. A javaslat szerint "a biztonságos, rendezett és szabályozott migráció" feltétele, hogy

• pontos adatok alapján, bizonyítékokon alapuló migrációs politikát dolgozzanak ki,
  

vagyis hirtelen felindulásból hozott intézkedések helyett a jelenség vizsgálatán alapuló, azt kezelni képes megoldásokat keressenek.

• Minimalizálják azoknak a tényezőknek a hatását, amelyek szülőhelyük elhagyására kényszerítik az embereket;
  

vagyis javítsák a migráció kiinduló országaiban a politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti körülményeket, hogy akár helyben is békében és fenntarthatóan élhessenek azok, akik a rossz körülmények miatt amúgy útnak indulnának.

• Adjanak megfelelő tájékoztatást a migránsoknak;
  
• lássák el őket személyazonosító iratokkal;
  

illetve

• számolják fel a diszkriminációt és segítsék elő a tényeken alapuló nyilvános vitát a migrációról szóló közvélekedés alakításában.
  

A tervezet abból indul ki, hogy a bevándorlók összességében hasznot hozhatnak a befogadó országnak, amennyiben van lehetőségük a beilleszkedésre és a munkavállalásra. Ezért szerintük fontos, hogy az országok olyan befogadó közeget teremtsenek, ahol a migránsok teljesen beilleszkedhetnek a befogadó közösségbe, jogosultak ugyanazokra a juttatásokra, amikre a helyiek, munkába állásukat pedig képzésekkel is támogatják.

És itt elérkeztünk a következő, a magyar kormány szempontjából problémás részhez:

a tervezet szerint ezekben a feladatokban nagy szerepet kell kapjanak a civil szervezetek, a migránsszervezetek, a diaszpórában élők szervezetei, az üzleti élet, a szakszervezetek, a jogvédők és még a filantróp alapítványok is.