A hívő miniszter legyen jobb, mint a hitetlen, ne legyen korrupt!

  • Végül is kinek szólt a keresztény értelmiségiek vitairata?
  • Kormánypártiként lehet-e még bírálni a kormányt?
  • Van-e mentség a korrupcióra?
  • Megépülhet-e a templom, ha korrupt a kivitelező?
  • Többek között ezekről vitatkozott Bogárdi Szabó István református püspök és Balog Zoltán.

Keresztyén értelmiségiként lehet-e kritizálni az Orbán-kormányt vagy azzal automatikusan együtt jár az árulás bélyege?

„Ma nagyon nehéz azt mondani a kormányzatnak, hogy rosszul csináljátok. Ha valaki bírálja a kormányt, akkor ő már valami elfacsart hiperellenzéki, aki ateista, liberális dumákat ereszt meg. Van még alternatíva a kettő között, van harmadik opció?”

Ezt az egyre égetőbb kérdést tette fel Bogárdi Szabó István református püspök Balog Zoltán leköszönő miniszternek a szerdai református közéleti vitán több száz néző előtt.

Bogárdi Szabó István és Balog Zoltán.Fotó: Némedi-Varga Dávid

Olyan magasan már nagyon ritka a levegő

A beszélgetésnek az Újra néven nevezzük kötet adott apropót, amiben a kormánnyal szimpatizáló keresztény és konzervatív értelmiségiek írták le a hatalomgyakorlással kapcsolatos intelmeiket. A vitairattal kapcsolatban korábban kialakult egy kis zűrzavar. Nem volt tiszta, hogy a szokatlanul kritikus anyag a jelenlegi hatalomhoz szól-e vagy ez egy általános elmélkedés. A püspök már a beszélgetés legelején kristálytiszta vizet öntött a pohárba:

„Persze, hogy bírálja az Orbán-kormányt. Miért ne bírálná? Nem a Horn-kormánynak szólnak ezek az intelmek. Ami már nincsen. Teljesen nyilvánvaló, hogy a regnáló kormányzatról szól. Ráadásul ez egy óvatos bírálat.”

Bogárdi Szabó István határozottan állt ki amellett, hogy minden magyar állampolgárnak jogában áll kritizálni a kormányt, amire válaszul Balog Zoltán nem kezdett álságos helyeslésbe, helyette próbálta megvilágítani miért is viseli nehezen a hatalom a bírálatot:

„Politikusként az ember azért nem viseli jól a kritikát, mert úgy érzi, hogy az ő gondjait senki sem érti. Olyan magasan már nagyon ritka a levegő, és végül egyedül marad az ember. Kialakul egy mártírtudat: Hogy ha tudnák, milyen felelősség nyomja a vállam, nem beszélnének így.

Fotó: Némedi-Varga Dávid

Üdítő volt a fideszes műhelyekben előre megtervezett és megírt konzultációs fórumok és kampányesemények után egy olyan konzervatív beszélgetést hallgatni, ahol valódi emberek, a saját, valódi gondolataikat adják elő. Képzeljenek el egy rendezvényt, ahol lényegében mindenki a jelenlegi hatalom támogatója, a közönségben ott ül Fekete György meg Finta József, a színpadon a kormány miniszteri biztosa, és két órán keresztül egyszer sem hangzik el Soros György neve! Durva.

A beszélgetés jelentős részében a hatalom romlottságáról, a korrupcióról vitatkozott a volt miniszter és a püspök.

„Aki bemegy a malomba, az lisztes lesz”

A vita fő kérdés nem az volt, hogy jelentős probléma-e ma a kormányzást beárnyékoló korrupció, hanem hogy van-e rá mentség. Balog Zoltán szerint van. Minisztersége alatt azt a módszert választotta, hogy kizárólag azzal a korrupcióval foglalkozott, ami az ő felügyelete alatt álló területen látott.

„Miniszterként négy vagy öt esetben feljelentést tettem olyan emberek ellen, akikről azt gondolhatták, hogy a mi köreinkből kerültek ki. Hogy ezzel nem álltam ki a mellemet verni féltéglával, meg őneki a fejét verni, ez valóban így van, mert azt gondoltam, hogy vannak fontosabb szempontok is.”

Majd elgondolkodott és bevillant számára, hogy nem régen még a magyarországi korrupció feneketlen kútját is ő maga felügyelte, és ötlete sem volt hogyan lehetne azt betemetni: „Ízléstelen lenne arról beszélni, ami a magyar életnek a leggennyesebb sebe, a hálapénz. Ebben nagyon sok minden benne van, amit magunkról gondolunk. Van egy olyan mentalitás az egész országban, hogy úgy sincs esélyem arra, hogy valamit jogszerűen el tudjak intézni.”

Fotó: Némedi-Varga Dávid

A rövid önmarcangolást ismét az önfelmentés követte. Balog az Orbán-kormány körüli mesés meggazdagodásokat így magyarázta: „Kevés olyan kormány van ma a világon, amelyiknek nem a gazdasági háttérhatalom diktál. A magyar kormány ilyen.” Azt mondta, hogy a politikát még 2010-ben is külföldi multinacionális cégek finanszírozták, akik a hasznot kivitték Magyarországról, közben valamennyit visszacsorgattak a politikai hatalomnak. Az új nemzeti tőke szerinte a tőkét itthon tartja.

Bogárdi Szabó István a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Fotó: Némedi-Varga Dávid

Akkor ne épüljön fel

A püspök miközben beismerte, hogy ő maga is küzd a korrupcióval egy egy egyházi közbeszerzésnél, feltette a kérdést, hogy meddig elfogadható mentség, hogy korrupció mindig volt, mindig lesz, hogy az ember eredendően bűnös? Ha a közbeszerzésnél a vállalkozó a téglát 2000 forintra árazza be, viszont szemben a barkácsboltban 800 forintért árulják, akkor ő nem hajlandó aláírni a szerződést.

„Akkor inkább ne épüljön fel a templom. Mert ez korrupció.”

„Azért fáj, ha egy templomba járó miniszterről kiderül valami, mert azt szeretnénk, hogy ne legyen ugyanolyan, mint a nem templomba járók. Ne legyen olyan, mint a hitetlenek. Legyen jobb. Ne legyen korrupt.”