Trócsányi László igazságügyminiszter 18 oldalon át érvel az Alkotmánybíróság elnökének, hogy miért kellene a testületnek kimondania, hogy a magyar kormánynak akkor sem kell részt vennie a menekültek EU-s elosztásában, ha az EU-ban erről szabályt hoznának.

Magyarország az EU-csatlakozáskor vállalta, hogy az EU-s jog a magyar jogrendszer részét képezi majd. Ez alól kér Trócsányi általános és konkrét felmentést is az AB-től. (Az külön érdekes lesz, hogy az Európai Bíróság majd mit fog szólni ahhoz, ha a magyar kormány a magyar Alkotmánybíróságra hivatkozva érvel egyszer majd az EU-s jog megsértése mellett.)

Trócsányi számos jogtudományi munkát idéz beadványában, ezek egy jelentős része az 1920-as években készült, amikor még nem volt EU, Magyarország államformája pedig királyság volt, igaz király nélkül éppen. 

De a legérdekesebb húzása talán az, amikor évszázados törvényekből vezeti le, hogy miért lenne alkotmányos az EU-s jogot figyelmen kívül hagyni.

Felsorolja például az Aranybullát (készült 1222-ben), a Hármaskönyvet (Werbőczy István 1514-ben fejezte be), a kiegyezési törvényeket (1867), és néhány nyelvtörtvényt is (az 1790/91. évi XVI. cikket, az 1805. évi IV.-est, az 1836. évi III.-ast például). 

Ezeket a törvényeket a magyar önrendelkezés és a magyar nyelv védelme szempontjából citálta a miniszter. Tehát szó sincs arról, hogy az Aranybullából azt a részt erőltetné, ami megtiltja zsidók és muzulmánok hivatalviselését, vagy hogy adómentességet követelne a nemeseknek, mint azt a Hármaskönyv is megerősíti.