Rég volt olyan választás, ahol este 7 tájban ennyire ne lehetett volna tudni, hogy mi lesz. Gondoltam mindaddig, míg meg nem érkeztem az MSZP eredményváró választási bulijára, ahol olyan kókadt mindenki, mintha rám bízott szobanövények lennének. 

Itt aztán pontosan látni, hogy mi lesz: szenvedés és pusztulat. Az ember persze igazából magányos lény, és mindenki egyedül fog meghalni, de ezt életerős emberek, akiknek még ingyen alkoholt is adnak, ilyen mélységben azért nem szokták átélni. Bezzeg itt!

Pedig az „itt” egyáltalán nem erre a ravatalhangulatra utal: az MSZP eredményváró buliját ugyanis egy lakótelep közepén, egy telepi iskolának kinéző lapos épület kertjében, klasszikus majálisdíszletek között tartják. E sorokat például konkrétan egy sörsátor sörpadján, a sörcsap közelében, az MSZP szekfűjével és a Párbeszéd londoni metrólogójával díszített piros lufik alatt írom. 

A helyszínben nem is ez a meglepő, hanem az, hogy mindez a város közepétől jó pár kilométerre, az újbudai Mérnök utcában van. Ez árulkodó jelnek tűnik. Az ilyen eredményváró bulik lényege ugyanis, hogy megjelenhessen rajtuk pár nagy- és közepes kutya, illetve a politikai-kulturális-értelmiségi holdudvar, lehessen smúzolni, mutogatni magunkat, és villogni egyet a szerteszét kódorgó kamerások és fényképezőgépesek előtt. A helyszínválasztás arra utal, hogy az MSZP nem igazán számít a holdudvar tömeges megjelenésére. Ide aztán tényleg csak az hajlandó kijönni, aki ma este dolgozik, vagy eddig melózott a kampányban. Az egyetlen ember a látóteremben, aki beleférhet a holdudvar kategóriájába, az Kukorelly Endre.

Tudni egyelőre nyilván senki sem tud semmi konkrétat a választási eredményről, a várakozások azonban, úgy tűnik, itt a Mérnök utcában sokkal szerényebbek, mint amire az ember mondjuk az elvileg az ellenzéknek kedvező magas részvétel alapján gondolhatna. Az imént egy tálca előtt állva éppen azon álmélkodtam, hogy a szocialisták honnan tudtak a gyerekkoromat végigkísérő fehér, íztelen, borzalmas élettani hatású, úgynevezett komcsikrémmel megkent szendvicseket szerezni, amikor megszólalt mellettem egy Jól Értesült Szociológus, akit az ifjabb Bárándy hallgatott olyan arccal, mint az ember, akinek a gyökérkezelés és a fogkőeltávolítás között kell mindjárt döntenie. A Szociológus éppen azt fejtegette, hogy annak is örülne, ha az MSZP-P lista elérné a 13 százalékot, a Jobbiknak bezzeg akár a 25-26 is kinéz, Orbánék pedig az elmúlt két hétben úgy megmozdították a falusi fideszeseket, hogy az 10-11 százalékot tett hozzá ehhez a magas részvételi adathoz. 

Ha ő itt a Jólinformált Ember, azért nem csodálom, hogy ilyen visszafogott a hangulat. A nagykutyák egyébként azért nem busonganak velünk, mert az MSZP elnöksége éppen rendkívüli ülést tart a közelben.

Ki tudja, lehet, hogy amikor legközelebb bejelentkezem, már verekednem kell a Reuters, az AP, a Bloomberg és a többi világhírügynökség tudósítóival, akik mind a 40 százalékos MSZP-eredmény miatt rohantak ide. De ez egyelőre nem néz ki túl esélyesnek.