Fémhulladékból és fából készült fegyver replika, ingyenóvszerbe öntött művér a sebesülések imitálásához, kungfuzó gyerekek és rajzolt helikopter - többek közt ezek láthatók az ugandai rendező és filmbirodalom-alapító Isaac Nabwana filmjeiben. Az afrikai Tarantino átlagosan 200 dollárból, rokonok és barátok segítségével készíti filmjeit, melyeket Rambo- és a The Expendables-filmek, illetve Chuck Norris inspirálnak.

Az ugandai Kampala nyomortelepén, Wakaligában született meg az afrikai ország legfontosabb filmes bázisa, Wakaliwood. A birodalmat az egykori tanár, Isaac Nabwana alapította 2005-ben, de az országon kívül csak azután vált ismertté, hogy az internet felkapta a -  mára kultikussá vált - Who Killed Captain Alex: Uganda's First Action Movie (Ki ölte meg Alex kapitányt: Uganda első akciófilmje) című alkotását. Azóta közösségi finanszírozással megszületett a Tebaatusasula: Ebola című másik klasszikus is, sőt a rendező további műveit, így a Bruce Lee előtt hódoló Bruce U-t is számos fesztiválon vetítették. A Who Killed Captain Alex 2011-ben akkorát ment az egész világban, hogy nyomokban még Magyarországig is eljutott, és a mai napig fórumokon és filmfesztiválokon tárgyalják ki az akciójeleneteket.

link Forrás

Isaac Nabwana a hírhedt ugandai diktátor, Idi Amin uralma alatt, a hetvenes években nőtt fel, két nagymamája, Racheal és Monica (innen produkciós cége neve: Ramon Film Productions) vigyáztak rá és testvérére. Az 1971-79 közötti időszak az ország egyik legszörnyűbb évtizede volt, a személyiségzavaros és alkoholista Idi Amin vezetése idején százezrek haltak meg Ugandában. Bár személyesen tapasztalhatta meg, milyenek a háborús viszonyok, Nabwana filmjeiben inkább karikatúraszerűen mutatja be a harcokat.

A rendező úgy kattant rá teljesen a nyugati akciófilmekre, hogy nem látott egyet sem, csak testvére részletes és szenvedélyes leírásai alapján ismerte őket. Több mint 44 kisfilmet készített már, és bár ismertebb filmjeinek trailerei körbejárták már párszor az internetet, maguk a filmek gyakorlatilag ismeretlenek a kampalai nyomornegyedeken kívül.

Wakaliwood Wakaliga legalacsonyabban fekvő, áradásoknak leginkább kitett területe, ide építette Nabwana különleges stúdiókomplexumát. A főépületet saját kezével húzta fel olyan téglákból, melyeket ő maga égetett ki. Feleségével, gyerekeivel és számos rokonával osztja meg hálószobáját, a házban nincs víz, viszont gyakran van áramkimaradás. A házon kívül van még egy próbaterem, egy zenestúdió, négy hátsó szoba a bérlők számára és egy kis viskó, ahol fémhulladékot árulnak.

Első videoklipjeit 2009-ben kezdte forgatni, de aztán már nem bírta tovább, meg akarta csinálni első akciófilmjét. 2011-ben jött a váratlan fordulat egy filmbolond amerikai, Alan Hofmanis személyében, aki talán sosem találkozik az ugandai Tarantino művészetével, ha nem dobja aznap a barátnője, amikor meg akarta kérni a kezét. Annyira maga alatt volt, hogy egy barátja elvitte inni egy manhattani bárba, és hogy felvidítsa, megmutatta neki a Who Killed Captain Alex? című film trailerét.

„Úgy 40 másodperce néztem, amikor elhatároztam, hogy Ugandába utazom. Rájöttem, hogy annak, amit nézek, semmi értelme - de abszolút zseniális” 

- mesélte Hofmanis a BBC-nek. „Nyugaton, ha nincs pénzed, olyan filmet forgatsz, amiben két ember beszélget, nem háborús mozit csinálsz.” Az ő ötlete volt, hogy közösségi finanszírozású oldalon gyűjtsenek pénzt Nabwana új filmjére, a Tebaatusasula: Ebolára. 160 dollárt kértek, végül 13 ezer dollárt kaptak. Ez egy vagyonnak számít arrafelé, a pénzből generátorokat, projektorokat és merevlemezeket vásároltak. 

Egy film költségvetése Wakaliwoodban átlagosan 200 dollár, a szereplők általában rokonok, barátok, szomszédok, a kellékeket pedig házilag készítik az éppen fellelhető használati tárgyakból és hulladékból. 

Hofmanis végül nyolc hónapot töltött Wakaliwoodban, ahol szerepeket is kapott Nabwana filmjeiben. Élményeit egy reddites kérdezz-felelek fórumon is megosztotta, érdemes elolvasni.

Wakaliwoodban a színészeknek nem fizetnek honoráriumot, de jutalékot kapnak a DVD-eladásokból, és tetőt tudnak a fejük felett: a próbaterem éjszaka megtelik hálózsákokkal. 

A lakók között van Kizza Manisuru Ssejjemba kung-fu mester, a gyerekeket kung-fura oktató Mustafar Kasekende (Mustafar Lee), a 21 éves színésznő, Zaina Nakasaba, és Nabwana asszistense, Kazibwe Ronald, becenvén Placdo tábornok. A filmekben minden gyerek borzasztóan szeretne szerepelni, ezért is kell a kung-fu-oktató: az alkotások többsége tele van akciójelenetekkel, a szereplők verekednek, lőnek, száguldó autóból ugranak ki vagy éppen helikopterről integetnek. Külön figyelmet érdemel az utómunka, a speciális effektek.

A csapat egyik fontos tagja Dauda Bisaso, a kellék-készítőmester. A háborús jelenetekben használt kellékeket PVC-csövekből és a hulladéktelepen talált fémdarabkákból állítja össze. A produkciós cég könyvelését Harriet Nakasujja, Nabwana felesége intézi, és ő felügyeli a DVD-k eladásait, ezeket főleg a helyi piacokon árulják. 

link Forrás

Nabwana lelkesedése magával ragadta egész Ugandát, míg 2008-ban csak két három filmprodukciós cég volt az országban, ma már több mint ötszáz van.

A rendező most is folyamatosan forgat, de egyre kevesebb ideje jut szenvedélyére, mert rajongóinak és az újságírók érdeklődésnek köszönhetően Wakaliwood lassan zarándokhellyé válik. Mindenesetre aki szeretné hullaként végezni a rendező valamelyik filmjében, megteheti, csak a végén fel kell írnia a nevét a falra a többi önjelölt közé.

link Forrás