Tavaly év végén volt a világban bizakodó feltételezés, hogy hamarosan véget ér a szíriai polgárháború. Úgy tűnt, hogy Aszad elnöknek orosz és iráni segítséggel sikerült Aleppo elfoglalásával megtörnie a felkelőket, és a maradék ellenállást is hamarosan felmorzsolják. 

Az Iszlám Államot a kurdok az amerikai légierő segítségével lényegében felszámolták, és az ország északi részén az USA védelme alatt kialakulni látszott egy kvázi önálló kurd régió, hasonlóan az irakihoz.

A Nyugat kezdett belenyugodni, hogy Aszad elnök elűzhetetlen, és úgy tűnt, hogy talán sikerül valami átfogó alkut kötni az ország jövőjéről, akár felosztásáról is.

Ehhez képest 2018 februárjának első két hete a hét éve tartó szíriai háború legvéresebb napjait hozta. Az is először fordult elő, hogy egyszerre az összes beavatkozó külföldi hatalom közvetlenül is részt vett az összecsapásokban. Úgy néz ki, mintha Szírián belül egy világháború robbant volna ki.

Északról a törökök, délről az izraeliek, középről az oroszok és az irániak, keletről az amerikaiak

A legutóbbi nagy hadműveletek ezek voltak:

Január 20-án a török hadsereg hadműveletet indított Szíria észak-nyugati részén, az Afrin nevű régiót uraló kurdok ellen. A törököket helyi szövetségeseik, az úgynevezett Szír Szabad Hadsereg alakulatai segítik. A török légierő azóta rendszeresen bombázza a területet, tankokat is bevetettek. A kurdokat korábban az amerikaiak fegyverezték fel, ennek is köszönhetően február elején kilőttek egy török harci helikoptert is. A halottak számáról nagyon ellentmondásos hírek érkeznek, de az valószínűnek látszik, hogy bőven száz felett lehet a civil áldozatok száma, és több mint tízezren menekültek el otthonaikból. A Törökország felé menekülőket a török határőrök lelövik, vagyis ez a legújabb menekülthullám valószínűleg nem éri majd el a magyar kerítést.

Kusam térségében Aszad elnökhöz hűséges csapatok támadták meg azt a területet, amit a kurdok tavaly nyár végén foglaltak el az Iszlám Államtól, Szíria keleti részén, az Eufrátesz folyónál. A kurdokat arrafelé az USA hadserege védi (ez a védelem nem terjed ki az előbb említett Afrinra, vagyis a nyugati kurd területekre). Az amerikaiak légicsapásokkal verték vissza a támadást. A tankokkal és 500 katonával érkező támadást olyan hevesen bombázták szét, hogy minden ötödik katona elesett. A szíriai kurdok területén mintegy 2000 katonát állomásoztató USA-nak eddig ez volt a legkomolyabb összecsapása a szír kormányerőkkel, akikkel egyébként nem is állnak hadban. Ezeket a kormányerőket az orosz légierő és iráni katonák is támogatják, úgyhogy életveszélyesnek látszanak ezek az ütközetek, hiszen könnyen egy iráni - amerikai vagy orosz - amerikai közvetlen konfliktus is lehet belőlük.

Idlib tartomány az utolsó nagyobb terület, ahol az Aszad elleni szunnita felkelés még tartja magát. Az itteni lázadó csoportok egyébként az al-Kaida terrorszervezethez csatlakoztak. Egy itteni csoport február 3-án kilőtt egy orosz harci gépet, a katapultáló pilóta pedig közelharcban halt meg földet érése után. (Az orosz változat szerint a túlerőt látva felrobbantott egy kézigránátot, és így önmagával is végzett.) Ez volt az első alkalom, hogy felkelők lelőttek egy orosz gépet, korábban ebben a háborúban csak a török légierőnek sikerült ez, de később ők is bocsánatot kértek. (Felszállás közben balesetet szenvedett két további orosz gép ebben a háborúban, illetve legalább hármat a földön parkolás közben ágyúztak szét a felkelők.)

Egész februárban sosem látott intenzitással bombázták a felkelés utolsó bástyáit a szír kormányerők és az oroszok gépei. Csak február 4. és 9. között 277 civil halt ezekbe bele az ENSZ szerint. Ez még szíriai mércével mérve is brutális, ezek voltak a hét éve tartó háború legvéresebb napjai. Valószínűsíthető, hogy Aszad bombázói vegyi fegyvert is bevetettek, de ezt egyelőre még nem bizonyították a nemzetközi szervezetek.

Február 10-én az izraeli légvédelem egy iráni drónt látott berepülni az ország légterébe Szíria felől. A drónt kilőtték, és bombázókat vezényeltek az izraeli légierő oda, ahonnan szerintük a drónt irányították. Az egyik izraeli gépet a szír légvédelem kilőtte, a pilóták katapultáltak, és már izraeli területen értek földet. Az izraeli légierő válaszul több katonai célpontot bombázott Szíriában, elsősorban olyanokat, amelyeken iráni katonákat is sejtettek. Izrael először vesztett repülőt ebben a háborúban, és először avatkozott ennyire bele a konfliktusba.

Nemzetközi haláltánc

Az eleve különleges helyzet, hogy egyetlen háborúban két héten belül veszteséget szenvedjen a török, az izraeli, az orosz és a török légierő is. De legalább ilyen aggasztó, hogy Szíriát ebben a két hétben egyszerre bombázta az orosz, a szír, a török és az amerikai légierő is.

A közel-keletre és a katonai elemzésekre szakosodott kutatóintézetek Bejrúttól Washingtonig, Londontól Berlinig azt magyarázzák, hogy nem világos mi történik, de a helyzet a rengeteg külföldi beavatkozó miatt veszélyesebb mint valaha. A szíriai lakosság ha lehet még jobban szenved, és minél több a háborúba ragadt szereplő, annál nehezebben elképzelhető egy átfogó békemegállapodás.