Mint azt előre megjósoltuk, semmiféle futballra utaló magatartást nem tanúsított a Manchester United Sevillában, és kizárólag De Gea kapus parádés védéseinek köszönhetően úszta meg a vereséget a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első meccsén.

link Forrás

A meccs után José Mourinho a zavartság legkisebb jele nélkül magyarázta a bizonyítványt, és szemrebbenés nélkül előadta, hogy a 0-0-ás döntetlennél jobb nem is történhetett volna csapatával aznap este.

"Egyenlő erők küzdelme volt. A statisztika az, ami - nem számít. Néha van 15 lövésed, de ebből 13 csak arra való, hogy kozmetikázd a statisztikát. Úgy érzem, az eredmény tökéletesen visszaadja a meccs képét."

A vélemény egészen addig oké, amíg kicsit a dolgok mögé nem nézünk, de aztán nyomban elkezdi magát úgy érezni az ember, mint egy Németh Szilárd-sajtótájékoztatón, és csak kapkodja a fejét össze-vissza. Íme:

• a Sevillának összesen 25 lövése volt a meccsen, a Unitednek 6. Ezekből spanyol oldalon 8, az angolokén 1 darab talált kaput. Az ilyesmit Népsport-modorban egykor osztálykülönbségnek hívták.
• David de Gea összesen 8 védése 2011 óta a legtöbb, amit egy BL-meccsen a United aktuális kapusának be kellett mutatnia - igaz, akkor Edwin van der Sar a Barcelona elleni BL-döntőben volt hasonló össztűznek kitéve, nem a spanyol bajnokság ötödik helyezettje ellen.
• ha az ún. várható gólok modellje alapján elemezzük a meccset (azaz súlyozzuk a helyzeteket azok minősége alapján), akkor azt kapjuk, hogy a Sevillának kevés híján két gólt (1.8) kellett volna szereznie, a Unitednek meg 0.5-öt:

link Forrás

Az angol (és nemzetközi) újságírók persze nem ették meg ezt a maszlagot, azon nyomban érkeztek a keresztkérdések. Például az alábbi, amit először muszáj egyben megmutatnunk, és csak ezt követően rátérni a portugál edző válaszában rejlő egészen mély sötétség rétegeire.

link Forrás

Ha valaki esetleg nem értene elég jól angolul, lefordítjuk, mi hangzott el a beszélgetésben:

"- José, Alexis Sanchezről szeretnék beszélgetni veled. Ő az a fajta játékos, aki akkor működik a legjobban a pályán, ha részletes helyezkedési instrukciókat kap, vagy pedig olyan játékos, aki akkor a leghasznosabb, ha hagyják hogy a saját dolgait csinálja, a saját döntéseit hozza meg?
- Hogy mondja?
- Az a fajta játékos, aki értékeli, ha egészen részletes taktikai instrukciókat adnak neki?
- Nem. Én azt hiszem, hogy maguk mindannyian, vagy legalábbis a legtöbben maguk közül, egy egészen új sportágat néznek. Érti? Legközelebb, ha találkozom David Beckhammel, meg fogom kérdezni tőle: David, amikor a Manchester Unitedben játszottál jobbszélsőt, és a balbekk feljött a támadással, tovább bámultad a nézőteret, vagy hátrajöttél a sráccal? Meg fogom kérdezni tőle. Mindenki tudja, hogy nem vagyok kifejezetten jóban Roy Keane-nel és Paul Scholesszal, de tőlük is meg fogom kérdezni: amikor a csapat labdát vesztett, visszahúzódtatok, vagy tovább sétálgattatok a pályán? Mert most úgy néz ki, hogy az összes jó játékosnak szabadon kell játszania, kötöttségek nélkül, amikor nálunk van a labda, amit én egy borzalmasan hülye gondolatnak tartok. Amikor nálunk van a labda, támadunk, amikor nincs nálunk a labda, védekezünk."

Hogy micsoda?

Amikor nálunk van a labda, támadunk, amikor nincs nálunk a labda, védekezünk."

Igen, tényleg ezt mondta. Ami szinte szóról szóra megegyezik azzal, amit Csertői Aurél egykori magyar labdarúgó, jelenlegi edző, akkor éppen a Győri ETO mestere emlegetett a Kisalföld című megyei lapnak adott interjújában, 2011 decemberében:

"Nincsenek játékrendszerek, ez csak egy magyar demagógia. Amikor kell, akkor előrefelé játszunk, amikor kell, akkor pedig hátrafelé, ez a lényeg."

Ez persze csupán egyetlen rétege a minden futballszerető embert mélységesen lenéző, bugyuta valóságmagyarázatnak. Érdemes visszaolvasni a szöveget ismét: a riporter kérdésében egyetlen szó sem esik a védekezésről. Helyezkedésről, taktikai instrukciókról beszél, ezt dekódolja magának teljesen önkéntelenül védekezésként Mourinho.

Ennél kifejezőbben soha, semmi nem mutatta meg, mit gondol a játék céljáról.

Kifejezetten vicces részlet az is, ahogyan előbb lenézően visszakérdez, és csak ezt követően kezd bele a válaszba. Ami persze effektíve nem is válasz, és nem csak azért, mert - amint fentebb írom -, kapásból kiforgatja az újságíró szavait. Hanem azért is, mert jó politikus módjára azonnal tematizál: "azt hiszem, hogy maguk mindannyian, vagy legalábbis a legtöbben maguk közül, egy egészen új sportágat néznek."

Az újságíró a legeslegelső mondatban el van emelve az egyén szintjéről: nem lehet más, csupán egy hangos, nagy massza része, amelynek minden tagja egyformán ellenséges, egyformán gondolkodik, és valamiféle cél mentén, előre eltervezetten kritizál.

Ismerős? És honnan?

Mourinho pontosan úgy kommunikál, mint egy modern politikus. Semmi különbség nincs abban, ahogyan ő kezeli a sajtót, és ahogyan a kérdésekre még egyáltalán válaszolni hajlandó olyan fideszes képviselők, mint Tuzson Bence, Halász János, vagy Németh Szilárd. A valódi kérdéseket kikerüli, leplezetlenül tematizál, összemos egymással dolgokat, ki nem mondott gondolatokat ad az újságírók szájába, nem létező összeesküvésekre célozgat - és persze eközben végig, mélyről jövően önazonos módon cinikus marad.

Amellett viszont, hogy észrevesszük a logikai egyezőséget, villámgyorsan szögezzük le:

José Mourinhónak a válaszadás nem jelent közfeladatot.

Úgy kommunikál, ahogyan azt helyesnek érzi, és ha ezzel a klubjának nincs gondja - nagyon nincs -, akkor azon kívül, hogy az ember bosszankodik és/vagy mosolyog rajta, nincs mit tenni. Egyébként José kommunikációs stílusa virálisan terjed a menedzserek között: a velőtrázó képmutatás ma már Guardiola, Conte és Klopp színházi eszköztárának is állandó eleme.

Van azonban a nyilatkozatnak még egy rétege, ami ráadásul az összes korábbinál lényegesebb, érdekesebb, fontosabb. A fenti gondolatok tökéletesen összefoglalják mindazt, amiben a portugál edző egyre látványosabban le van maradva a modern futball elit taktikusaitól.

Amikor Mourinho a védekezésről beszél, két dolgot említ:

• a szélső visszafut a felzárkózó szélső hátvéddel
• a középpályások visszazárnak a labda mögé.

Ezek klasszikusan az elmúlt évtized futballjának eszközei. Ahogyan a 2000-es évek közepére felértékelődött a felfutó szélső hátvédek szerepe, úgy várta el egyre több edző a szélsőitől, hogy zárkózzanak vele vissza a saját térfelükre. Ebben Mourinho volt az egyik úttörő a kontinensen, mint ahogyan abban is, hogy Angliában a Scholes-, Keane-, Gerrard-féle box-to-box játszó középpályások játékát megtámogatta egy olyan szűrővel (Makelele), aki mindig a labda mögött helyezkedett.

Ma a védekezés ennél már jóval komplexebb értelmezésben van jelen a futballban. Diego Simeone Atlético Madridja például 11 ember szisztematikus együtt mozgásával szűkíti a területet az ellenfelek előtt, miközben ezen a szűk területen iszonyatosan komoly nyomás alá képesek helyezni a labdás játékost is. Pep Guardiola csapatai öt másodpercen belül vissza akarják szerezni az elvesztett labdát a pálya minden pontján, Jürgen Klopp Liverpoolja pedig agyig feltolt védelemmel kergeti az őrületbe az ellenfeleket a gegenpressing segítségével. És akkor még nem beszéltünk a játékosok fedezőárnyékának használatáról, a félterület védésre használt sémákról, vagy az újfajta pontrúgás elleni védekező formációkról.

Mourinho ehhez képest még mindig ember-ember elleni védekezésről beszél. Folyamatosan.

Mindez látszik a pályán is, ahol csapata egy extraklasszis kapussal megtámogatva tud csak versenyben maradni, mert amúgy szinte zabálja a helyzeteket. Ez pedig a nyilatkozatok feltűnő álságosságával együtt már nagyon sok szakembernél, újságírónál borítja ki a bilit.

Ewald Lienen például, aki jelenleg a német másodosztályú St. Pauli technikai igazgatójaként dolgozik (korábban volt a Rostock, a Köln, a Mönchengladbach, a Tenerife, a Hannover, az Olympiakosz, az AEK Athén és a Bielefeld edzője is) úgy kiakadt a német Sky csatorna közvetítésében, hogy a fal adta a másikat:

"Ha én edzőként valaha megengedném magamnak, hogy ekkora bullshitet nyilatkozzam, azonnal felállnék a kispadról. José Mourinho magyarázata minden futballt szerető ember számára sértés. Ha már tele van pénzzel, de még mindig semmi más nem érdekli ezen kívül, akkor csak menjen, hagyja abba."

Bár egy idegenbeli 0-0 után a United statisztikailag mindenképp esélyesebb a továbbjutásra, mint a Sevilla (amelyik idén például kapott már egy ötöst az Eibar vendégeként is), az angol sajtó nincsen elájulva pusztán egy esetleges nyolcba jutás tényétől. Íme, néhány Twitter-bejegyzés:

link Forrás

James Ducker a tekintélyes Telegraph munkatársa, és azt írja: a United nem előre, hanem visszafelé fejlődik, nincs öröm abban, hogy őket nézi az ember. Még csak nem is védekező focit játszanak, hanem semmilyet, sokkolóan csalódást keltő az egész. Hmm.

Samuel Luckhurst a Manchester Evening News-tól már meg sem lepődött azon, hogy a nyolc egyenes kieséses BL-meccsből eddig egyedül a United találkozóján nem született gól:

link Forrás

AZ ESPN-es Rob Dawson is azt mondja, amit mi: ha nincs De Gea, ez sokkal rosszabbul is alakulhatott volna. A kifejezetten a United ügyeivel foglalkozó Mark Ogden pedig még azt a bizonyos szűk hazai győzelmet sem venné biztosra:

link Forrás

link Forrás

Mindeközben a L'Equipe című, szintén tekintélyes francia sportlap hatos osztályzatot adott José Mourinhónak - a Sevillát irányító olasz Vincenzo Montella négyes kapott ugyanott.