Az elképzelhető legszomorúbb hírrel kell kezdenem: elkészült egy olyan, Magyarországot mint turistacélpontot plankoló, egy rakás közpénzt felemésztő turisztikai imázsfilm, ami nem azzal forrasztja majd egységbe a nemzetet, hogy olyan szar, hogy mindenki röhögve gyalázza. Márpedig azt mindenki tudja, hogy az ilyen imázsfilmeknek a világon semmi értelme, azon túl, hogy pár baráti gyártó, producer és médiavásárló jól járjon velük, illetve hogy a mozgóképfogyasztó nagyközönség olyan egységbe forrva tudja kivesézni őket, mint utoljára a keddi tévésorozatot a kommunizmus alatt, amikor ezen kívül nem is volt más beszédtéma.

A Magyar Turisztikai Ügynökség jó másfél milliárd forintos költségű új filmje egy vadiúj, intenzívnek szánt nemzetközi Magyarország-reklámkampány legfontosabb darabja. Maga az egyperces film 235 millió forintból, tehát durván egy elsőfilmes magyar rendező nagyjátékfilmjének költségvetéséből készült, erre jön rá a nemzetközi médiavásárlások 1,3 milliárdja. Nem véletlenül ekkora ez a részösszeg, a klipet csak a CNN-en 816-szor adják majd le.

A filmmel az érintettek bevallása szerint azt akarják megmutatni a potenciális turistáknak, hogy mennyire megújult Budapest és Magyarország turisztikai arculata. Mivel köztudomású, hogy a NER hűbéri rendszerének Első Leánya, Orbán Ráhel a színfalak mögött aktívan részt vesz az új magyar arculat kialakításában, dupla kiváncsisággal néztem meg a filmet, amiben a következő látható:

• Egy repülőgép ablakán kipillantva azt látjuk, hogy a gép egy hatalmas képeslap fölött repül, ami Budapestet ábrázolja, méghozzá Magyarország újkeletű stratégiai partnerei, a kínaiak kicsit túlcsicsázott, dúsan aranyozott, túlfilterezett stílusában.
  
• Kiderül, hogy aki kinézett, azok nem mi voltunk, hanem a Turistanő és a Turista.
  
• Turistanő felmutat egy Polaroid fotót, ami megmagyarázza, hogy miért éppen a Hatalmas Budapest-képeslaphoz repültek el ahelyett, hogy egy all inclusive Costa Brava-i nyaralásra fizettek volna be. Az ok az, hogy a Turistanő 1991-ben már járt Budapesten, ahol a szülei egy étteremben kirendeltek neki egy kis bográcsban szervírozott gyanús barna pépet.
  
• A Turistapár a repülőgépről egyenesen a MÜPA koncerttermének színpadára kerül át, hogy a klip innentől valóságos forgószéllé változzon. Főhőseink ugyanis ettől kezdve helyről helyre ugrálnak. A sosem látott, újszerű helyszínek a következők:
  
• romkocsma éjjel,
  
• romkocsma nappal, termelői piaccal,
  
• Széchenyi fürdő,
  
• Gellért fürdő,
  
• Kisföldalatti,
  
• Várkert bazár,
  
• Dunapart, háttérben a kivilágított Parlamenttel,
  
• Vasarely-kiállítás,
  
• kertvendéglő, tányérok helyett kis bográcsokkal.
  

Mint látható, a film igazán forradalmi, hiszen olyan arcait mutatja be Budapestnek, ami a turizmus kialakulása óta még senkinek sem jutott eszébe a magyar fővárosról.

De ekkor jön a Slusszpoén. Amikor azt hiszed, hogy mindent láttál, és amúgy is már 50 másodpercnél jár a számláló, a gyanúsan skandinávos Turista fogja magát, és váratlanul ginát, vagyis randidrogot szór a nője gulyásába. A férfi a nyugat-európaiakra és Brüsszelre annyira jellemző képmutatással még rá is vigyorog a nőjére, aki – feltehetően a 68-as kommunisták által fazonírozott EU gyengeségét és önfeladását illusztrálva – együtt vigyorog vele, aztán beküldi a ginás gulyást, amitől annak rendje és módja szerint ki is akad a szeme.

Erre már csak a most már áthallásos szlogen jön rá zárópoénnak, miszerint 

Budapest – Európa fűszere.

A sokértelmű és kifejezetten izgalmas befejezéstől eltekintve a klip sajnos – a szórakozás szempontjából mondom, hogy sajnos – nem ciki, botrányos vagy kulisszahasogató, hanem elég profin megcsinált, ellenben hervasztóan kiszámítható és tökéletesen érdektelen. Nyilván fogas kérdés persze, hogy ha egy országot a széles közönség pár olyan közhelyes alapdologgal azonosít, mint a fürdők, a Parlament,  meg a bográcsban főtt paprikás ételek, akkor érdemes-e eltérni a megszokottól, és valami más szuperképességünkről csinálni reklámfilmet. Fogas kérdés, amire ez a kampány választ sem próbál adni, mivel csak a legklasszikusabb Magyarország-toposzokból válogat, hozzájuk csapva a neoklasszikus romkocsmavonalat. 

Szóval vajúdtak a hegyek, dúlaként még talán az Első Leány is megjelent a szülőágy mellett egy rövid gátmasszázsra, és szültek egy olyan reklámot, ami a technikai fejlődést és a nemierőszak-drogok evolúcióját nem számítva 1976-ban is foroghatott volna.