Van, amikor a legtapasztaltabb újságíró is csak annyira képes, hogy tanácstalanul széttárja a kezét. Például most. Interjút adott ugyanis Kocsis Máté fideszes képviselő, frakcióvezető, volt józsefvárosi polgármester a kormánypárti Magyar Időknek. Maga az itt elolvasható beszélgetés - az olvasó politikai állásától függetlenül - teljesen érdektelen. Nem úgy az egyik kísérő fotó. 

Ezen Kocsis Máté az íróasztalánál ülve, a két kezét előrenyújtva, az ujjait széttárva, úgynevezett “mindjárt megnyomom két kézzel ezt az óriási piros gombot” vagy “nem merem megérinteni ezt a hatalmas csöcsöt” tartásban magyaráz. 

Ismerős póz, ismerős fotó, az olvasó szeme már csusszanna is tovább, amikor megakad egy apró részleten. Vajon miért olyan vastag Kocsis Máté jobb mutatóujja? Az olvasó fókuszál és meglátja: 

Hát ezért.

El sem tudom képzelni, mi állhat a háttérben. Ha te igen, kérlek, írd meg a megoldást a szilyl KUKAC 444.hu címre, TOLLTARTÓ subjecttel!

Még annyit hogy valamennyire is hasonló jelenséget én egyszer tapasztaltam életemben. Amikor a régi MTK-Szentélyben Várszegi Gábor akkori tulajdonos ingyenessé tette a főlelátóval szemközti B lelátót, igazi MTK-sként azonnal átszoktam oda. Itt ismertem meg az a mindig kifogástalan öltönyt, fess bőrcipőt és alkotmánybíróhoz illő felöltőt viselő, elegáns úriembert, aki minden meccsen meccsen egyetlen dologgal foglalkozott: a csapatok kivonulásától a végső sípszóig fantasztikus tüdőkapacitással, megállás nélkül Molnár Zoltán hátvédet és csak őt biztatta, dorgálta, kommentálta és istenítette. Minden más tekintetben olyan volt, mint egy tekintélyes büntetőbírósági elnök. Talán még azt kivéve, hogy az egyik fülcimpájára csiptetve minden alkalommal egy fa ruhaszárító csipeszt viselt.

(via Index Mindeközben)