Fél európányi szemétszigetet találtak a Csendes-óceán déli részén
2017 július 31., 07:45
Még a nyáron elkezdik eltakarítani a Nagy csendes-óceáni szemétszigetet
Az első egybefüggő szemétszigetet a Csendes-óceánon már a kilencvenes években felfedezték, 2017-ben pedig egy újabb, 2,5 millió négyzetkilométer kiterjedésű hulladékhalmazra bukkantak. A szemétszigetek főleg műanyag-hulladékból és elkóborolt, vagy természeti katasztrófák során elsodródott halászhálókból állnak.
A két óriási szemétszigetet Charles Moore és kollégái fedezték fel, a frissebbet a Csendes-óceán déli részén, a régebb óta ismertet a Kalifornia és Hawaii között fekvő területen. Ezek úgy alakulnak ki, hogy az óceánba a folyókból, vagy közvetlenül bekerült műanyaghulladék az úgynevezett gyrékbe sodródva összegyűlik, és a víz felszínén maradnak, egészen addig, míg a napsütés, a tengeri élőlények és hatások mikroműanyaggá változtatják őket. Ezek a gyrék olyan nagy területek az óceánban, melyeket erős áramlatok vesznek körül, épp ez az oka annak, hogy a szemét nem sodródik ki a partra, hanem nagyon sokáig ringatózik a felszínen társaival.
Most az 1990-es években felfedezett Nagy csendes-óceáni szemétsziget (The Great Pacific Garbage Patch) felszámolása kezdődhet meg, és ha sikerrel járnak, az ígéretek szerint öt év alatt az összes hulladék felétől megszabadulhatunk. Ha meg a nagyon optimista jóslást hisszük el, 2050-re akár a teljes szemétsziget eltűnhet.
A The Ocean Cleanup projektre első ránézésre azt mondaná az ember, hogy egy nemzetközi összefogással, rengeteg pénzből kivitelezett tervről van szó, és ma ez már nagyjából igaz is. De valójában az egészet a még mindig csak 23 éves holland fiatal, Boyan Slat találta ki, aki 16 éves korában elment nyaralni Görögországba, és búvárkodás közben feltűnt neki, hogy a vízben több a műanyagszemét, mint a hal.
Ezután elkezdte képezni magát a témában, és arra jutott, hogy tulajdonképpen senki sem tesz igazi erőfeszítéseket a probléma megoldására. Iskolai éveiben gyakorlatilag az összes tudományos projektjét a téma köré szervezte, majd érettségi után elkezdte egyetemi tanulmányait, légiközlekedési mérnöknek készült. Hat hónap után azonban ott is hagyta az iskolát, és megalapította a The Ocean Cleanupot, kezdőtőkeként megtakarítása, 300 euró szolgált.
2012-ben előadást tartott a TEDx-en, de ez először különösebb visszhang nélkül maradt. 2013 márciusában azonban a videó felkapott lett, ennek köszönhetően sikerült is 90 ezer dollárt összegyűjteni közösségi finanszírozással a projektre. Ebből készülhetett el egy széles körű, 528 oldalas megvalósíthatósági tanulmány, melyet 2014-ben publikáltak. Elkészítésében 100 önkéntes tudós, mérnök, és újrahasznosítási szakember vett részt, és arra jutottak, a projekt kivitelezhető. (Azóta a tanulmányban írtakhoz képest rengeteg változás van.)
Ekkor egy nagyobb kampány keretében újra közösségi finanszírozással próbáltak pénzt szerezni a megvalósításra, és egészen döbbenetesen nagy összeget,
több mint kétmillió dollárt gyűjtöttek össze 100 nap alatt.
Az adományokon kívül sokan szaktudásukat, természetbeni juttatásokat ajánlottak fel a szervezetnek.
A terv az - bár a legelső elképzeléshez képest nyilván sokat változott -, hogy a víz felszínén lebegő szerkezettel, mellyel egy U-alakú falat képeznek az óceánban, a szerkezet közepére terelik a műanyaghulladékot, és ott tárolják, míg meg nem telik, aztán kiszállítják a szárazföldre, aztán kezdődik az egész elölről. Korábban lehorgonyzott falakról volt szó, de a prototípus tesztelése után végül a lebegő változatnál maradtak. A szerkezet épp azokat az áramlatokat használja ki, melyek a szemétszigetek kialakulásáért felelősek.
link
Forrás
Az első komolyabb fordulat 2015-ben következett, ekkor a The Ocean Cleanup szakemberei 30 hajóval térképezték fel a nagy szemétszigetet Kalifornia és Hawaii között, és a mintegy 3,5 millió négyzetkilométeres területen több adatot gyűjtöttek, mint eddig bárki az elmúlt 40 évben összesen. A Mega Expedition nevű hajós akciót követte egy légi projekt is, a levegőből készült felvételek szintén a helyzet felmérését segítették. Az eredményeket 2018 márciusában publikálták a Nature magazinban, és a számok egészen megdöbbentőek voltak. Kiderült, hogy
az eddigi becslések messze elmaradtak a valóságtól: a vizsgált területen 80 millió kilogramm (80 ezer tonna, ennyit nyom 500 darab Jumbo Jet) műanyaghulladékot találtak,
főleg polietilént (ez a legszélesebb körben használt műanyag, a nejlonzacskók is ebből készülnek) és polipropilént. A kutatók úgy döntöttek, csak a sziget legsűrűbben szennyezett részén mért adatokkal dolgoznak, de ha a külső, kevésbé sűrűn szennyezett területén talált hulladékot is beleszámolták volna, 100 ezer tonna szemétről beszélnénk.
Az óceánon hánykolódó szeméthegyek - bár hosszú távon az emberiség számára is roppant veszélyesek - elmondhatatlanul nagy károkat okoznak az óceán élővilágában. A szemét, főleg a műanyag mintegy 700 faj életét veszélyezteti. A szeméthalomban ringatózó halászhálókba rendszeresen gabalyodnak teknősök és delfinek, sok állat pedig összetéveszti az apró hulladékot az élelemmel, így alultápláltak lesznek, de sokszor közvetlenül a mérgező szemét elfogyasztása okozza halálukat. A víz felszínéről táplálkozó teknősök és madarak ugyanígy járnak.
A The Cleanup prototípust először az Északi-tengeren tesztelték, a tanulságok levonása után pedig lényeges változások történtek a szerkezeten. Ezután döntöttek például úgy, hogy lehorgonyzott helyett lebegő rendszert építenek. Idén május 11-én már a szemétsziget környékén is tesztelték egy 120 négyzetméteres területen, és egyelőre nagyon jól haladnak a dolgok.
A tényleges tisztítás pedig a tervek szerint még idén nyáron, várhatóan júliusban elindul.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.