Nemcsak Lázár János dobott nagyot a nemzetközi sajtóban szerdán: a Guardian véleményrovatában angolul, és magyaul is megjelent Karáth Kata cikke

„Orbán Viktor bigott elképzelései miatt szégyellem, hogy magyar vagyok”

címmel, amiből már érezhető, hogy a szerző nem állt meg a kormány tárgyilagos kritikájánál. De ez még semmi a cikk első bekezdéséhez képest, amit többször el kellett olvasnom, hogy elhiggyem, amit látok. Az első két mondat:

„Mostanában nem igazán szeretek magyar lenni. Az elmúlt években a magyarságom egyfajta csúf bőrbetegséggé vedlette át magát amit zavartan igyekezek levakarni magamról.”

Majd egy olyan folytatás, amilyet Bayer Zsolt sem tudna kitalálni:

„Külföldön megpróbálom elnyomni az akcentusomat és egyszerűen csak »világpolgárnak« vallani magamat.”

És innen még lehet fokozni, mert ez következik a patinás baloldali-liberális lapban megjelent cikkben:

„Megfogadtam, hogy sosem lesz magyar párom és semmiképpen sem fogok letelepedni a szülőföldemen.”

Illetve:

„Gyűlölöm, hogy a világ számára nem vagyunk mások mint egy apró ország csordulásig tele szűkagyú emberekkel, akik egyenesen élvezik az elharapódzó zsarnokságot.”

Egy ilyen kezdés után felmerül az olvasóban, hogy ez valami paródia akar lenni, esetleg provokatív performansz, ami végül kifut valahova, de erről szó sincs: Karáth Kata cikke halál komolyan ilyen stílusú. (A cikk a lap Comment is free című blogján jelent meg, ahol teljesen külsős szerzők is szabadon kifejthetik a véleményüket.)

Ezután a kormány illiberalizmusának és EU-ellenességének kritikája következik, illetve arról ír a szerző, hogy a magyar is multikulturális társadalom, majd meglepő fordulat következik.

„A magyar fiatalok nagyrészt pozitívan állnak az EU-hoz, és nem a kormány propagandája által leírt paranoiás képet látjuk benne.”

És:

„Miután 1989-ben Európa szerte megnyíltak a határok, a szüleink generációja lelkesen felkarolta az ezzel járó átalakulásokat. Most viszont hagyjuk, hogy újra falakkal vegyenek körbe minket. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ilyenekké váltunk. De tudom, hogy egy nap végre abba hagyjuk majd az önsajnáltatást, elfogadjuk a másságot és felvállaljuk, hogy mi is az egymásra épülő identitások gyümölcse vagyunk. Akkor újra büszkén hívhatjuk magunkat magyarnak.”

Ezt írja Karáth, érezhetően pozitívan, azokról a magyar fiatalokról, akikről néhány bekezdéssel feljebb fejtette ki, hogy soha nem járna velük, és soha nem élne itt.

Karáth Kata blogja szerint szabadúszó tudományos újságíró, írt többek között a Quartzra is.