Még március elején írta meg a Tagesspiegel című német napilap, hogy Kertész Magda örököse, Sass T. Márton keresetet nyújtott be a Kertész Imre Intézet ellen. A Magyar Narancs pedig a mai számában ismerteti a szerződést, amelyben 

a Nobel-díjas író özvegye tíz nappal a halála előtt odaajándékozta Schmidt Mária közalapítványának Kertész szerzői jogait és házi könyvtárát.

A Kertész könyveit kiadó Magvető már korábban beperelte a közalapítványt, de a nemzetközi jogokat birtokló nagy német kiadó, a Rowohlt is jogi lépéseket tesz, ha Schmidték „illetéktelen igényeket támasztanak”, és egyelőre a Kertész hagyatékának nagy részét gondozó Berlini Művészeti Akadémia sem hajlandó együttműködni velük. De van még más is, akivel sikerült összeveszniük rövid fennállásuk alatt.

Mentés másként

A kormánytól 2016 decemberében 1 milliárd forintot kapott a Kertész Imre Intézet létrehozására a Fidesz emlékezetpolitikájának és úgynevezett szellemi hátországának egyik központja, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány. Schmidt Máriáék eddig nem sok munkát végeztek, de egy székházat már kinézték maguknak, a kormány pedig nemrég újabb kétmilliárdot csoportosított át a Benczúr utcai villa felújítására és berendezésére.

Eddigi leglátványosabb és legjellemzőbb akciójuk az volt, amikor az író egykori lakhelyén felavattak egy emléktáblát. Ezen felszólalt Balog Zoltán miniszter, aki emlékeztetett rá, hogy Kertész Imre is felismerte a „migráció veszélyeit”, viszont nem hívták meg se az író barátait, se az írószervezetet, amelynek tagja volt, se a kiadóját.

Ez a nem túl jelentős esemény jól illusztrálta az intézet körüli problémákat. Egyrészt igazolta a félelmet, hogy Schmidt a kormánypropaganda terepévé teheti Kertész emlékét, másrészt megmutatta, hogy az íróhoz közel álló emberek és intézmények, amelyekkel elvileg együtt kellene működnie, nem szívesen vesznek részt ebben a politikai nyomulásban.

Nem segített az intézet vezetőjének, az író egykori szerkesztőjének, Hafner Zoltánnak a nyilatkozata sem, aki a Klubrádióban azzal indokolta a Szépírók Társasága kifelejtését a meghívottak közül, hogy Kertésznek semmi köze nem volt hozzájuk, 

„valamikor öntudatlanul, tájékozatlanul elfogadta a felkérést és tagja lett”. 

Majd reagált azokra a kritikákra is, hogy talán érdemesebb lett volna egy irodalommal foglalkozó könyvtárra vagy múzeumra bízni Kertész életművének feldolgozását. Azt állította, hogy korábban Kertész hiába ajánlotta fel a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a hagyatékát, ott elutasították, és különben is inkompetensek. Ezt a hazugságot a PIM akkori igazgatója is cáfolta, Prőhle Gergely korábbi államtitkár és mostani igazgató pedig jelezte, hogy náluk jó helyen lett volna a hagyaték, de azért együtt fog működni Schmidtékkel.

Schein Gábor irodalomtörténész az interjú hatására lemondta azt a rendezvényt, ahol Hafnerral közösen szerepeltek volna, amúgy pont a PIM-ben:

„a beszélgetés elkezdésének minimális előzetes feltételei közé tartozik, hogy a Kertész Imre Intézet egyetlen képviselője se rágalmazzon nagy múltú intézményeket és azok munkatársi körét, és ne terjesszen valótlanságokat.”

Prőhle azt is mondta az ATV-nek, hogy az „intézetet kész tényként kell tudomásul venni és úgy kell felfogni, mint ami Kertész Imre és a feleségének, ha tetszik, a végakarata.” Erről a végakaratról derültek ki most részletek.

A hasznosítás joga

A Kertész Intézet egész működése egy szerződésen alapszik, amelyet a 2016 márciusában elhunyt író özvegye, Kertész Magda kötött a közalapítvánnyal. Schmidt eddig nem volt hajlandó elmondani, mi szerepel benne, és a Narancs közadat-igénylésére sem adta ki. A lap viszont más úton megszerezte a másfél oldalas szerződést, amelyet 2016. augusztus 30-án írtak alá, tíz nappal a hosszú ideje betegeskedő Kertész Magda halála előtt. Az író felesége ebben ingyen adja át Kertész személyes tárgyait, házi könyvtárát és „felhasználási jogot engedélyez a szerzői jogosultsága alatt álló, Kertész Imre szellemi hagyatékát képező művekre, szellemi alkotásokra, azok megjelenési formájától függetlenül”.

Cserébe a közalapítvány vállalja, többek között, 

„Kertész Imre szellemi hagyatékának gondozását”, „tudásközpont és oktatási központ” létrehozását és „ösztöndíjprogramok lebonyolítását”.

A Narancs átnézette jogászokkal az okiratot, akik szerint az jogilag rendben van, bár közjegyző helyett csak két tanú hitelesítette. Ugyanakkor arra felhívták a figyelmet, hogy az özvegy ugyan rendelkezhetett az összes Kertész-mű szerzői jogaival, tehát például őt illették a jogdíjak, de a felhasználási jogokat Kertész korábban eladta két kiadónak.

Magyarországon a Magvetőnek, a világ többi részén pedig Európa egyik legnevesebb kiadójának, a Rowohltnak, amely a Sorstalanságot például 14 országban értékesíti, de sok más Kertész-művel is kereskedik. A német cég jogászai részletesen áttanulmányozták a szerződést, és arra jutottak, hogy az ő jogaikat az nem érinti. A Rowohlt igazgatója megírta a Narancsnak, hogy amennyiben a közalapítvány „illetéktelenül igényeket támasztana”, jogi lépéseket tesznek.

A gyanakvásuk azért lehetett indokolt, mert Schmidték már - módosított formában - kiadtak egy Kertész-könyvet, Az angol lobogót, amelynek a jogai a Magvetőnél vannak. A kiadó beperelte a közalapítványt, első körben elutasították a keresetet, de fellebbeznek.

A harmadik érintett fél a Berlini Művészeti Akadémia, amely 120–180 millió forintért   vett meg 35 ezer oldalnyi kéziratot Kertésztől, aki 2002-ben úgy gondolta, hogy az jobb helyen lesz Németországban. „Biztonságba helyezem szellemi lenyomatomat” - írta. Az akadémia már korábban jelezte, hogy semmiképpen nem adják át Schmidtéknek az archívum darabjait, és amíg zajlik a per, addig fénymásolatokat sem küldenek.

Az örökös

A hagyatéki eljárás ugyanis még nem zárult le. Kertész Imre gyermektelenül halt meg, ezért a felesége örökölt. Kertész Magda nem sokkal későbbi halála után pedig a fia, Sass T. Márton - aki beperelte a közalapítványt Kertész szerzői jogaiért. A Tagesspiegel szerint nincs sok esélye, csak ha sikerül bebizonyítania, hogy az akkor már súlyosan beteg Kertész Magda nem volt megfelelő egészségi állapotban a szerződés aláírásakor.

Schmidt Mária a német lapnak azt nyilatkozta, hogy Sassnak semmi joga az örökség ezen részéhez, mert nem élt Magyarországon, nem volt jóban Kertésszel, és az író kifejezetten kérte, hogy ne kerüljön a kezébe a hagyaték. Sass nem nyilatkozott.

A pernek komoly tétje van, hiszen ha Schmidték veszítenek, akkor a Kertész Imre Intézet gyakorlatilag lehúzhatja a rolót, talán még a nevüket is meg kellene változtatni, hiszen a névhasználatot is a megtámadott szerződés garantálja. Ha viszont náluk maradnak a szerzői jogok, akkor a Rowohlt a szerző halálától számított 70 évig nekik utalja a jogdíjakat, ahogy a Magvető is - 2020-ig. A magyar kiadónak ugyanis csak addig él a szerződése, utána már Schmidt Mária dönthetne róla, mikor, hogyan és melyik Kertész-könyv jelenhet meg. 

További részletek a Narancsban.